A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Újlaki Endre: Restaurátor szemmel a Veszprémi Egyházmegyei Múzeum fából alkotott műtárgyai között

Restaurátor szemmel a Veszprémi Egyházmegyei Múzeum fából alkotott műtárgyai között. Egy festmény művészi képzeletvilága csak úgy válik igazán kifejezővé, ha a képteret keret (ráma) foglalja magába, mert az választja el a valóságos tértől, a valóságos világtól. Csak így ragad meg bennünket a festőiség, a képszerűség. Egy szobor tér-, forma- és mozgási problémáinak legnagyszerűbb látványa is csak úgy kelt gazdag, mélyreható, megrázó érzelmeket, ha talapazat emeli ki a valóságból. Egy tagoltság, arány, tömeg és térritmus tekintetében kitűnő építészeti remekmű is csak megfelelő környezetben tölti be művészi hivatását. Egy művészeti alkotásokat magábafoglaló és bemutató gyűjtemény is csak akkor reprezentálja igazán a képzőművészetet, ha az egyes műalkotások egyedi értékeit kollektíven egyesíti magában. A veszprémi püspöki palota (1. kép.) és a vele immár eggyé olvadt, szerves részévé vált Egyházmegyei Múzeum valamennyi képzőművészeti kritérium nagyszerű ötvözete. Kivételes helyzetet biztosít a gyűjtemény számára a Várhegy fellegvárszerűen elkülönült, történelmünk ezer évét sugárzó műemléki együttese is. E kettős környezeti tényező predesztinálja a múzeumot a művészettörténeti élmény sikeres felkeltésére. A Veszprémi Egyházmegyei Múzeumot 1963-ban dr. Klempa Sándor premontrei kanonok, apostoli kormányzó alapította. A püspöki palotában adott reprezentatív otthont a gyűjtemény anyagának, mely a képzőés iparművészet valamennyi ágát képviseli. (2—3. kép). A műtárgyak többsége egyházi rendeltetéssel, kisebb része profán célokra készült. Keletkezésük korát tekintve részint a letűnt századokból, részint a jelenkorból valók. Számos műtárgy a püspökség történetének emléke, avagy helytörténeti vonatkozásban jelentős. Az igen szép faszobor-gyűjteményt a múzeum alapítójának padlást, pincét, kamrát járó fáradhatatlan kutató tevékenysége hozta létre. Évek következetes munkájának eredményeként kerültek elő az egyházmegye templomainak zugaiba, a tornyokba, pincékbe, padlásokra, lomtárakba száműzött szobrok, faműtárgyak. Az összegyűjtés célja a használaton kívül helyezett műtárgyak elkallódástól, további pusztulástól való megmentése volt. A múzeumba történő szállítás előtt minden esetben gondos körültekintéssel megvizsgálták: a tárgy nem szerves része-e a templom valamelyik funkcióban álló objektumának (oltár, szószék, orgona, stb.), a környezetből való kiemelés miatt nem keletkezik-e pótolhatatlan hiányosság egy-egy műemléki együttes állagában, ikonográfiái tartalmában. A használatból való kivonás okaira részletes, hiteles válasz egyáltalán nem, vagy alig remélhető, hiszen az esetek többségében a 200—300 évvel ezelőtt, esetleg régebben készült templomi berendezések, tárgyak keletkezésének körülményeit, évszámát, az alkotómester vagy műhely nevét sem ismerjük, mert — tapasztalat szerint — a „História Domus"-ok, illetve „Canonica Visitatio"-k szűkszavúak, a művészettörténész és restaurátor számára oly fontos adatokat hiányosan, vagy 1. A veszprémi püspöki palota főhomlokzata. 1. Hauptfassade des Bischofspalastes von Veszprém. 1. La façade principale de l'évêché de Veszprém. 1. Фасад дворца веспремского епископства. 27* 419