A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Marián Miklós–Szabó István: Adatok az Északi-Bakony herpetofaunájához

2. Lacerta agilis LINNÉ — Fürge gyík (14. ábra). Lelőhelyei : Móricháza (1959), Bakonykoppány : Huszárokelőpuszta, Gerence-völgy (1959), Ugod: Vörös János-séd, Gella (1959, 1960), Farkasgyepű: Kövesd-patak völgye, Bittva-patak völgye (1964, 1965, 1966). Lacerta agilis var. rubra LAURENTI — Fürge gyík vöröshátú változata. Lelőhelyei : Bakonykoppány: Huszárokelőpuszta, (1959), Móricháza (1959), Kisszépalmapuszta (1965), Farkasgyepű (1966). Teljes hossz: 163—200 mm. Farok hosszúsága: 85—122 mm. (A méret adatok a tipikus példányokra és a változatokra egyaránt vonatkoznak.) Síkságon és hegyvidéken egyaránt gyakori gyíkfajunk. Elsősorban a háborítatlan területeken (erdőszélek, tisztások) található, de jól érzi magát a közvetlen emberi behatás alatt álló helyeken is (szántók széle, kertek, utak, vasúti töltések, stb.). A kultúrsztyeppe lakók közé sorolható. Az Északi-Bakonyban legtöbbször ezzel a gyíkkal találkozunk. Nagyon gyakorinak azonban nem mondhatjuk. Tapasztalatunk szerint legjobban a napos, nem túl nedves völgyeket kedveli. Április elejétől október közepéig minden hónapban megfigyeltük. Ősszel a fiatal egyedek 14. Fürge gyík — Lacerta agilis (folo Szabó) 418 13. Törékeny gyík — Anguis fragilis (foto Szabó) még október végén is tevékenykednek. Terhes nőstényeket májustól júniusig találtunk. A vöröshátú színváltozat ritka. Biotópja azonos a törzsalakéval. A gyűjtött rubra változatok között nemcsak vörös, hanem nagyon szép világos zöldes-barna hátú példány is van. Főként lágytestű rovarokkal, férgekkel, csigákkal él. Hasznos állat. 3. Lacerta viridis viridis (LAURENTI) — Zöldgyík (15. ábra). Lelőhelyei : Bakonykoppány: Gerencevölgy (Agócsy Pál 1958), Huszárokelőpuszta, Gerencevölgy (1959), Németbánya (1964), Kisszépalmapuszta (1965). Iharkút (1965), FEHÉRVÁRYNÉ (1943) faunakatalógusa a bakonyszentlászlói Hódosérből (,,Bakonyhódosér") említi. Teljes hosszúság: 345 mm. (Törzs hosszúság: 112 mm, farok hosszúság: 223 mm). Szép, nászruhás hím Bakonybél mellől. A lelőhelyek az Északi-Bakony alacsonyabb vidékein fekszenek. Klímájuk valamivel enyhébb, mint a hegység magasabb részének éghajlata és ez érthetővé teszi e melegszerető, de elég sok nedvességet eltűrő gyíkfaj itteni előfordulását. A zöld gyík a vizsgált területen ritka állat, mely a rovarvilágot alaposan ritkítja. Méhesek környékén azonban nem szabad megtűrni, mert sok méhet elpusztít. 4. Elaphe longissima (LAURENTI) — Erdei sikló (16. ábra).