A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Sági Károly: Adatok Festetics György és munkássága értékeléséhez

ván az 1805. évi IV. te. győzelmének hatása alapján keletkezett. Négyessy László körültekintő vizsgálattal sem tudta eldönteni,

150

' hogy Berzsenyi Festetics György 1790-es ,vagy az 1805. évi országgyűlési szereplése alapján írja-e: ÖRVENDJ, HAZÁNKNAK BÖLCS FIA, FESTETICS ! GYŐZTÉL, LEROMLOTT A BUTA CIMBORA GYÉMÁNT PAIZSBAN, SÉRTHETETLEN ÁLL AZ IGAZ, VALAMINT EGY ISTEN. ÖRVENDJ: SZERENCSÉNK TALPKÖVE SZIRTON ÁLL: NYELVÜNK, ATYÁINK AJKA FELOLDATOTT, VIRRAD HAZÁNK VÁRT NAPJA, VIRRAD S A DENEVÉREK ELŐTTE FUTNAK. Talán nem is lényeges a kérdés tisztázása. Lényegesebb, hogy Berzsenyi a magyar nyelvért folytatott harc vezéralakjának tekinti Festetics Györgyöt, már ekkor! A magyar nyelv jogaiért folytatott harc sokrétű, mint Benda Kálmán kimutatja.

157 A köznemesség tisztán közjogi síkon vívja a harcot, az is közömbös számukra, ha a latin lesz a hivatalos nyelv a német helyett. A haladó értelmiség a nemzetté válás alapjának tekinti a magyar nyelvet. Felsőbüki Nagy Pál fogalmazása

158 szerint: „Nyelvében él a nemzet". A nyelvért folyó harc 1805-ben győzelmet arat. Ez lényeges most számunkra és az, hogy Berzsenyi ezt írhatja erről a győzelemről: NAGYRÉSZATE MUNKÁD, ATE ESZED, S ERŐD MELY PÉLDA VOLTÁL! ESMÉRI NEMZETED, MENNYIT KÖSZÖNHET NÉKED E NÉP. Festetics György nem tekintette közjogi kérdésnek, egyszerű államigazgatási módszernek a magyar nyelv ügyét, az világosan kitetszik Berzsenyi Dániel többször idézett, ismert írásából:

159 „Midőn eggy olly ember, a kinek jövdelme három milliom körül van, eggy illy innepre 30 ezret költ, semmi, de nem semmi az, midőn az ősz Festetits a szegény Bersenyinek az útzára kalap nélkül elejbe szalad. Minden cselekedet becsének az idő és hely az igaz mértéke. Eggy olly népnél, a hol a Nagyok az anya nyelvet cigány nyelvnek nevezik, s a magyar irónak nem is köszönnek, s a leg jobb poétát leg fellebb joculatornak nézik, Festetits nagy ember, vagy ami még több, jó ember..." Tiszteli az írókat, nemcsak a nemes származású Berzsenyit, de a plebejus Kis Jánost is kitüntető kedvességgel fogadja, egyenrangú félként kezeli.

160 Vagy említsük a Keszthelyen ma is élő anekdotát, hogy az Amazon szállóban megszálló Csokonait személyesen ment el meghívni kastélyába és előbb lehúzta a fáradt költő poros csizmáját és csak azután mutatkozott be? Lehet, hogy nem így esett, de felfogást tükröz ez, a grófét és a kortársakét is a grófról. Ez a tisztelet a jogaiba visszahelyezett, erőtlen, zsenge nyelv ápolóinak, fejlesztőinek szólt. Ezt a célt szolgálta a későbbi keszthelyi Helikon is. „Újjászülető irodalmunk bölcsőjénél ott álltak a keszthelyi Helikon géniuszai is" írja Keresztúry Dezső.

101 Festetics György halála miatt a Helikon akkor nem tudott intézménnyé fejlődni, egy célkitűzést azonban elért. A nyelvművelés területére visszaszorított és a szenvedélyes viták hevében már nem a célt, csak a sérelmeket látó nemzeti erőket kibékítette.

