A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Beszteri Béláné: A tanácsok államhatalmi tevékenysége, tömegkapcsolataik alakulása Veszprém megyében (1954. november–1957. június)

számolása nem történhetett pusztán tanácsi erőből. Ez elsősorban a központi intézkedésektől függött. Az MDP KV-nek 1956. júliusi határozata és az Országgyűlés ezt követő ülésszaka ezt biztosította. Hogy mégsem történhetett meg, abban szerepet játszott a még mindig létező frakciós erők tevékenysége is, de még inkább az, hogy az ellenséges erők által kirobbantott ellenforradalom következtében már nem volt erre elegendő idő. Lényegében az ellenforradalom leverését követően az előzőkben említett helyes központi irányelvek alapján történt a kérdés rendezése. Fontos mutatója a tanácsi munkának a tanácstagok tanácsülésen való megjelenése és aktivitása is. Ezt vizsgálva 1955—56-ban a következő képet kapjuk :

38 Megyei tanácsülések : Időpont Megjelenés (%-ban) Elmaradt Időpont Megjelenés (%-ban) Határozat képtelen Egyéb ok 1955. márc. 77,3 — — május 70,6 — — június 68,0 66,0 — — szept. 68,0 66,0 — — nov. 69,3 — — 1956. márc. 68,0 — — ápr. 65,3 — — jún. 72,6 — — szept. 55,4 — — A fenti táblázat adatait vizsgálva a következő megállapításokat tehetjük: A megyei tanácsüléseknél egyszer sem maradt el tanácsülés (az előző ciklusban ez határozatképtelenség miatt többször előfordult). Ugyanakkor viszont a tanácsüléseken való megjelenés csökkenő tendenciát mutat. A csökkenő tendencia oka a folyamatosan romló politikai hangulat. Ez különösen rossz volt már 1956 szeptemberében. A hullámzó megjelenés leginább a járási tanácsüléseknél volt tapasztalható. A városi tanácsüléseken viszont — a megyeihez hasonlóan — kisebb időnkénti emelkedések ellenére csökkenő a tendencia a tárgyalt 2 évben. Különösen meredek irányú ez a csökkenés az 1956 május-júniusi tanácsülésektől kezdődően. A járási és városi tanácstagok részvételének nem kielégítő alakulása nagyjából a megyeihez hasonló okokból ered. Hozzátéve azt, hogy itt még inkább jelentkeztek a napirendi pontok megválasztásából adódó problémák. Az MDP. KV-nek 1955. márciusi határozata után a a tanácsok fokozott mértékben foglalkoztak ismét a tsz. szervezés kérdéseivel. Egyes helyeken ismét erőltették a békekölcsönjegyzést stb. A járási tanácsülések jelentős része a tárgyalt periódusban az aktuális mezőgazdasági munkák és a termelőszövetkezetek szervezése témákkal foglalkozott. Különösen ez utóbbinál maradt távol a járási tanácstagok egy része, az egyénileg gazdálkodó parasztok.(Például a pápai járási tanácstagok több mint 50%-a egyéni paraszt volt.) Az 1955. szeptember —októberi— a megjelenés szempontjából kiemelkedően gyenge — járási tanácsüléseken az őszi mezőgazdasági munkákkal és a termelőszövetkezeti mozgalommal foglalkoztak. De ugyanez a helyzet a városi tanácsüléseken is. Például az 1955. július —augusztusi városi tanácsülések elsősorban a termelőszövetkezetek fejlesztésével foglalkoztak. A következő tanácsülésen — amikor 6%-al magasabb volt a megjelenés — a várospolitikai tervek szerepeltek a napirenden. A városi tanácsüléseknél, általában munkáslakta településeken a munkás tanácstagok nem megfelelő számú megjelenése is sok gondot okozott. Ez is elsősorban a napirendi pontokra, másrészt bizonyos értelemben még ebben az időszakban is a hatásköri kérdésekre vezethető vissza. A mezőgazdasági jellegű napirendi pontok magas aránya, másrészt az a tény, hogy az adott település lakosságának kommunális ellátási, általában a település fejlesztési kérdésekbe csekély beleszólási joga volt a munkás tanácstagok érdektelenségét váltotta ki. A községi tanácsülések látogatottságát vizsgálva a kép eltér a felsőbb szintű tanácsokétól. 