A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Horváth Attila: A vaszari és somlóvásárhelyi Hallstattkori halomsírok

13. Vaszar-Pörösrét (a lelőhely vázlatos helyszíni rajza). 13. Vaszar-Pörösrét (Skizze der Fundstätte). 13. Vaszar-Pörösrét (esquisse du site). 13. Васар-Пёрёшрет (схематический план местности археологического объекта). vitelben igen különböző kocsikkal. Kocsileletünk egy hosszú fejlődési folyamatnak elég késői szakasza, amely­nek előzményeire is kell néhány rövid pillantást vetnünk. A péceli kultúra Budakalászon előkerült 65 kocsija egyedülálló lelet, amelynek nálunk sem előzményei, sem közvetlen követője eddig nem ismeretes. Legköze­lebb ismét a bronzkor második felében találunk biztos adatokat a Kárpát-medencében kocsik használatára. Bizonyítják ezt a Tárcaírói előkerült bronz kerékagy­borító, s néhány hasonlónak korábban közölt, de eddig fel nem ismert töredéke. 66 Ugyancsak a kocsiemlékek­hez sorolható, de közelebbről meg nem határozható és időhöz nem köthető az Árokaljáról és Abosról származó két bronzveretekkel ellátott harcikocsi kereke. 67 A bronzkor végén kezdődik Európaszerte a kocsik és kocsiábrázolások viszonylag tömegesebb előfordulása. Ezek legnagyobb része már kapcsolatot mutat valami­lyen formában a temetkezéssel, vagy általában a kul­tusszal, s ez a fejlődés nem ér véget a bronz és vaskor határán, hanem szinte megszakítás nélkül folytatódik tovább, kiterjedt formában a korai vaskor idején. Ezen hosszú időn belül inkább alaktanilag lehet csoportosí­tani, a különböző kocsileleteket. Már a bronzkor végén megjelenik a bronzból készült és urnával ellátott temet­kezési kocsi. 68 Ennek a típusnak későbbi darabja a kis­kányai agyagból készült urnakocsi. 69 Ha pontos párját nem is, de hasonló urnakocsinak kerekét ismerjük Velemszentvidről, 70 a csehszlovákiai Podebradból vala­mint más ottani leletből. 71 Hasonló célra fából is készí­tettek fémveretekkel ellátott urnakocsit, amilyen pl. a Pécs-Jakabhegyi halomsírokból került elő. 72 Egy má­sik csoportot képez az agyagból és bronzból készített kicsinyített kocsimodellek köre. 73 Ezek gyakran oly pontos képét mutatják magának a kocsinak, hogy biz­tos adatot szolgáltatnak ezáltal a kor közhasználatú kocsijának rekonstrukciójához. Előfordulnak kocsik a rajzos ábrázolások között is, amelynek legfontosabb da­rabjai közé tartoznak a Sopron Burgstall-i urnák raj­zai. 74 Gallus Sándor szerint ez utóbbiak is elválasztha­tatlanul összefüggnek a kultusszal és a temetkezéssel. 75 A korai vaskor fiatalabb szakaszában lép fel a temetke­zésnek az a formája, amikor használatban levő kocsit temetnek a halott mellé. Ezen az egységesnek látszó szokáson belül is úgy látszik számos változatot kell majd megkülönböztetnünk az elhelyezés módjától, a sírbatett kocsik típusától stb. függően. 76 A somlóvásárhelyi kocsimaradványok meglehetősen szegényesek, mivel a kocsiból csupán a kerékabroncs töredékek (7. kép.), nagy vasszegek (9. kép 11.), erő­teljesen korhadt tölgyfaszilánkok és vaskos deszkarész­letek maradtak meg. 77 Valószínűleg a kocsi alkatrészei közé kell még sorolnunk két 7 cm átmérőjű bronzko­rongot (4. kép 1—2.). Ezeket Rhé Gyula kantárdísz­ként emlegeti, azonban a meghatározás helyességében Mí= az egyes halmok hozzare/o/eges maqassaga centimehrekben kételkedni lehet. A bronz zabiák és egyéb lószerszám­díszek bár igen változatosak ebben a korban, mégis egy nagy területre kiterjedő általánosan egyöntetű ké­pet mutatnak, s közöttük sehol sem találunk az emlí­tettekhez hasonló nagy korongos kantár vagy egyéb dí­szeket. A nálunk e korból ismert lószerszámdíszek és zabiák ebbe a nagyobb egységbe szervesen épülnek be, és szerkezeti szempontból nem igen térnek el az ekkor másutt is általánosan használt hasonló leletek­től. Annál is inkább feltűnő, hogy ilyen korongokat csak a Dunántúlról ismerünk, s ezek csaknem mindig egy gazdag, nagy tumulusban eltemetett és mellékle­tekkel gazdagon felszerelt halott sírjából kerülnek elő. A somlóvásárhelyi I. sz. halomban a kocsileleteken kí­vül lándzsákat, kardot, baltákat és pajzsot helyeztek lószerszámok és ételmellékletek mellé a minden bizony­nyal előkelő halott sírjába. Hasonló fémkorongokat találunk a Börzsönyi A. ál­tal feltárt „Nagyhalomban", 78 amely már mint neve is mutatja nem közönséges halott maradványait fedte. Ezek rendeltetéséről Börzsönyi A. a következőket írja: „Nálunk vaspöngőnek, Zala megyében vascsöngőnek nevezték a fatengelyes szekereken a kerékagy mindkét felére alkalmazni szokott vaskorongokat, ilyennek tar­tom a mi leletünket is... Alakjuk korong 4 cm átmé­rőjű, nagy környílással, melyet egyik oldalon bordás perem vesz körül, másik felük sima. 6 db többé-kevésbé teljes korong és 2 db töredékes fordul elő. A szekérnek többi része után való kutatásom eredmény nélkül ma­radt, úgy látszik fából volt és teljesen megsemmisült." 79 Bár a néprajzi irodalomban erről további adatokat nem találtam, Börzsönyi megfigyelése az akkor még né­hol használatban levő fatengelyes kocsikkal kapcso­latban értékes adatokat szolgáltat egymagában is, és valószínűvé teszi ezen korongok rendeltetésének helyes megfejtését. Börzsönyi a nagybaráti Nagyhalmot csak részben tárta fel, egy keresztárokkal, ezért a leletek korántsem 117

Next

/
Thumbnails
Contents