A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Iharos Gyula: Újabb adatok a Bakony-hegység Tardigrada-faunájához (A Bakony-hegység Tardigrada-faunája, IV.)

2. A: Hypsibius bartosi IHAROS; В: a 4. láb karma. С: Hypsibius gracilis IHAROS; D

: a 4. láb karma (eredeti rajzok) 2. A: Hypsibius bartosi IHAROS; В: Kralle des 4. Fusses; С: Hypsibius gracilis IHAROS; D: Kralle des 4. Fusses (Originalzeichnungen) 2. A: Hypsibius bartosi IHAROS; В: claw of the fourth leg; C: Hypsibius gracilis IHAROS; D: claw of the fourth leg (original drawings) 2. A: Hypsibius bartosi IHAROS В: ножные когти 4., С: Hypsibius gracilis IHAROS H: ножные когти 4. (подлинные рисунки) Az első oszlopban (+) felsorolt mintákból kerültek elő medveállatkák, míg a második oszlopban (—) felsorolt minták nem tartalmaztak medveállatkákat. A mintákból 30 Tardigrada-faj került elő, közülük 2 új a tudományra: Hypsibius bartosi és H. gracilis. A Pseudechiniscus novaezeelandiae pedig új a hazai medveállatka faunájára (1. ábra: с és 2. ábra: a—c). A 2. pont célkitűzéseinek megfelelő területet a Keszthelyi-hegységben választottam ki Gyenes—Gyenesdiás—Vonyarcvashegy környékén. E terület növény földrajzilag a Balatonicum flórajárásba tartozik, jellegzetes dolomit vegetációval (FEKETE 1964, p. 13). Altalaja dolomit vázrendzina. A Gyenes—Gyenesdiástól É-ra és K-re elterülő dombokon (Kesellő, Vadleánybarlang, Kőmell, Nagymező, Lakatos-tető, Petőhegy, stb.) a felszíni vegetáció-típusok ismétlődő megszakítottsága és változatossága cönológiai szempontból széttagolt (diszkontinuus) jelleget ad a területnek, s tipikus példája a mozaik-komplexnek, amelyben a változó jellegű részbiotopok (mohapárnák, zuzmófoltok, Sedum-csoportok, bokrok alatti avarfoltok, sziklák, bokorcsoportok, fenyőültetvények) minden irányban ismétlődnek. Vannak teljesen kopár dolomit sziklák, gyér moha és zuzmó foltokkal. A meredek, száraz, napsütötte és szélfújta domboldalakon és gerincéleken gyérfűvű dolomit sziklagyep fejlődik ki, talajmoha és zuzmótársulással. E mohok és zuzmók gyakran és sokáig szárazak, nincs takarásuk és védelmük a szél és napsütés ellen. A mozaikszerűen ismétlődő borókabokrok, karsztbokorerdő vegyes bokorcsoportjai, vadrózsa- és galagonyabokrok, cserszömörcések már némi takarást biztosítanak az alattuk meghúzódó mohoknak, zuzmóknak és avarnak. Ezekben már több a nedvesség, ami tartósabban megmarad. Ugyancsak mozaikszerűen ismétlődnek a fenyvesültetvények (Pinus nigra) néhol lombos aljnövényzettel. Itt jelentősebb a záródás, a levegő páratartalma magasabb, szél és napsütés hatása csökken. Azonkívül más élőhelyek is megtalálhatók: vastagabb avartakaró és a fatörzsek moha- és zuzmó-bevonatai. A vázolt körülmények alapján a kutatásra kiválasztott terep alkalmasnak látszott összehasonlító vizsgálatokra. A célnak megfelelően végeztem a minták begyűjtését biotopok és cönológiai szintek szerint. A részletes eredmények a következők: 1. A vizsgált területről 26 medveállatka faj került elő: a kopár helyekről 11, a bokrok alól 15, az erdős területekről 20 (1. táblázat) A fajok számának emelkedéséhez még a cönológiai szintek számának szaporodása is hozzájárult a bokros és erdős területeken (avares fatörzs-szintek). 2. Csak egy részterületen fordult elő 10 faj, — két részterületen fordult elő 12 faj — mind a három részterületen előfordult 4 faj, amelyek egyaránt jól alkalmazkodnak a szárazsághoz és a nedvességhez. 3. Számszerűleg az egyes lelőhelyeken a következőképpen oszlanak meg a fajok: a fajok száma: 12 3 4 5 6 a lelőhelyek száma: 32, 33, 34, 25, 13, 1, összesen 138. 329