162 Érthető Kazinczy lelkesedése:

163 „Festetics gyönyörű fényben ragyog máris. Ki tett annyit a Nemzet fényéért ?... Bár trónusra ültették volna a végzések! Hol vonánk ugy!" Ez a Helikon és nem az, amit Festetics György legújabb történetírója, Sülé Sándor lát benne:

104 „A keszthelyi Helikon olyan vállalkozás volt, amit nem a kor igénye szabott meg, hanem egy főúri név fémjelzett". A Helikonnal kapcsolatban Festetics György álcázó politikájáról Keresztúry Dezső alapján szóltunk már. Ezt a politikát Festetics meg is szövegezte. 1809-ben írja

105 Kisfaludy Sándornak : „Én a régi Poétának mondásával élni szoktam : Tempore, quo vivimus, qui bene latuit, bene vixit." Ez a lényeg. Az él jól, helyesen, aki visszahúzódik és nem mutatja ki igazi énjét. Ezt a politikai magatartást Festetics György iskolapolitikájának tükrében részletesen elemeztük már, a Helikonnal kapcsolatos ismétlésekbe nem bocsájtkozunk. Meg kell azonban említenünk, hogy az idézett levél folytatása sajnálatos félreértésekre adott alkalmat. A folytatás, a kritikus rész így hangzik: „Egész óhajtásom eddig csak az vala, hogy a magánosságnak homályában magamat bé vonván, a nemes Gazdát illető eke vas és csoroszla mellett el rejtődzhessem, és a kép mutatást nem tudó szabad mondásnak alagyait jó barátaim között ízlelhessem." Ezt a keszthelyi magányt Lázár Vilmos a rekció elől visszahúzódó, birtokai kezelését, fellendítését életcélnak tekintő Festetics mgnyilvánulásának látja.

100 A gondolatot az újabb történetíró, Sülé Sándor is átveszi:

307 „1809-ben Kisfaludy Sándorhoz írt levele a gazdálkodásba merülő, szórakozásból olvasgatni akaró vidéki nemesre vall." Ez a szórakozásból olvasgató vidéki nemes csak írni, olvasni és számolni tudó cselédet alkalmazott birtokain,

108 nyomdát létesített Keszthelyen

109 és elindított egy olyan kultúrpolitikai irányvonalat, aminek csúcsa a Georgikon és Helikon. Működése a kortársak érdeklődésének központjában áll, akik nem minden esetben tudják helyesen értékelni magatartását. Ehhez nagyban járul az, hogy a kor másik vezéralakja Kazinzy kezdetben nem szimpatizál Festetics Györggyel. Kazinczy és köre éles szatírával szemléli Festetics akkor még meg nem érthető viselkedését, különcre valló ruházkodását. Hosszú copfot hord, bokát verő szalaggal,

170 magyar nadrágot és huszárköpenyt.

171 A különcöt látják és nem veszik észre, hogy a királyt akarja bosszantani a II. József uralmára emlékeztető copffal. Az 1807-es diétán aztán maga a király vágatta le a „czafját" írja Dessefy.

172 „FüttyösGyurinak" csúfolják, mert, ha rossza kedve, vagy haragszik, fütyül.

173 Nem veszik észre, hogy fegyelmezettelme, nem engedi, hogy az érzelmek vezessék nyelvét és érzelmeinek olyan kifejezési formát választ, ami nem értékelhető. Ez a fegyelmezettség beszédmodorán is érződik. Kövér János vörsi plébánosnak is feltűnt, hogy beszéd közben szavakat ismétel, így is jegyezte fel: ш „Követ nem adok, fát, fát talán". Tudja, hogy minden szavának súlya van, gyors elméjének is időre van szüksége, hogy a kimondott gondolat támadhatatlan legyen, ezt az időt biztosítja számára szóismétlés, kedvenc szava az „igenis" is ilyen kitöltő, időtnyerő jellegű. Világos, hogy ez a fegyelmezett magatartás csak modorosságban csapódhatott ki. „Gróf Festeticsnek minden köpönyeges ember Tekintetes Űr, a gazdag Nemesek pedig Nagyságosok és Méltóságosok" írja Berzsenyi Dániel.

175 Családi élete szerencsétlen, ennek ellenére „a halhatatlan ész" jegyében derűsen szemléli a világot. Házasságaérdekházasság, ahhoz az érzelmeknek köze nincs.

170 Felesége 1800-ban elköltözött Keszthelyről, bár hivata338