A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Beszteri Béláné: A tanácsok államhatalmi tevékenysége, tömegkapcsolataik alakulása Veszprém megyében (1954. november–1957. június)

Néhány termelőszövetkezet különösenszép eredménytért el. A munkaegység értéke:

98 pl. a Zirc-aklipusztaiban 62,64 Ft a révfülöpiben 62,20 Ft a bakonypéterdiben 51,— Ft a romándiban 56,50 Ft az egyházaskeszőiben 46,—• Ft A költségvetésnél közölt adatokból kitűnik, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök jelentős részét (több mint 1/4-ét) kulturális kiadásokra fordította a tanács. Ennek következtében e területeken is igen szép eredmények születtek. Hasonló volt a helyzet az egészségügyi és szociális ellátottság terén. Az alábbi számadatok önmagukban is dokumentálják ezt: Az óvodai férőhelyek száma 1955-ben 3375-ről 3553-ra emelkedett. Az állandó bölcsődékben 244, az idénybölcsődékben 180, a berhidai és a csopaki csecsemőotthonokban 200 csecsemő ellátásáról gondoskodtak. Az általános iskolai napközikben elhelyezett gyermekek száma 1660 fő volt. Ezen felül a nyári hónapokra 145 idénynapközi (4500 gyermekkel) működtetését tervezték be a költségvetésbe." Csak 1955-ben az állandó és idénynapközik üzemeltetése 7,5 millió Ft-ba került.

100 1955-ben a tervezett 17 helyett 34-el, 1246-ra emelték az általános iskolai tantermek számát. Ennek megvalósítását a lakosság társadalmi munkával is segítette. (Például Kapolcson, Dudaron, Kisgörbőn, Bakonycsernyén stb.) A középiskolai tantermek száma a tervezett 90 helyett 105-re emelkedett.

101 Gondot jelentett az ifjúság nevelése szempontjából, hogy 96 községben nem volt alkalmas helyiség összejöveteleikre.

10 Ennek megoldását is keresték. A tanácsok helyiséget, pénzt bocsátottak a fiatalok rendelkezésére (Külsővat, Tótvázsony Zirc, stb.). Igyekeztek a tanácsok fellendíteni az ifjúság kulturális és sporttevékenységét is. A keszthelyi járási tanács pl. 1956-ban 60 ezer Ft-ot szavazott meg e célra.

103 A kultúra terjesztése szempontjából jelentős a megyében működő 162 kultúrház és kultúrotthon szerepe.

104 1955-ben 120-ra bővítették a kórházi ágyszámot. A szociális otthonokban 497-en kaptak ellátást.

105 * Jelentős eszköze a jó tanácsi munkánaka tanácsoktömegkapcsolatai növelésének a községpolitika tevékenység. Az első tanácsciklus idején nem fordítottak rá kellő gondot. 1955-től kezdett jobban fellendülni (a községfejlesztési hozzájárulásról szóló 1955. évi 4. sz. tvr-el). Felismerték, hogy gazdasági szerepe mellett igen lényeges politikai hatása is. A legjobb eszközök egyike a dogozó tömegek aktivizálására, a helyi kezdeményező erő széleskörű kibontakoztatására. Meg kell azonban azt is mondani, hogy erre a felismerésre jónéhány községi tanács a megyében is csak 1956-ra jutott el. A tanácsok községpolitikai tevékenysége a községfejlesztési hozzájárulásra, a tanácsi vállalatok terven felüli nyereségének egy részére, az adóprémiumra, a helyi beruházásoknál elért megtakarításokra, a költségvetési többletbevételekre, a rejtett helyi tartalékok feltárására, a lakosság társadalmi munkájára alapozódott. Eredményességét növelte a tanácsi vállalatok sorának és általában a tanácsi hatáskörnek a szélesedése. A fentieken belül különösen a községfejlesztési alap létesítése lehetőségét szeretnénk hangsúlyozni.

106 Ennek segítségével a tanácsok költségvetésükön és beruházási előirányzataikon felül számos feladatot oldhattak meg saját hatáskörükben. Az új lehetőséggel való élés nem ment azonnal minden hiba nélkül. Általában helyesen történt a tervek összeállítása. A tanácstagok széleskörű felmérést végeztek ennek érdekében a lakosság körében. Helyenként azonban már a tervezésnél is jelentkeztek hibák: irreális elképzelések beállítása. Máshol a lakosság igényeit nem mérték fel helyesen. Ennek tudható be, hogy pl. Márkon a tanácsülés nem fogadta el a vb által készített községpolitikai tervet. Egyben utasította a vb-t a terv olyan értelmű átdolgozására, hogy a legsürgősebb feladatokat kivéve a kultúrház építésére tartalékolják a pénzt.

