A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Horváth Attila: A vaszari és somlóvásárhelyi Hallstattkori halomsírok

annyit, hogy mindkettő különösen a vaskés igen jellemző és elterjedt a hallstatt-kori sírokban, s az utóbbinak pontos mását a Pécs-Jakabhegy-i 201. tumulusban, valamint a hallstatti temető leletei között találjuk. A III. SZ. HALOMSÍR A II. sz. halomtól keletre 60 m-re fekszik ugyancsak a Cédulaház közelében. Ezt a telek tulajdonosa nem engedte felásatni. A közepén horpadás jelezte, hogy a belsejében sírkamra lehetett, amely beomlott. Alakja szabálytalan dél felé elnyúló kör, átmérője 24 és 32 m között változik. A halom délkeleti oldalán „egy a csúcshoz felvezető töltés csatlakozik, amely a szántóföldek felé lassan ellaposodik". A halom egy részét útbevágás pusztította el. Az így keletkezett metszetben kevesebb a kő, mint az előbbi halmoknál. Rhé Gy. megemlíti, hogy talán itt volt az első halomnál is tapasztalt bejárati folyosó. Nagy valószínűséggel ezt is hallstatt-korinak tételezi fel.

114 124 22. Vaszar V. halomsír. 22. Vaszar V. Hügelgrab. 22. Vaszar, tumulus No V. 22. Васар курган, V. A halmot a házhely tulajdonosa később felásatta, de állítása szerint egy kocsi kövön kívül mást nem talált. II. A VASZARl HALOMSÍROK A vaszari halomsírok feltárását ugyancsak Rhé Gyula végezte. Az 1932 őszén lefolyt ásatás során a „Pörösrét" keleti dűlőjében levő 3302—3310 sz. parcellák közötti területen hat halomsírt tárt fel. Sajnos az ásatás folyamatáról és eredményéről semmiféle jelentést nem készített, így annak menetéről és a helyszínen tett megfigyelésekről csupán az ásatáson készített jegyzetek és néhány megmaradt és nehezen értelmezhető lapja, néhány rajz a leltárkönyv és régi fényképek alapján szerezhetünk, legtöbbször nagyon hiányos értesüléseket. A Pörösrét Vaszar község határában a falutól délre, mintegy másfél kilométerre fekszik (30. kép). Észak felől a község magasabban fekvő dombjai, délről hosszú, nagyjából K-NY irányú dombhát, a pápai dombok fognak közre egy mélyebben fekvő sík területet. Közepén a Gerence patak szeli át. A halomcsoport e patak partjától délre, mintegy kétszáz méterre esik és egykor számos, elég nagyméretű halomból állott. A halmok számát ma már pontosan megállapítani nem lehet, de nagyjából 17 halom ma is jól felismerhető és számos enyhe kiemelkedésről viszont már csak ásatás döntheti el, hogy valóban temetkezést takar-e? Sajnos Rhé Gy. jegyzetei alapján a halmok számozását azonosítani nem lehet, ezért a vázlaton látható sorszámok nem fedik az anyagleírásnál közölt sorrendet. Sándor Imre, akinek rétjén annak idején az ásatást végezték, azt állítja, hogy csupán két halmot tártak fel, s ezeknek a helyét tudta csak megmutatni (13. kép.) (V—

VI. halom rajz). Ettől a halomcsoporttól északnyugati irányban egy magányos 65 m átmérőjű és 180 cm magas halom áll. Ezt a helybeliek megkülönböztetésül a másik halomcsoporttól Egyes halomnak nevezik.

115 AZ I. SZ. HALOMSÍR A halomról semmit sem tudunk, innen csupán egy edény származik. 1. (15. kép.) Öblös, szélesszájú, nyomott urnaforma. Alacsony szájpereme meredeken kifelé hajlik, válla csonkakúpos, hasa öblös, legömbölyített. Vállán mélyített vonaldísz, s rajta három bütyök ül. Hasán függőleges, sűrű kannelurák. 23. Vaszar V. halomsír. 23. Vaszar V. Hügelgrab. 23. Vaszar, tumulus No V. 23. Bacap, V курган.