A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Kiss Ákos: A tüskevári római telep 1962–63. évi feltárása
12. A II. sz. villa fekvése. 12. Lage der Villa Nr. 2. 12. Le site de la II e villa. 12. Расположение 2-й виллы. 5. III. szelvény, Constans quinq. Coh 2 176. TSISC A többi érem szórványként került elő : I 6. II. Constantius kisbronza, Coh 2 100 PB SMTSA 1 7. Nagy Constantinus quinq. Cf Coh 2 760—761. CONS [ 8. II. Constantius PB Coh. 2 47 ASIS 9. quinq., kopott, IV. szdi, 10. Iulianus, Coh 2 9—21. PB I 11. Urbs... Coh 2 17 PE SMTSE 12. Maxentius középbronza, Coh 2 5 MB 13. Nagy Constantinus, Coh 2 462. PB Egy Philippus középbronz és számos IV. szdi kis érme a Kőhányási dűlő távolabbi részeiről került elő ; ezeket, akárcsak a mintegy 800 darabra tehető egyéb, tüskevári határból begyűjtött érmét külön nem ismertetjük. A II. sz. villa igen jelentős lelete egy vassisak. Ez a XVIII. sz. árok két kis helyisége mellől, sajnos bolygatott talajból került elő még 1962-ben. A sisak egyetlen darabból meglehetős mesterségbeli járatossággal formált ; alól sima pántszerű peremmel ellátott, oldala élben találkozó homorú hornyolatokkal tagolt, enyhén eliptikus tetején középen kis benyomódást észlelünk. Az igen rongált sisak alsó peremén és tetején egy-egy csavarfej maradt. Úgy látszik, valaminő körbefutó pántdísze is volt, de lehettek ezek belső bőrbélés tartó szegei is. Feltehető az is, hogy a szaloniki Galerius ív keleti harcosának sisakjához hasonlóan a tüskevári sisaknak is volt arcvért lemeze és az alsó csavarok ezt tartották. Erre utalna az is, hogy az alsó peremen még több, kihullott szegecsre utaló kis kerek áttöretet is látunk. A kis szabályosnak látszó legfelső lyuk pedig tollforgó, bokréta rögzítésével függhetett össze. (20-—21. kép.) A sisak a római császárkor, de az ókor korábbi megszokott formáitól is eltérő. Első pillantásra a népvándorláskor hasonló emlékei felé mutat, tudjuk, hogy még a későcsászárkor folyamán, korábbi századok sztepp ei hatásai alatt keletkeztek azok a klasszikus ókoritól eltérő típusok, amelyek majd a népvándorláskor germán népeinél, sőt a középkorig is felnyúlva divatoztak, befolyásolva még az uralkodói koronák és egyházi fejékek fejlődését is. A tüskevári sisak magasított, kúpos alakjával ugyancsak beletartozik abba a nagy formacsoportba, amely a IV. sz.-tól kezdve a szteppéktől a Nílus-völgyig az egész ismert világban elterjedt és amely javarészt a pántos sisakok körébe tartozott. A pántos sisakok nagy számához képest azonban ez az egy darabból készült hornyolt típus elenyészően kisebb számban maradt fenn. Úgy látszik eredetileg sűrű huzalokból, vagy vaslemezsávokból összerótt formák közül veszi eredetét; a moszkvai Történeti Múzeum keresi vassisakja, amelyet számos keskeny vaslemez csíkjából róttak egybe, egészen a tüskevárihoz hasonló sűrűhornyolatú. 18 Sisakunk eredete felől a szaloniki Galerius ív szarmata harcosának említett hasonló sűrű hornyolású sisakja is útbaigazít. Ennél alsó pántot és arcvédő lemezt is talá/ Щи/т 'I / % fß^mm / \ '«</ " \ése» / \ niât *&»/ * .* \* K**" am rfejn Щ5 1 » © Л sze/rrny áe-i iimk © tz tithoz és a ksrtszthtz történt ttmé /Л a M szelvény D/ty.l sarkától történt • 14/zi ás postai vizsgáló talap A kíinduliponi az dtatàsoktéla //.síri* e/Citmrka lünk. 19 A Galerius császár 293. évi hadviselése emlékére utaló szaloniki építmény valamelyes időhatározást is ad e sisakok középeurópai feltűntet illetően; az ábrázolt harcos ugyanis római hadseregben szolgált szarmata volt. Korábban a Róma városi Traianus oszlop domborművein és bosporusi sírkamrák festményei n is fel-feltűnnek hasonló sisakok. 20 Alföldi András határozottan későrómai eredetűként vezette le a kúpforma, alól körülpántolt formájú sisakokat. 21 Az újhartyáni IV. szdi gepida temető egyik sírjának vas pajzsdudora komoly támpont a tüskevári sisak eredetét illetően. Ez díszítése és technikája tekintetében megegyező emlékünkkel; ugyanilyen vasból készült kúpos test, amelyet hasonló élben találkozó kanellurák sora élénkít. A közelálló emlékek III— IV. sz.-i volta a IV. sz. idejére szűkítené le a tüskevári sisak idejét is, nem téve egyúttal ajánlatossá, hogy készítőjük, vagy viselőjük személyét kizárólagosan valamelyik kárpátmedencei néptörzsnél keressük; a kanellura technika amely ízlésben maga is meglehetősen klasszicizáló, korábbi iráni — szteppei (Fekete tenger melléki) sokrészből összerótt formák átvétele nyomán 22 római területen állott elő és vegyesen alkalmazták szarmaták, germánok, bizonyára rómaiak is. A felsősziléziai Staatsfort (Dobrodzien) pajzsdudora ugyancsak ilyen gerezdéit — kanellurázott; ezt a Fekete-tengerparti csernyakovi kultúrából származtatják. Ilyen hornyolatokat találunk a IV. szd germán kerámiáján is. 23 így a tüskevári sisakot talán még a római uralom utolsó évtizedeiben, esetleg az összeomlás idején, vagy az azt követő zavaros időszakban viselhette legnagyobb valószínűséggel római szolgálatban állott germán, vagy szarmata harcos. Igen figyelemreméltó leletei a feltárásnak azok a gondosan kimunkált márványemlékek, amelyek az épület későbbi rendeltetéséhez is támpontot nyújtanak. Ezek közül egy kis márvány oszloptörzs a XV. szelvényből került elő. (10. kép.) Ez sima, hengeres testű, gondosan lemunkált felülettel, felül kiszélesedő — 2,8 cm széles— lécprofilban (lécgyűrű) végződik, v : 12, a felső végén 13 cm. Kis mérete és anyaga magában véve is a kései időkre keltezné ezt az emléket, amelyhez hasonlókat eddigelé a constantinusi korral meginduló ókeresztyén épületmaradványokból ismerünk. Savariában az óke43
