A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Újlaki Endre: Restaurátor szemmel a Veszprémi Egyházmegyei Múzeum fából alkotott műtárgyai között

21. A fej közelről restaurálás előtt. 21. Der Kopf von Nahem nach der Restauration. 21. La tête, avant la restauration. 21. Голова скульптуры до реставрации. Вид вблизи. 22. A fej közelről restaurálás után. 22. Der Kopf von Nahem nach der Restauration. 22. La tête restaurée. 22. Голова скульптуры вблизи после реставрации. tevők és emberi kártevések igen súlyos pusztításairól tanúskodnak. Mindhárom szoborra vonatkozóan megállapíthatjuk, hogy a tér minden irányába szabadon áradó ruharedők, mozdulatok, nem maradhattak a rönk vastagságának hatásán belül ; a régi mester az elképzelt plasztika kialakítása miatt az alap, vagy főrönk térfogatnövelésére — idegen fával való kiegészítésére — kényszerült. Külön kellett tehát elkészítenie — az idők folyamán sajnos elveszett — karokat, kézfejeket, melyeket, mint a képek is dokumentálják facsapokkal, kovácsolt szegekkel erősített a helyükre. A színezésnek, a plasztikának a kedvezőtlen klimatikus viszonyok miatt bekövetkezett pusztulása aligha szorul bővebb magyarázatra, ha ismételten, alaposan végignézzük a restaurálás előtti állapotot rögzítő, fenti képeket. A 11. és 13. sz. részletfelvételek olyan stádiumot mutatnak, melynek alapján a pusztulást előidéző tényezők tartós hatását kell feltételezni. Erre utal továbbá a fiatal püspök bal arcfelén végighúzódó köteges rostfelszakadás — plasztikai hiányosság is — (21. kép.), mely a nyaktáji göcsből (csomóból) indul ki. Nyilvánvaló, hogy a göcs szövetei és a vele szomszédos faszövet különféle módon reagáltak a dilatációs feszültségekre, melyek a súlyos elváltozás okozói lettek. Mindhárom szobor rovarkárosítója az Anóbium punctatum volt. A korrózió súlyossága a képek alapján könnyen felbecsülhető. A rovarpusztításnak nemcsak a zeg-zugosra töredezett drapériarészek, talpazatok, hanem Péter arca és lábfejei is áldozatul estek. (23—24. kép.) A fertőzés már lezártuk, élő rovart, álcát egyik szoborban sem találtam. Gombakártevés csak az öreg püspök szobrát érte. A mikroszkópos telepek a hátoldalon két helyen (15. kép.) és elölnézetben a jobb lábszár vonalát követve mutatkoztak. (16. kép.) Makroszkóposán is észlelhető volt a faanyag barna elszíneződése, a cellulózbontás nyomán jelentkező ligninfelhalmozódás. A hátoldali telepek bontása csupán felszínes, az elölnézeti azonban mélyreható, (helyenként 2—3 cm.) volt. Itt a fa porló állagúvá, kézzel morzsolhatóvá vált. A laboratóriumi vizsgálat szerint a károkozó egyik Chaetomi um faj volt. A pontos meghatározás a telep sérült volta miatt nem sikerült. A plasztikai hiányosságokat — mint már említettem — jórészt a biológiai károsítok okozták. A karok, kézfejek, attribútumok hiánya azonban az emberi kártevések, a hanyagság számlájára írhatók. Itt kell említenem az alkotómester hibáját is. A hátoldal kivájása, kikelelése közben nem ügyelt a plasztika védelmére, túlzottan elvékonyította azt. Ezért keletkezett áttörés a fiatal püspök és Péter szobrán is. (18. és 23. kép.) Szignatúrát és későbbi időből származó kiegészítést nem találtam. A színezés maradványai alapján megállapítottam, hogy a ruházat egyöntetűen laparanyozott volt, a ruha által nem takart részek (arcok, kezek, stb.) pedig festettek voltak. A maradványok — a színezés kivitelezését tekintve — gondos, lelkiismeretes, igen magas színvonalú munkáról tanúskodnak. Súlyos veszteségnek kell tekintenünk az eredeti állapot látványának megsemmisülését. Minden restaurálási munka megkezdése előtt döntő fontosságú a műtárgy portalanítása, a felületi szennyeződések lelkiismeretes eltávolítása, mert a szennyeződés a munkálatok során alkalmazásra kerülő vegyszerek oldószereinek hatására nagy felületekre terjedhet szét és kellemetlen foltosodást (elszíneződést), a faszövetben pedig a petrifikációs oldat felszívódását gátló eltömődést okozhat. Ezért a három szobor felületének előkészítésére — mely rovarkorrózió, valamint oxidációs cellulóz és ligninbomlás miatt szivacshoz ha sonlóan likacsossá, porló állagúvá vált — nagy gondot fordítottam, mert a mentési munkálatok elsőrendű céljául a súlyosan beteg plasztika megkötést, stabilizálását tűztem magam elé. A négyzetcentiméterről — négyzetcentiméterre haladó felülettisztítás, — a szennyeződés fokozatos eltávolítása során — bontakozott ki a károsodás teljes képe. A megtisztított felületeket a,Xylamon" BN-Hell nevű — a monoklórnaftalin védőképességére épült nyugatnémet készítménnyel mérgeztem be, mely rovarokra (légzési és gyomorméregként) és gombákra nézve egyaránt erős hatású. A petrifikációt a„Mowilith 30" elnevezésű műgyanta vegyes koncentrációjú (erősen hígított, majd fokozatosan töményített) oldatával végeztem. (A műgyanta oldat egyébként a feltáskásodott, felpikkelyesedett színezésmaradványok ragasztását is elvégezte.) A műgyanta hatására megszilárdult plasztika lukacsos, rücskös felületeit az ún. folyékony fával (műgyanta kötőanyagú, faliszttel homogenizzáltam. (12., 14., 17., 19., 20., 22. 24., 26. kép.) A plasztikai hiányosságok pótlását minimálisra csökkentettem. A műtárgyak kedvezőbb hatású bemutatása (megjelenítése) érdekében egészítettem ki az öreg és fiatal püspök orr-hiányát és az utóbbi arcrepedését, plasztikája áttörését. A Péter plasztikai áttörését takaró m