A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Iharos Gyula: Újabb adatok a Bakony-hegység Tardigrada-faunájához (A Bakony-hegység Tardigrada-faunája, IV.)

Ujabb adatok a Bakony-hegység Tardigrada-faunájához (A Bakony-hegység Tardigrada-faunája, IV.) A veszprémi Bakonyi Múzeum 1962-ben indította meg „A Bakony természeti képe" tudományos kutatást. Ebbe a célkitűzésbe kapcsolódik be a Bakony Tardigrada-inak a vizsgálata. A tardigradák latin neve lassú mozgásukra vonatkozik. Mikroszkóp alatt nézve őket parányi medvékre emlékeztetnek, innét származik magyar elnevezésük: medveállatkák. Testnagyságuk a milliméter ezredrészével, mikronnal (,u) mérhető, még a legnagyobb példányok hossza sem éri el a 2 millimétert. Alakjuk általában hengeres. Testük 1 fej- és 4 törzsszelvényből áll. Négy pár karmos lábuk van.* A sötét lakóhelyeken élő medveállatkák színtelenek, míg a világosabb, vagy erős napfénynek kitett helyeken élők sárga, vörös, vörösesbarna, rózsaszínű, lilásszürke, stb. színűek. A medveállatkák legnagyobb része növényi anyagokkal táplálkozik: sejtnedvvel, korhadó törmelékkel (detritussal), goimba hypha-fonalakkal, moszatokkal és baktériumokkal. Egyes fajok ragadozó életmódot folytatnak. A medveállatkák lakóhelyei: talaj, avar, mohák, zuzmók, egyes párnás növények, tavak és folyók fenéküledéke, talajvíz, parti nedves homok, vízparti növényturzások, stb. Aktív életműködésük szempontjából legfontosabb létfeltételük a nedvesség, mert a levegőt testfalukon át veszik fel a rátapadó vékony vízréteg segítségével. Ha az állatkák lakóhelye kiszárad, aktív életműködésük megszakad: összezsugorodnak, un. „bödön" alakot vesznek fel (1. ábra: A). Ilyen beszáradt állapotban hosszú évekig életképesek maradnak (kriptobiosis), és ha lakóhelyük újra átnedvesedik, csakhamar felélednek. Másik fontos létfeltételük a bőséges oxigénellátottság. Oxigénhiány hatására megvátto1. A: Hypsibius oberhauseri „bödön"; B: Hypsibius convergeais „cysta"; C: Pseudechiniscus novaezeelandiae habituskép; D: Macrobiotus-peték (eredeti rajzok) 1. A: Hypsibius oberhauseri Tönnchen. B: Hypsibius convergens „cysta"; C: Habitus-Bild von Pseudechiniscus novaezelandiae; D: Macrobiotus-Eier (Originalzeichnungen) 1. A: Hypsibius oberhauseri "сап"; В: Hypsibius convergens "cysta"; C: Habitus-picture from Pseudechiniscus novaezeelandiae; D: Macrobiotus-ovules (original drawings) 1. A: Hypsibius oberhaeseri "бидон" В: Hypsibius convergens "циста", С: картина поведения Pseudechiniscus novaezeelandiae, D : Macrobiotus (подлинные рисунки). * Pilato olasz kutató 1969-ben leírt egy olyan genust (Hexapodibius), melynek csak három pár lába van. zik testfaluk vízáteresztést szabályozó képessége; sok vizet vesz fel, miáltal megnövekszik a (testnedvük feszítő ereje, s ennek következtében az állatkák kinyújtóznak, majd mozdulatlanok maradnak (aspyxia). Ha lakóhelyük oxigénellátottsága nem változik meg, pár nap alatt elpusztulnak. Táplálékhiány, vagy az élőhely hőmérsékeltének nagyobbmérvű emelkedése „betokozódást" idéz elő. Az állatka kétszer egymás után vedlik, de a kutikulákból nem bújik ki, hanem mint védőburkokban (cysta) benne marad azokban (1. ábra: B). A betokozódás főleg a vizi fajoknál fordul elő. A medveállatkák váltivarú állatok. Petékkel szaporodnak (1. ábra: D). A fiatalok növekedése vedlésekkel történik; köztes lárvaállapot nincs (MARCUS 1936, p. 14—17). Bár a medveállatkák parányi lények, mégis nagy számuknál fogva jelentős szerepet töltenek be a természet háztartásában: 1. Korhadó szerves anyagok fogyasztásával hozzájárulnak a lebontó folyamatokhoz, és a bontást befejező baktériumok számára hozzáférhetőbbé teszik azokat. 2. A bomlásra kerülő anyagok potenciális energiájának egy részét vlsszaszerzik és bekapcsolják az élővilág anyagforgalmába. Ezzel megakadályozzák, hogy a táróit energia jelentős része idő előtt felszabaduljon, s így elveszszen az életközösség számára. 3. Szerves anyagokat juttatnak a talajba (ürülék, vedlett és elpusztult 327