A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Sági Károly: A Balaton vízállástendenciái 1863-ig a történeti és kartográfiai adatok tükrében

utazva ezt az utat használta. Leírja, hogy az Akasztódombon túl óriási mocsarak terültek szét (OPPEL 1923, p. 24). Figyelemreméltó viszont, hogy az 1769-es térképész az út környezetében felszíni vizet (tó, mocsár) nem ábrázol már, sőt vízelvezető árkokat tüntet fel, melyek a hévízi völgy vízgyűjtőjének vízét a fenékpusztai római vár magasságában megrajzolt és rétegvonalas térképen általunk meghatározott 105,80 m A. f. magasságú, akkori Balaton-szegélyig vezetik le. Már a kortársakban is bizalmatlanság ébredt Krieger Balaton lecsapolási tervei iránt, aminek egy másik műszaki tekintély, Tumler Henrik adott hangot, kifogásolva Krieger szintéziseit. Bendefy Tumler eljárásában a nagybirtokok érdekeinek védelmét látja és olyan hangot használ vele szemben, amit aligha érdemelt meg ez a nagytudású ember (BENDEFY 1964, p. 450). Tumler adatai alapján 106,07 m A. f. magasnak határozta meg Bendefy 1803-ra vonatkozóan a Balaton vízszintjét. „Tumler adatai légből kapottak voltak" teszi azonban hozzá (BENDEFY 1964, p. 448). Nézzük, mennyiben légbőlkapott ez az érték? Az adatok szerint a XVIII. század végén a Balaton vízállása süllyedt. 1797-ben megemlítik, hogy a Fenékpusztán készült új hajót átvitték ugyan Somogyba, de nem került még a rendes helyére, mert sekély a víz (TÓTH 1965, p. 49). A Festetics család fenékpusztai kikötője, melyet 1799-ben említenek először, nem bizonyult elég mélynek, mólóit meg kellett hosszabbítani, hogy mélyebb vizet érjenek (TÓTH 1965, p. 73—77). 1810 novemberében Somogy megye alispánj a arról panaszkodik, hogy a két megyét elválasztó 9. Fenékpuszta környéke 1805-ben 9. Die Umgebung von Fenékpuszta um 1805. 9. Surroundings of Fenékpuszta in 1805. 9. Окрестности Фенекпусты и 1805-м году 452