A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Újlaki Endre: Restaurátor szemmel a Veszprémi Egyházmegyei Múzeum fából alkotott műtárgyai között

A lomtárakba került műtárgyak félreállításának okát elsősorban a természetes elhasználódásban kell keresni, minthogy a múzeumba került szobrok plasztikai, színezésben hiányai elsősorban erre engednek következtetni. Valószínű továbbá az is, hogy egyes szobrok úgy maradtak fenn, mint elemi csapások (földrengések, árvizek, templomtüzek,) vagy háborús események következtében elpusztult oltárok, szószékek töredékei, s miután sehova sem tudták beilleszteni őket, vagy más okból nem jutott számukra hely, útjuk a lomtárba vezetett. Ugyancsak ide vándoroltak az ízlésváltozás miatt — gyakran értéktelen, édeskés, rikító színekkel festett gipsz, vagy fagiccsek kedvéért — eltávolított, a századok folyamán többé-kevésbé megkopott, megsérült, de ebben az állapotukban is jelentős, értékes alkotások, darabok is. A száműzött műtárgyak részére azilumot jelentő múzeumi környezetben a szobrok során végigtekintve az általános állapot elszomorító benyomást kelt. A korábban felsorolt szempontok figyelembevétele mellett is felmerül a kérdés: kik és miért engedték ilyen állapotba jutni őket, hiszen a jelenlegi stádiumig nem egyszerre, hanem fokozatosan, talán évszázadok, esetleg évtizedek alatt jutottak el. Senkinek sem fájt a fokozatos leromlás látványa ? Mivel magyarázható a pusztulást eltűrő közöny? A Veszprémi Egyházmegyei Múzeum ilyen gondolatokat is ébresztő faszobrai között elmélkedve a feltett kérdések önkéntelenül a jelenkorra, a tegnapra, a mára, a holnapra vonatkoztatva is felvetődnek. 1866-ban, úttörőkként, Ipolyi Arnold és Henszlmann Imre — a műemlékvédelmi gondolat közüggyé tételén fáradozva — már kimondották a MŰEMLÉKVÉDELEM szót. Szmrecsányi sorai nyomán csak csodálkozhatunk, hogy milyen világosan, milyen tisztán látták a hibákat, a hibák okait, a tennivalókat, az orvoslás módszereit. Ha most — száz esztendő múltán is — számot kellene adnunk a két úttörőnek, hogy mi az, amit elgondolásaikból megvalósítottunk, semmi esetre sem állíthatnánk nyugodt lelkiismerettel, hogy sokat haladtunk előre. Elmondhatnánk: van műemlékvédelmi törvényünk, hatóságunk, folyóiratunk, sőt a műemlékvédelem témáját ébrentartó sajtónk, rádiónk, televíziónk, sok-sok filmfelvételünk is. Ami azonban fából készült műalkotásaink gyakorlati védelmét illeti, a továbbiakban helyesebbnek látszik közeli terveinkről szólni: elkészítjük fából alkotott műtárgyaink katalógusát, az állagmegóvás sürgőssége szerint. Ezeken a képben és írásban rögzített emlékeken bármiféle munkálat kizárólag az Országos Műemléki Felügyelőség tudomásával és beleegyezésével végezhető. Végre papírra vetjük a tudományos alapon történő restaurátorképzés alapjait. Megszüntetjük az OMF tudta nélkül folyó kontármunkákat, a házi gyógykezelést. Kiirtjuk a giccseket, de megszüntetjük árusításukat is. A Veszprémi Egyházmegyei Múzeumot követésre méltó példaként állítjuk valamennyi egyházmegye elé, hogy a ma is szerteszét heverő értékek minden egyházmegyében közös fedél alá jussanak, s restaurálás után megfelelő környezetben történő bemutatással a bel- és külföldi turisták számára egyaránt érdekes és élménytkeltő gyűjteménynyé váljanak; ne kerülhessenek többé illetéktelen kezekbe, vagy esetleg — nem egészen egyenes utakon — a Bizományi Áruházakba. A Múzeum megtekintésére először 1964. áprilisában nyílt alkalmam. A faszobor-gyűjtemény futólagos át5. Szt. Anna arcának közei-felvétele. 5. Nahaufnahme vom Gesichte der Hl. Anna. 5. Le visage de Ste Anne. 5. Снимок лица св. Анны вблизи. 6. Mária-figura részlete közelről. 6. Teil der Maria-Figur von Nahem. 6. La figure de Marie. 6. Часть фигуры Марии вблизи.