A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Tapfer Dezső: Megfigyelések a kerecsensólyom keleti-bakonyi fészkeléséről

tónén és a Gerence völgyében szigorú telek után csak március második felében láttam először kerecseneket. Március végén, április elején sokszor feltűnően hangosak a kerecsenek fészkelőhelyük környékén, mint azt nem egyszer tapasztaltam. Később, a költési időben teljes a csend a kotló tojó körül. A fészkelőhely megválasztása, magatartás a költési időszakban A bakonyi, általam eddig ismert 14 fészkelőhely közül 11 volt sziklán, 3 volt fán elhagyott nagyobb ragadozófészekben: 1. Bátorkő—Pusztapatola (1942-től), sziklán. 2. Gaja-szurdok (1947-től), sziklán. 3. Gaja-völgy (1948), sziklatorony. 4. Balinkai erdő (1948-tól), fán (öreg ölyvfészekben). 5. Cuha-völgy (1948), sziklán. 6. Hideg-völgy (1950-től), sziklán. 7. Baglyas-hegy (1951-től), sziklán. 8. Barok-völgy (1951-től), sziklán. 9. Barok-völgy (nyugati ág, 1951-től), sziklán. 10. Barok-völgy (bakonykúti ág, 1952), sziklán. 11. Barok-völgy (1964), fán (régi vöröskányafészekben). 12. Barok-völgy (Kisgyón felé eső ág, 1966), sziklán. (11 fészek sziklán, 3 fészek fán, elhagyott ragadozófészekben. Az évszámok azt az évet jelzik, amikor a megjelölt helyen fészkeltek kerecsenek). 430 3. Kerecsen-szikla a Bakonyban (1 = tépőhely, 2 = fészkelő üreg) 3. Kerecsen-Fels im Bakony (1 = Platz der Zerfleischung, 2 = eine Nist-Höhle) 3. Saker-rock in the Bakony (1 = place of laceration, 2 = cavity for the nest) 3. Скала Ксречень в Баконе; 1. место срыва, 2. пустота, где устраивается гнездо. 13. Öreg Futóné keleti letörése (1956-tól), sziklán. 14. Bakonynána, Gaja-völgy (1957), fán. A sziklán levő kerecsen-fészkelőhelyek átvizsgálásakor tapasztalhatjuk, hogy a kerecsenek előszeretettel költenek fedett üregben (9 helyen). A fészkelőhelyül választott sziklafalak döntő többsége déli-délnyugati, ritkán keleti fekvésű. A kerecsen egész magatartásán látszik, hogy kedveli a napsütést, vonzódik a meleg klímához. Fészkei, tépőhelyei, pihenő-fái szélvédett, napos helyeken vannak. Esőben, hidegben alig mozognak. Tartós áprilisi hidegben (pl. 1960-ban) a Barok-völgyi egyik kerecsen-hímet — szokásától eltérően — nem a megszokott, száraz ágú pihenő-fáján, hanem ismételten egy közeli magányos feketefenyő felső harmadának védett, sűrű koronája alá húzódva, bizonyos kilátást biztosító helyen találtam. Ha ragadozó-fészket (ölyv-, kánya-, héjafészket) foglaltak el, az mindig magasan a koronában, szabad rárepülést és jó kilátást biztosító helyen volt; sohasem a völgy, a lejtő alsó szintjében, hanem magasan fent, közel a gerinchez (2. ábra). Három alkalommal figyeltem meg, hogy az éveken át használt, jól védett sziklafészkeket elhagyták a kerecsenek. Valószínűleg azért, mert a törmeléklejtőn gyorsan növekvő fák csaknem teljesen elzárták a rárepülést a fészekre. A fészek helyét a tojó választja meg — noha az idevágó megfigyelések gyér számúak. A tojó testsúlya és testnagysága mintegy harmadával nagyobb, mint a hímé. Repüléskor tűnik fel a két ivar közti nagyságbeli különbség. A kerecsen nagy sebességgel repülve érkezik fészkére, ezért a sziklaletörések előtt álló fák, az útban levő ágak és gallyak komolyan zavarják a fészekre való rárepülésben. Az olyan szirteket, melyeket a fák már túlságosan takarnak, a kerecsenek lassan elhagyják. Kísérletképp több helyütt a törmeléklejtő-erdő fáit megnyestem, illetve kivágtam, hogy a kerecsenek szá.'