1955-ben itt is csökkenő tendencia jelentkezett. Több esetben a tanácsülések azért voltak határozatképtelenek, és így elmaradtak, mert — és ebben tudatos ellenséges tevékenységet is felfedezhetünk — olyan rémhírek terjedtek el, hogy a tanácsülésen a községből termelőszövetkezeti községet kívánnak szervezni. Emellett természetesen a napirendre tűzött kérdések fentebb ismertetett nem helyes kiválasztása, a tanácsi testület döntési jogköre körüli problémák is erősen hatottak. Azl956-osévbenviszontközségiszinten a tanácsüléseken a megjelenés emelkedő tendenciát mutat. Különösen szembetűnő ez a májusi és júliusi tanácsüléseken. Összefügg ez a községfejlesztési tevékenység felélénkülésével, amely különösen 1956-ban vett lendületet. Az elért eredményekhez hozzájárultak azok az ankétok is, amelyeket 1956 áprilisában és májusában tartottak az egyes járásokban a községi vb elnökök és titkárok részvételével. Az ankétok témája a tanácsok tömegkapcsolati munkájának helyzete, feladatai volt. Ennek kapcsán megvitatták az eddigi pozitív és negatív tapasztalatokat, elemezték ezek okait, hogy a hibák kijavításához, a jó módszerek elterjedéséhez ezzel is segítséget nyújtsanak. Az ankétokon általában felvetődött, hogy a tanácsülések látogatottsága szorosan összefügg a tárgyalt napirendi pontok témájával. Következésképpen szorgalmazni kell a helyi kérdésekkel való foglalkozást. Másrészt a tanácstagok egyéni munkája csak akkor javítható megfelelő mértékben, ha ennek eredményességét is látják. Tehát csak akkor, ha javaslataikat, észrevételeiket figyelembe veszik és módjuk van a hozzájuk fordulók jogos kéréseinek elintézésében segíteni. Ez ismét csak a tanácsok hatáskörének kérdéséhez vezet vissza, az igazgatási szakapparátus munkastílusa mellett. Sok jó javaslatot, hasznos módszert felvetettek az ankétokon részvevő tanácsi vezetők, melyek a helyi tanácsok erejéből is megoldhatóak voltak. Például azt, hogy az állandó bizottságokat rövid időn belül és megfelelő indoklással tájékoztatni kell javaslataik sorsáról, megoldhatóságáról. A tanácstagok munkakedve és tekintélye növelése érdekében az általuk továbbított problémákat a szakosztályok soron kívül intézzék stb. Nem róható fel ezen ankétok hibájának, hogy a jelentkező hiányosságok okainak elemzésénél sokszor a felszínen maradtak, hiszen ezen okok egy része az országos irányvonalban gyökerezett. A tanácsüléseken való megjelenéssel szorosan összefügg a tanácstagok aktivitása. Hozzátéve azt, hogy az aktivitásnál fokozottabban jelentkeznek olyan, a fentiekben nem említett tényezők, mint a tanácstag politikai és közigazgatási jártassága, rátermettsége, a testület munkájának (és ezen belül saját szerepének) megbecsülése, megtisztelő kötelezettségnek érzése. Ez utóbbi tényezőt azonban a tanácstag lekiismeretességén, tenniakarásán kívül a lehetőségek megléte vagy hiánya determinálja. A tanácstagok aktivitása tehát fontos tényezője annak, hogy a tanács, mint államhatalmi testület betölti-e szerepét, de függvénye is annak, hogy ténylegesen megvannak-e e feladatok betöltéséhez a feltételek ? A tanácsülésen való aktivitás több tényezőből tevődik össze. Jelenti a napirenden szereplő kérdések vitájában való bekapcsolódást, ezzel az érdemi munkát elősegítő határozatok megszövegezésében való részvételt. Másrészt javaslatok, vállalások (pl. társadalmi munkára) megtételét a feladatok jobb, gyorsabb megvalósítása érdekében. Jelenti a választott tanácsi testület (a vb illetve ezen keresztül a szakigazgatás) fölött gyakorolt ellenőrző szerepének megvalósítását, egyrészt az előterjesztett anyagok véleményezésén (ezen belül az 390