A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Sági Károly: A Balaton vízállástendenciái 1863-ig a történeti és kartográfiai adatok tükrében

13. BESZÉDEK Sió-metszete (CHOLNOKY után) (az eredeti nyomán rajzolta Papp Imréné és Árpás Károly) 13. Der Sió-Schnitt von BESZÉDES (nach CHOLNOKY) 13. The Sió-cut of BESZÉDES (after CHOLNOKY) 13. Рисунок Беседеша, изображающий геологический разрез Шио (но Чолноки) ebből. 5 láb és 9 collal volt magasabb, mint a vízszint, vagyis 183,49 cm-el. A koronamagasság A. f. értéke 107,05 m. Az 1858. évi kataszteri térkép (Keszthely WC. XIX. 44, 37, 41) szerint 47 öl, azaz 89,11 m volt a híd hossza. Festetics László 1845 október 28-án kelt levele (TÓTH 1965, p. 87) is nyújt némi támpontot a tó akkori szintmagasságához: „Újra emlékeztetem a Directiot minapi levelemre; ha t. i. Gróf Széchenyi István és Beszédes mérnök oda jönnének, nekik Itatónál, vagy annak környékén — hol gályáink is állottak — hely kikötőnek meg mutattasson; értetődik, hogy ott sekélység miatt a hajók egészen parthoz nem ugyan, de mégis közel juthatnak; de másutt helyt nem adok. Meg kell nekik mondani: hogy a fenéki hídon felyül Hidvégh felé sekély víz és mély sár miatt hajón 3/4 órányinál tovább menni nem lehet és nagyobb csónakon sem lehet fellyebb juthatni/' Széchenyi István a Kisbalatonra is ki akarta terjeszteni a gőzhajózást. A tervet 1846-ban Kehrn Vilmos mérnök azzal utasította el, hogy ,,a fenéki hídtól Hid végig a két és fél lábnyi víz úgy sem hajózható" (TÓTH 1965, p. 73). Az 1850-es évekre közvetlen adataink ugyan nincsenek, de Cholnoky a déli parti idős lakóinak közlése alapján azt mondja, hogy több, egybevágó adat szerint a legmagasabb víz 1854ben volt, melynek magassága szerinte a siófoki 0 pont felett 2,5—3 m-el lehetett. Ezt az adatot Cholnoky sem tekintette mérvadónak és másutt, a Délivasút építésével kapcsolatban említi (CHOLNOKY 1918, p. 188). Az említett 1858. évi kataszteri térképen ábrázolt kisbalatoni területeket rétegvonalas térképre, illetve a hévízi völgy hossz-szelvényére felhordva, 104,55 m A. f. magas balatoni szintet kapunk. Mivel ezek a kataszteri térképek már oly pontos műszaki munkával készültek, hogy minden további kataszteri felmérés alapjául szolgáltak és alig mutatnak torzulást az orsz. háromszögpont hálózat sűrítése után végzett felmérésekhez képest, a közölt értéket teljesen pontosnak tekinthetjük. 1858-ban kezdték építeni a Délivasút pályáját a tó somogyi oldalán. Pályaszintjét 2,8 lábbal, azaz 0,88 m-el tervezték magasabbra, a tó ismert legmagasabb vízállásánál. E vízállás Cholnoky szerint a siófoki vízmérce 0 pontja felett 1,41-el volt Cholnoky a 0 pont Adria feletti magasságát még 103,96 m A. f.-nek veszi és ebből az említett árvízszintre 105,37 m-t számít. A 0 pont magasságának azóta történt korrekciója folytán Cholnoky értékét 0,11 m-el növelnünk kell. tehát a Délivasút építkezése során figyelembe vett legmagasabb balatoni vízállás vízszintje 105,48 m A. f. Ez a 105,48 m A. f. magas balatoni szint Cholnoky korábban említett megjegyzése szerint az 1854. évben lehetett. Bertók szerint 106,33 m A. f. magas volt ez a vízállás (BERTÓK 1935, p. 10). Forrást nem közöl, kiindulásul vett vasúti pályaszint adata sem konkrét, Cholnokynak is ellentmond, a mi adatainkkal sem hozható összhangba, a teljesség kedvéért említjük csupán. Lipp Vilmos írja 1886-ban, hogy 1859-ben, mikor a Balaton vize nagyon leapadt, római téglasirokat észlelt Fenékpusztán, a Balaton visszahúzódó árterében (LIPP 1886, p. 138). Lipp adatai sok esetben megbízhatatlanok. A kaposvári Állami Levéltár U. 549 jelzésű térképe mást mond. E térképet Szalós Mihály mérnök készítette 1859-ben Vörs tagosításához. Szalós térképének máriaasszonyszigeti részét a 14. ábrán mutatjuk be. A térkép szerint a Balaton vize fedte a Máriaasszony-sziget keleti oldalán levő öblöt, amit ma Halastónak neveznek. Ezt az öb459