A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)
Wallner Ernő: Alsóörs településtérképe
a felvétel lakókként (Inwohner) jelöltek. Keleti К. munkájában 1873. évre 128 szőlőbirtokost említ (KELETI 1875), körülbelül ugyanannyi volt a század derekán is. A szőlővel beültetett parcellák átlag 1/4—1 kh közöttiek voltak, legtöbbje mellől nem hiányzott kisebb-nagyobb szántó-rét-legelő. Utóbbiakon volt a sok pince (64), valamint présház, ott kapott helyet a szekér, stb. A szőlő jelentősen növelte a faluhatár eltartóképességét, amire rá is szorultak, mert a mezőgazdaságilag hasznos területre számított népsűrűség a 19. század közepén viszonylag magas volt (120 fő km 2 ). Ez a népsűrűség a szőlőművelés visszaesésével nyomasztóvá vált. Ezt fokozta a házasság és elköltözés révén a külbirtoikosok számának emelkedése. A század derekán 61 külbirtokosnak együtt 35 kh területe volt. Vezető helyen a szomszédos falubeliek álltak (23 felsőörsi, 14 lovasi, 11 vámosi), de akadt elég sok veszprémi is. A zsellércsalád ok földjei két helyen feküdtek, a falu É-i részén a patak mentén 10—20 és távolabb a vízparton az ún. Tori földekben pár száz négyszögölnyi parcellákban. Az 1858-ban feltüntetett 13 zsellércsaládnak (Hauslergrund-ként jelölve) azonban lehetett kis szőlője is. A kis- és középparaszti Alsóörsön 1895-ben a gazdaságok száma 165, több mint ahány ház állt a faluban. Az átlagos birtoknagyság a módosabbaknál 10—12 kh. a kevésbé módosabbaknál 4—5 kh volt. A 19. századi belsőségi és külsőségi településmorfológiai kép a társadalmi és funkcionális helyzetet tükrözi. Funkcionális vonatkozásban Alsóörs a 19. század végéig tiszta parasztfalu volt. Tagolódásról legfeljebb annyiban lehetett szó, hogy különbség volt a szántóföldi és szőlőművelő gazdálkodás között s az utóbbi nagyobb súllyal esett latba. 68 A településkép a 20. század első felében A századfordulótól 1949-ig a kapitalista fejlődésirány jellemzi Alsóörs gazdasági életét. Az utolsó évek a felszabadulás utáni új társadalmi rend kialakulásának kezdetére esnek, de az 1949. évi népszámlálás, amely ezt az időszakot zárja, az átalakulást csak részben tükrözi. A 20. század első évtizedeiben bekövetkezett funkcióbővülés a népességnövekedésiben és a foglalkozási megoszlás bővülésében mutatkozik meg, egyúttal változást hozva a településmorfológiai képben. A fejlődést az Észak-Balaton-parti és a veszprémi vasútvonal megépítése indította el (1908). Az állomás közelében lassanként állandó megtelepülök építettek házat, majd sor került a csupán nyáron lakott nyaralók építésére. A Merse és Lok dűlőben a századforduló előtt elkezdődik a tőkés birtokszerzés. Másutt (Veszprém, Győr, Budapest) lakó tulajdonosok szőlőbeli házukban töltötték a nyarat. 1897-ben már a partot fürdésre is felkeresték és a nemesi közbirtokosság 3 kh parti területet arra a célra engedett át, hogy azon fürdő és park létesüljön. Az első világháború után nemcsak a balatonparti üdülés élénkült meg, hanem a környező új üzemek (Veszprém, Fűzfő, Balatonfüred) egyre nagyobb munkaerő-vonzó hatást gyakoroltak. Az új tényezők állandó megtelepedést eredményeztek Alsóörs állomáskörnyéki részében. Népesség A századfordulótól kezdve a népesség számszerű alakulása (1. táblázat) örvendetes képet nyújt. A növekedés mértéke az első évtizedben még szerény (10%). de a százados tespedés megszűnt. Az első világháború okozta visszaesést utóbb további fejlődés váltja fel, amelyet a második világháború sem szakít meg. A népességnövekedés más jellegű a húszas és harmincas 9. Módosabb parasztcsalád háza íves bejárati ajtóval (Fő utca 3, Fábián—Megyesi család (foto Vaj kai) 9. Haus einer wohlhabenderen Bauernfamilie mit einer gewölbten Eingangstür (Hauptstrasse 3. Familien Fábián — Megyesi) 9. The house of a well-to-do peasant family with an arched entrance door (3 Main Street, Families Fábián—Megyesi) 9. Дом со сиодчатым входом зажиточного крестьянина
