A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Marián Miklós–Szabó István: Adatok az Északi-Bakony herpetofaunájához

9. Barna varangy — Bufo bufo (foto Szabó) Lelőhelyei : Ugod: Vörös János-séd (1959), Móricháza (1959), Németbánya (1964), Kisszépalmapuszta : Barátok-útja (1965). Testhossza : 39—49 mm, tehát a ma­gyarországi példányok hasonló méreteitől lénye­gesen nem különbözik. A sárgahasú unka hazánkban jobbára a hegyvidéket lakja. Az Északi-Bakony­ban a két unka faj közül első­sorban a sárgahasú található, de a többi itt élő békafajhoz viszonyítva, távolról sem olyan számban, mint ahogy e környezetével szemben kis igényű faj esetében várhattuk vol­na. A Bombina variegata hegységünk minden álló-, vagy lassú folyású vízében megél. Olykor még a kerék- vagy patanyomban meggyűlő eső­vízben is megfigyeltük. Párosodásának ideje május közepére esik, így a magyar középhegységekből és a Pienni­nekből (KOWALSKI—MLYNARSKY 1965) kö­zölt adatokkal egyaránt megegyezik. A nászidő­nek két-három hónapra való kihúzódását, amit az unkáknál megfigyeltek, nem tapasztaltuk. (Ez valószínűleg csak a miénknél jóval magasabb régiókban fordul elő és az időjárás késői fel­melegedésével magyarázható.) A június végén gyűjtött példányok „ivari érdességé"-nek álla­pota (MÉHELY 1891) már a párosodási ciklus lezárását mutatja. (Az ivari érdességet a hímek végtagjain, a nászidőben kifejlődő bőrszemcsék alkotják). A párosodási idő alatt egy ízben hím sárga­hasú unkát találtunk fiatal barna varanggyal in amplexu (Vörös János-séd 1959), ami azt bizo­nyítja, hogy az elsősorban a fíana-nemnek (а kecske- és tavibékának) tulajdonított nemi el­tévelyedés a Bombina nemzetségben is előfor­dul. Mindkét unka férgekkel, csigákkal, apró ízeltlábúakkal élő hasznos faj. A Bombina bombina és a Bombina variegata hibrid kialakulására példa az az érdekes pél­dány, amely Csehbánya közeléből került elő. 38 mm hosszú, nem egészen ivarérett nőstény unka ez, melynek bőrén mindkét fajra jellemző sze­mölcsözöttség volt látható: hátoldalán bőrsze­mölcsei lapos szarubibircseket viselnek, ami a vöröshasú unkára jellemző, körülöttük azonban apró, hegyesvégű szarutüskék állanak, ami a sárgahasú unka sajátja. 5. Bufo bufo bufo LINNÉ — Barna varangy (9. ábra). Lelőhelyei : Ugod : Vörös János-séd (1959), Farkasgyepű (1963, 1964, 1965), Kisszép­almapuszta (1965). Számos félig fejlett egyed mellett csak egy méretfelvételre alkalmas, kifejlett példányt si­került gyűjtenünk. Ennek testhossza: 98 mm. A barna varangy hazánk egész területén el­terjedt. Rejtett életmódja miatt kifejlett egye­dei ritkán kerülnek szemünk elé. Jelenlétét a vizekben lelt lárvái, meg a hegységet átszelő or­szágutakon talált eltaposott példányok alapján állapítottuk meg. Jellegzetes élőhelyei az öreg, nem túl sűrű erdők, a nyíltabb, nem nagyon nedves, aránylag meleg völgyek és az emberi lakótelepek környé­ke. Áprilistól októberig tevékenykedik. Párosodáskor előnyben részesíti a hegység állandó kis állóvizeit, melyeket évről évre rend­szeresen felkeres, és ahol ivadékjainak fejlődése biztosítva van. Ilyen például a farkasgyepűi elhanyagolt (beton) fürdőmedence, ahol minden évben százával észleltük lárváit. Állandó víz hiányában azonban kis, idősza­kos vizekben is lerakj a "petéit. 1965 június 15-én a Farkasgyepűhöz tartozó ún. Kustány-oldal ha­talmas erdejében, útmenti kátyú arasznyi mély vízében, sok ezer lárvát találtunk. Ilyen környe­zetben természetesen az ivadékok életbenmara­dása nincs biztosítva. Az említett időpontban a 415

Next

/
Thumbnails
Contents