A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Szőcs József: Adatok Sümeg lepkefaunájához

Adatok Sümeg lepkéiaunájához A budapesti Természettudományi Múzeumban igen szép lepkeanyag gyűlt össze Sümegről, BARKÓCZI GYÖRGY ajándéka gyanánt. Barkóczi 1950 óta a sümegi Öreg-hegyen levő ingatlanán minden évben gyűjtött lepkéket, amelyeket azután a Múzeumnak ajándékozott. Főleg nagylepkéket gyűjtött, de molylepkékbol is elég szép anyag gyűlt össze. 1965 március végéig bezárólag nagylepkékből 528 faj, molylepkékbol pedig 165 faj példányai találhatók a Múzeum lepkegyűjteményében. Sümeg déli fekvésénél és talán klimatikus sajátságainál fogva úgy látszik, kedvez a ritka déli vándorfajok berepülésének, ugyanis ilyen fajok elég szép számban szerepelnek a faunalistában. Barkóczi György az állatokat kizárólag a kertjében, illetve éjjel, verandájának iámpafényénél fogta. Mivel Sümeget nem ismerem, levélben kértem Barkóczitól egy kis jellemzést háza környékéről és gyűjtése módjáról. A választ szó szerint idézem: ,,A gyűjtést a Múzeum számára az 1950-es évek első felében kezdtem el, azóta magángyűjteményem egyáltalán nincsen. Magángyűjteményem az utolsó háborút követő zavaros időkben pusztult el, ebben nevezetes csak egy D. nerii volt, amit 1937- vagy 38-ban Petunia ültetvényemen fogtam. Gyűjtésem évek óta csak verandán, nyitott ablakok mellett folyik, amelyek azonban sajnos az uzsai és sávolyi (nagyon erősen megvilágított) bányákra néznek, ezen a berepülés évről évre kisebb. Házamat szőlő, veteményes, mandula, őszibarack, szilva, cseresznye övezik, de pár száz méternyire már egy nagyon vegyes erdő kezdődik, tölgy, cser, bükk, juhar, mogyoró, nyár, akác, ezek azonban a megvilágított övezetből kiesnek. Az erdőben fenn egy egykori patakvölgy vonul végig, ami egy homokos síkságban végződik." Amint a leírásból láthatjuk, az a hely, ahol a gyűjtés folyt, eléggé változatos, ami a fajok gazdagságát kellőképpen megmagyarázza. Barkóczi levelében a Múzeum számára történt gyűjtés kezdetét az 50-es évek elejére teszi. A Múzeumban levő példányok tanúsága szerint a gyűjtés már 1950-ben megindult és azóta minden évben több-kevesebb eredménnyel folyt, sőt van néhány állat már 1949-ből is. Ezenkívül van évszám nélküli állat is, továbbá olyan, amelyiknek a céduláján „régebbi gyűjtés" olvasható, ami talán még a régi gyűjteményének a maradványa. Mielőtt az előforduló fajok részletes listáját adnám, néhány fajról külön is meg kell emlékeznem. Everes decolorata STGR. — Hazánkban főleg a Középhegységben fordul elő, de csak kevés helyen.. Sümegről egy példányunk van. Tápnövénye valószínűleg a herefélékből kerül ki. Ochrostigma velitaris RÓTT. — Kontinentális eltérjedésű faj, Európából és Előázsiából ismeretes, de mindenütt csak szórványosan található. Hazánk hegy- és dombvidékein találták, de csak igen kis számban. Sümegről egy példánya került elő. Tápnövénye a tölgy. Diaphora sordida HB. — Elterjedése az Alpok, a Pireneusok, valamint az ezeket környező országokra szorítkozik. Hazánkból csak a DélDunántúlról ismeretes. Vannak állandó lelőhelyei (Pécs), de ezeken a helyeken is csak egyenként található. Sümegről egy példányunk van. Hernyója fűféléken él. Mamestra contigua SCHIFF. — Elég nagy eltérj edésű (Eurázia), de mindenütt szórványosan előforduló faj. Magyarországon főleg a Dunántúl nyugati részében fordul elő, szórványosan a Középhegységeinkben is megtalálható. Sümegen ritka, de úgy látszik, elég rendszeresen előfordul. Hernyója különböző lágyszárú növényeken él (Genista, Solidago, stb.). Hadena füigramma ESP. — Eddig Európában és Közép-Ázsiában találták. A hegy- és dombvidékek Silene-hez kötött faja, mindenütt ritka. Hazánkban szintén a hegy- és dombvidékek lakója, nagyobb egyedszámban még sehonnan sem került elő. Sümegről is csak egy példány ismeretes. Tápnövénye a Silène inflata és nutans. Mythimna pudorina SCHIFF. — Általános elterjedése Európa, Kisázsia és Kelet-Szibéria. A sík- és dombvidékek lápjainak ritka faja. Magyarországon a lápok lecsapolásával száma egyre ritkul, Sümegről két példány került elő. Tápnövénye ismeretlen. 395