A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

4. Sárganyakú ezerlábú (Polydesmus coliaris) (foto Papp) 4. Gelbhalsiger Tausendfüssler (Polydesmus coliaris) 4. Yellow-neeked diplopod (Polidesmus collaris) 4. Желтая сороконожка (Polydesmus collaris.) ebből levont következtetéseket áttekintettem a Bakony állatföldrajzi viszonyainak megrajzolásakor. Az általános gyakorlatnak megfelelően magam is úgy adom elő mondanivalómat, hogy előbb rendszertani sorrendben leírom a színező elemek zoogeográfiai jellemzését, majd mindezek alapján és a lehetőségeknek megfelelően szintetizálom a megállapításokat. Az analízist a Bakony állatföldrajzi alapjának tekintem, amit kellőképp értelmezni kell a korszerű szempontok szerint. Meggyőződésem, hogy GERHARDT ANTAL-nak (1965) a Mecsek állatföldrajzáról elmondott szavai a mi tájunkra is érvényesek: „Állatföldrajzi szempontból minden tájegység elsősorban akkor számíthat mind a szakember, mind a nagyközönség érdeklődésére, ha élővilágának összetétele olyan jellemvonásokkal rendelkezik, melyek azt más faunaterületektől megkülönböztetik." A Bakonyban is él egy egész sor olyan faunaelem, mely karaktert ad és valamiféle területi önállóságot biztosít tájunknak Magyarország, illetve a Kárpát-medence állatföldrajzi képében. A Bakony színező állatfajainak az ismertetése A színező elemek „adják meg a területnek a sajátságos jellegét és ezek alapján lehet azt a szomszédos területegységektől elkülöníteni" (DUDICH 1954) elv fényében ebben a fejezetben jellemezzük mindazokat a színező fajokat, melyeket a hazai zoológiai irodalom tanulmányozása és a közelmúlt kutatásai nyomán megismertünk. Korántsem állíthatjuk azt, hogy akár megközelítőleg is felderítettük a színező elemeket. Kitűnik ez azonban abból, hogy a színező fajok az ikerszelvényesek, a rovarok, csigák és gerincesek rendszertani csoportból kerülnek ki és hiányzanak a pókszabásúak, a különböző férgek- és rákcsoportok színező fajai. Rendszertani tekintetben igen egyenetlen a Bakony faunisztikai kutatottsága, ami még az aránylag legjobban vizsgált csoportra, a rovarokra is vonatkozik. Vannak olyan csoportok (pókok, rákok), melyekről faunisztikai adatokat csak hellyel-közzel találunk a szakirodalomban. Jelen összefoglalásunk a Bakony 40—60 éves kutatottságáról egy pillanatfelvétel, magábanfoglalva az összefoglalás minden hibáját és. erényét. Teljességre a dolog természeténél fogva nem törekedhettünk, ellenben igyekeztünk regisztrálni minden felhasználható és értelmezhető adatot-leírást. A Bakony eddig kikutatott, száimszerint 88 színező állatfaját rendszertani sorrendben ismertetjük. DIPLOPODA — IKERSZELVÉNYESEK LOKSA közel két évtizedes kutatásai nyomán számos érdekességet isimerhettünk meg az ikerszelvényesekről. Bakonyi cönológiai felfedezéseit eddig túlnyomóan a karsztbokorerdőkben tette, így érthető, hogy inkább melegkedvelő „déli" specialitásokat fedezett fel. Polydesmus collaris C. L. KOCH (Polydesímidae) (4. ábra). — A sárganyakú ezerlábú déleurópai faj, mely hazánkban a Mecsek-hegységben gyakori. A Mecseken kívül (és ugyancsak a Preillyricuimban) Lcfcsa gyűjtötte a Tolna megyei Bátaapátiban. A Preillyricumban források és patakok menti égeresekben helyenként tömegesen fordul elő (LOKSA 1954: 220). Loksa és saját megfigyeléseim szerint az Északi-Bakony egyes helyein (Száraz-Gerence, Somberekséd, Kőosihegy) főleg nyirkostalajú szurdokerdiők kövei és farönkjei alatt gyakori. A Kárpát-medencébe tehát a Balkán felől hatolt be a Preillyricumon át egészen a Matricum nyugati szárnyáig, ahol az Északi-Bakony areáljának az északi határába esik. Chromatoiulus bosniense cotinophilus LOKSA (Strengylosomatidae). — Loksa a geomorfológiai értelemben vett Keszthelyi-hegység karsztbokorerdeiből írta le ezt a benszülött vaspondró alfajt (LOKSA 1966:370). A törzsalak Boszniában él, tehát a faj illír-dunántúli elterjedésű ós mint ilyen fontos színező eleme a Bakonynak. 267