A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

A Bakony állatföldrajzi kutatásának helye hazánkban (ül. a Kárpát-medencében) Az 1930-as évek állatföldrajzi alapvetései (1. A Kárpát-medence állatföldrajzi kutatásának az áttekintése с fejezetet) egyrészt kijelölték a Kárpát-medence helyzetét a Nyugat-Palearktikumban és ezen belül Európában, másrészt feltárta a Kárpát-medencében uralkodó viszonyokat. Ismételten le kell szögeznünk, hogy ezek az alapvetések, és közülük is a MÓCZÁR—DUDICH féle szintézis, megalkották a Kárpát-medence állatföldrajzi képét, különösen ami a faunakörzetek és faunajárások elkülönítését illeti. Akármely szárazföldi (tehát édesvízhez nem kötött) rendszertani csoport alapján történik a jövőben újabb felosztás, valószínűleg nem válik szükségessé a kialakult határok lényeges változtatása. A Kárpát-medence állatföldrajzi kutatása tehát szükségszerűen belépett — az ilyen irányú kutatások menetéből önként következő — második szakaszba, amit a részletekbemenő állatföldrajzi vizsgálatoknak nevezhetünk. Egyik vezető zoológusunk, dr. KASZAB ZOLTÁN idevágóan így nyilatkozott erről 1962-ben (egyben ez a legújabb vélemény a magyar fauna-kutatás helyzetéről) : „Első és legfontosabb feladatunk a hazai állatvilág rendszertani feldolgozásának a befejezése", tehát az 1955-ben megkezdett „Magyarország Állatvilága" akadémiai kiadványsorozat tervezett 22 kötetének az előkészítése. „A rendszertani feldolgozással párhuzamosan tovább kell folytatni Magyarország rendszeres faunisztikai feltárását egyrészt a kevéssé kutatott tájakon, másrészt az állatföldrajzilag-faunagenetikailag fontosabb területeken ... A faunisztikai kutatások során nyert eredményeket ki kell értékelni állatföldrajzi és faunagenetikai szempontból is. A legkülönbözőbb állatcsoportok részletes faunisztikai és ökológiai elemzése alapján hozzá kell kezdeni a magyar állatvilág faunagenezisének megírásához" (p. 14). Véleményem szerint is a faunisztikai-zoogeográfiai vizsgálatok alapja hazánk (ill. a Kárpát-medence) állatvilágának alapos rendszertani ismerete. De nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a két tudomány kölcsönösségben áll egymással. SZABÓ ISTVÁN megfogalmazásánál (1966) nem lehet jobban érzékeltetni azt, amiről szó van: ,,.. . csak ott lehet magasszintű a rendszertani munka, ahol a faunisztika élenjáró, (mert ugyan miből rendszerez a szisztematikus, ha nem a faunakutatások során begyűjtött állatok alapján?)." A részletek be me nő állatföldrajzi vizsgálatok egyik formája a kis terül etek (mint pl. a Bakony-hegység — Bakonyicum) faunisztikai-zoogeográfiai viszonyainak a feltárása. A „kis terület" kifejezésen a főleg geomorfológiai, és ahol már lehet, zoogeográfiai alapon körülhatárolt tájegységeket értem (PAPP 1965). Zoológiai irodalmunkban számos monográfia és könyv jelent meg, melyek többnyire egy-egy rendszertani csoport alapján jellemzik a szóbanforgó tájat. Valamennyi publikációból az a tanulság vonható le, hogy közelebb hozta a Kárpátmedence állatvilágának zoogeográfiai-faunagenetikai megismerését. Éppen 40 évvel ezelőtt, 1928-ban tette közzé dr. DUDICH ENDRE, a modern magyar zoológia megteremtője alaposan átgondolt programját hazánk állatvilágának a kutatására. Ha a program nem is valósult meg úgy, ahogy azt elgondolója szerette volna, mégis zoológusaink akarva-akaratlanul e terv szellemében dolgoztak. A program számos részlete ma is nagyon aktuális, számunkra legfontosabb mondanivalóját pedig idézem: „Minden faunisztikai kutatás célja kettős: Először megadni a biztos alapot az ország faunájának összefoglaló, rendszertani ismertetésére, vagy legalább is egy faunakatalógus számára. Ma azonban már nem elégszünk meg tények ismertetésével, hanem azokat megokolni, magyarázni is igyekszünk. A faunalkatalógus adattömege akkor válik megemészthetővé, valódi ismeretté, ha a statisztikai, ökológiai és genetikai kutatások harmonikus együttműködésével felépül belőle Magyarország synthetikus állatföldrajza. Ez a végcél." Jelen tanulmány ennek a végcélnak a szolgálatában készült. Papp Jenő 303