107 1955 tavaszán a megye 240 községéből 235-ben a tanácsülés elé terjesztették a községpolitikai terveket. Mivel egyes tanácsi vezetők az előkészítőmunka során nem ismertették, hogy ez a lakosság részéről is jelent hozzájárulást, 15 község tanácsülése (Kisgörbő, Rigács, Nemehany, Kisszöllős, Zalaszegvár, Mencshely, Szentgál, Gyulafirátót, Vindornyalak stb.) elutasította a községfejlesztési hozzájárulás megszavazását. A községek döntő többsége azonban nemcsak a pénzbeli hozzájárulást szavazta meg, hanem összesen 5 750 000 Ft értékű társadalmi munkát is.

108 A lakosság pénzbeli felajánlása 5 millió Ft volt.

109 Az eredmények 1955-ben — annak ellenére, hogy a tervek gyakorlati megvalósítása nem ment minden zökkenő nélkül

110 — igen szépek. A községpolitikai tervek keretében létesült 11 ezer m

2 út, 6700 m

2 járda, 10 ásott kút, 3 szabadtéri színpad, 6 labdarúgópálya, 90 db hangszóró, 2 új orvosrendelő, 3 kultúrotthon. Jelentősebb felújításra került sor 26 kultúrotthonban, 2000 kh legelőtisztítást végeztek, stb.

111 Az 1956-os községpolitikai tervek előkészítése (a Népfront által készített községi programokat erősen figyelembe vették), megkezdése, a lakosság által megszavazott hozzájárulás sokhelyt emelkedő volumene még nagyobb eredményeket ígért. Csabrendeken törpevízmű, Badacsonytomajon iskola, Várpalotán szabadtéri színpad, Rezin kultúrotthon, Vörösberény és Dóba községekben iskolai tanterem, Bánd, Márkó, Mencshely községekben autóbuszváró építéséhez stb. kezdtek hozzá.

112 Jelentősek a társadalmi munkafelajánlások. Különösen ott, ahol ebben a vb tagok is példamutatóan résztvettek. Ugyanakkor e területen szórvánosan helytelen jelenségekkel is találkozhatunk. Példul néhány községben 50—200 Ft-ig terjedő bírságot szabtak ki a társadalmi munkát nem teljesítőkre. Vászolyban pedig a 4/1956 tanácsi sz. határozattal kötelezővé tették a társadalmi munkát. Az ilyen jelenségek ellen azonban a járási tanácsok felléptek.

113 Összegezve megállapíthatjuk,hogy a községpolitikai tevékenység eredményei jelentősek voltak. Az új létesítmények, felújítások stb. mellett különösen fontos volt szerepük a tanács és a tömegek kapcsolata, — de nem utolsósorban — a tanácstagi munka fellendítése szempontjából. Az 1956-os tervek megvalósítását az ellenforradalom megszakította, de leverését követően újult erővel folytatódott az ezirányú tevékenység. A tanácsok igazgatási tevékenységének kérdéskomplexumán belül a tömegkapcsolatok alakulását egyik leginkább befolyásoló tényező a lakosság bejelentéseinek, panaszainak intézése, s ezen belül az apparátus munkastílusa. A kérdés egészének vizsgálatához szükséges a tanácsok és a legfelsőbb állami szervek, illetve a tanácsokon belül az alsóbb és felsőbb szintű tanácsok kapcsolatársa is röviden kitérni. A legfelső állami szervek és a tanácsok kapcsolatára alapvetően rányomták bélyegüket a túlzott centralizációs törekvések. Bár a második tanácstörvény egyértelműen leszögezte, hogy a tanácsok hatalmi testületei csak a felsőbb választott hatalmi szerveknek vannak alárendelve, másrészt a végrehajtó bizottságok legfelsőbb irányítását a Minisztertanács megfelelő osztálya végzi, a gyakorlatban ez korántsem érvényesült. A tanácsi testület helyileg sem tudott a végrehajtó bizottság felé tényleges irányítóvá válni. Sok apró kérdésben pedig a hatáskörök változatlanul nem ott voltak, ahol azt legjobban megtudták volna oldani, hanem a központi szerveknél. Ez viszont szükségképpen a helyi kezdeményezések kibontakozását akadályozta, a helyi sajátosságok nem kellő figyelembevételét. Olyan részkérdésekben sem volt például a tanácsoknak joguk dönteni, minta túlórák engedélyezése.

114 Különösen komoly problémát jelentett a szakminisztériumok merev ragaszkodása a hatáskörökhöz. Másrészt a fentiekkel összefüggésben az, hogy a tanácsi apparátust rende400