A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Wallner Ernő: Alsóörs településtérképe

Átalakulás a faluhatárban A művelésági megoszlás a felszabadulás előttihez képest nem sokat változott. Növekedett a művelés alól kivett terület (beépítés, út) a szántó és rét rovására. A szőlőterület adata nem megbízható. Valószínűleg az új telepítések hozzá kerültek, a régi kipusztult szőlőknél pedig nem vették figyelembe a műveléságváltozást. A régi szőlők nagyfokú pusztulást mutatnak. Jó ideig a birtokviszonyok sem mutatnak lényeges változást. A földreform során a birtokviszonyokat érintő földosztásra nem került sor, néhány külbirtokos szőlője került igénybevételre vagy elkobzásra. Az 1956. évi gazdalajstrom tájékoztat az akkori birtokmegoszlásról (5. táblázat). 1935-höz képest nincs jelentős változás. A mezőgazdasági termelőszövetkezet (tsz) megalakulása után az önálló gazdaságok száma felére csökkent. Az 1964. évi földnyilvántartási összeírásban 22 kh-on felüli önálló gazdaság szerepel 44 kh összterülettel, amelyből 29,5 kh (67%) szőlő. Az önállók közül azonban, csak 3 volt (a tsz szerint őslakos) falubeli család, a többi külbirtokos. A kisegítő gazdaságok száma, amely címen az 1 kh-nál kisebb gazdaságok szerepelnek, 1964-ben 238 volt, 69 kh összterülettel (40,5%-a szőlő). A község 1964-ben 22 más községben lakó 98 külbirtokost tartott nyilván, akiknek összbirtokterülete 62 kh-at tett ki (42%-a szőlő). A szőlőbirtokosok száma (61) az összesnek 2/3-át tette. A legtöbb külbirtokos veszprémi (28) és közeli falvakban lakó (20). Leginkább maguk járnak ki földjeik megmunkálására, még távolabb lakó budapestiek és győriek (10) is csak időnként fogadnak alkalmi munkást. A szőlőbirtokok kicsiny volta vincellér tartását nem teszi lehetővé, ha ma mégis többen laknak a szőlőkbeli présházakban, azt részben a lakáshiány, részben az idősek kiköltözése magyarázza. 1960-ban a szőlőkben 80 személy lakott, akiknek jórészét nem a mezőgazdaság tartotta el. A mezőgazdaság szocialista átszervezése csak részben alakította át a külsőség, a faluhatár településmorfológiai képét. A nagyüzemi gazdálkodás felszámolta a szántó-rét nadrágszíj parcellákat s helyettük nagy táblákat alakított ki (14. ábra). A szőlődűlőkben levő birtoktesteknél a külső kép alig változott. A szőlődűlők között a faluból Káptalanfüredre vezető főúttól a Balatonra tekintő dűlők (Lok, Kermecs, Telekfő) egészükben a tsz művelésébe kerültek. Csak az épületek maradtak meg régi tulajdonosaik birtokában. Ezért is laknak a szőlődűlők közül ezekben a legtöbben (1960-ban a 80 fő közül 52— 65%). A nem tsz tagok vagy külbirtokosok szőlői ingatlancserével az úttól az erdő felé eső dűlőkben (Középső- és Felsőmái, Aranybánya) jelöltek ki. Nagyüzemi, gépi megmunkálásra alkalmas új szőlő telepítésére a tsz által művelt dűlőkben sor nem kerül, a kiöregedett szőlők helyébe gyümölcsösöket (barack, mandula) létesítenek. Alsóörs szőlői a történelmi balatoni borvidékhez tartoznak. A tsz új szőlőtelepítése a falutól DNY-ra fekvő Suatagi — korábban szántó — dűlőkbe került s a szőlőtáblák itt új színt adtak a külsőségnek. Nem volna teljes a külsőségekről adott jelen kép, ha nem érinteném — legalább fő vonásaiban — a mezőgazdaságon kívüli három fontos munkahelyet: az erdőt, a kőbányát és a nádast. A hajdani híres halászat csak történeti emlék, Alsóörsről 15 éve nem szállítanak el halat. A felszabadulás előtt a nemesi közbirtokosság tagjai halászati joguk átengedése fejében a Balatoni Halászati Társaságtól évente pénzbeli és természetbeni juttatást kaptak. Az erdőbirtok 1962-ig a volt nemesi és jobbágy közbirtokosság tagjainak jelentett valamelyes jövedelmet. 1962-ben 97 volt nemesi és 29 volt jobbágy család részesedett benne. A régi közbirtokossági jegyzőkönyvek sok érdekes adatot tartalmaznak. Ma az erdő a tsz-hez tartozik, a volt közbirtokossági tagok egyúttal tsz-tagok. A kőfejtés ősidőktől fogva játszott szerepet Alsóörs gazdasági életében. Az 1949. évi 330 ház közül 326 kőből épült. Ma is havonta 60—80 vagon követ szállítanak el Alsóörsről. Egy kis kőbánya van a tsz birtokában, a nagy kőbánya állami vállalat. Utóbbiban 1965-ben 6000 tonna építő és ciklopkövet, 300 m

2 idomkövet és 10 000 folyóméter szegélykövet termeltek. A tsz bányájában 10, az államiban 20 fő az átlagos munkáslétszám, majdnem valamennyien nem alsóörsiek. A nádvágást novemberben kezdik és tart áprilisig. Alsóörs az Állami Nádgazdaság Balatonfüred— Balatonalmádi üzemrészéhez tartozik. Egyéni nádkitermelés nincs, a tsz-nek hagynak kis nádast, de nádkitermelése nem fedezi szükségletét. Az üzemrész tároló és osztályozó helye Alsóörsön van. Az évi termelés 85—100 ezer kéve, amelynek kb. harmada elsőosztályú, kizárólag exportálják. A másodosztályút a szigligeti telepen stukaturnádnak, nádpallónak dolgozzák fel, míg a harmadosztályú áru a TÜKER révén kerül forgalomba. Az alsóörsiek panasza, hogy tetőjavításhoz nem tudnak nádat szerezni. A kőfejtés, nádvágás nehéz munka, de jó keresetet nyújt. Csak mint mellékkeresetet ért el egy helybeli nádvágó 9 000 Ft-ot. A legtöbb nádvágó azonban idegenből (Hortobágyról) jön. A szaktudással rendelkező fiatalok hiányoznak. A korábbi részaratást a falu hátrányára megszüntették. A mezőgazdasági termelőszövetkezet Az aisóörsi Balaton Tsz 1959-ben alakult meg. Egyike volt a megyében azoknak, melyben a legnehezebben indult meg a munka. Ez a kisparasztkisnemesi hagyományokban megrekedt faluban nem is lehetett meglepő. A szántókat 1960-ban táblásították. A csak pár száz holdas kis tsz nagy6 81