A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Bleicher Nándor: A berhidai templom barokk oltárának restaurálása

14. Az oltár-oromzat restaurálás előtt. 14. Der Altergiebel vor der Restauration. 14. Faite de l'autel avant la restauration. 14. Верхушка алтаря до реставрации. hatására az értékes kis barokk-kori oltár rendkívül elhanyagolt, siralmas állapotba került. Általános tapasztalat, hogy ha egy fából készült tárgy pusztulási folyamata eljut egy kritikus fokra, ezentúl ez a folyamat rohamosan felgyorsul és a műtárgyat a végső megsemmisülés fenyegeti. Az oltár faanyaga az általánosságban végzett első becslésnél ténylegesen nagyobb mértékben roncsolódott. A polichrom felületek jelentős része megsérült, illetve tönkrement. A korhadás a deszkamezők egyes részeit teljesen tönkretette. A mezők más részét és a szobrok belsejének faállományát helyenként a rovarok lisztszerű porrá őrölték. A nagymérvű pusztulásnak legfőbb oka, hogy az anyagban végbement végzetes folyamatot a laikus szemlélő számára semmiféle külső jel nem árulja el. Nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy a felületeket borító aranyozás és festés alatti kréta alap helyenként felpattogzik és leválik, vagy mind nagyobb kupacokat alkot a szújáratokból kipergő furatliszt, a rovarok kérlelhetetlen roncsoló tevékenységének beszédes bizonyítéka. Ezáltal nemcsak a fa anyaga, hanem ennek romlása következtében az ezt borító festékréteg is ki van téve a pusztulásnak. Gyakran a felületen még alig látszik nyoma a pusztulásnak, és a szobor belsejében már alig van ép farost. Különösen a végtagoknál, a fa teljesen felőrlődik. Csak a külső kréta- és festékréteg fogja egybe, míg egy napon a legkisebb érintésre letörik és szétporladva megsemmisül. (16. kép.) E rovarok a kopogó bogarak fajtájához tartoznak. Álcáik a fa belsejét támadják meg. A szobrokat általában hársfából készítették és ez a fa különösen kedvelt otthona a kopogóbogaraknak. Leggyakoribb fajtái az Anobium perlinex, a „halál órája" (Anobium punctatum), az Anobium domesticum, az Anobium marginatum. A rovarkártevők ellen nemzetközileg is leghatásosabbnak ismert módszer jelenleg a gázzal való fertőtlenítés. A különböző mérgező folyadékokkal való ecsetelés vagy injektálás párolgásával, vagy a felület érintésével súlyosan veszélyezteti a restaurátor egészségét, ugyanakkor a legkörültekintőbb és legalaposabb munka sem nyújt biztosítékot arra, hogy az oldat a faanyag belsejének minden részét átjárja, így a legkisebb fertőző góc, néhány lárva életben maradása a fertőzés folyamatát újra megindítja. A műtárgy pusztulása rövid időre megszakad, majd újult erővel folytatódik. Gázos fertőtlenítésnél a tárgyat légmentesen elzárt, speciálisan erre a célra szolgáló kamrába helyezik, vagy légmentesen elzárható helyiségbe teszik. A helyiség levegőjét pontosan meghatározott töménységben gázzal telítik. A levegőnél súlyosabb gáz a helyiségben levő műtárgy legkisebb repedéseibe és szújárataiba is behatol. A szújárat a fában bonyolult, összefüggő labirintust alkot, a rovar táplálkozás közbeni állandó vándorlása következtében. Ezt a labirintust a gáz teljesen átjárja és elpusztítja a járatokban élő álcákat 15. Részlet a márványozásról és ornamentikából tisztítás után. 15. Teile der Marmorierung und der Ornamentik nach der Reinigung. 15. Détail de la marbrure et de l'ornementation après le nettoyage. 15. Часть марморации и орнаментики после очистки. és petéket is. Az eljárás hatását híven tükrözi a fényképfelvétel. A gáz folytogató hatására a rovar a járat belsejéből menekülni igyekezett. Eljutott a fa felületéig itt azonban végleg elpusztult. (17. kép.) A részekre bontott oltárt a budapesti „Köjál" telepén methyibromid-gázzal fertőtlenítették. A fertőtlenítési eljárás megválasztása után a másik döntő feladat a konzerválás módjának, anyagának megválasztása volt. A gyakorlatban többféle, régebbi vagy újabb eljárást 415