A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Gergelyffy András: A várpalotai vár építési korszakai I.

25. A sekrestye és a szentély közös fala a sekrestye bejáratával. 25. Die gemeinsame Wand zwischen Sakristei und Apsis mit dem Sakristeieingang. 25. Mur mitoyen de la sacristie et du choeur, avec l'entrée de la sacristie. 25. Общая стена между святилищем и ризницей со входом в ризницу. A sekrestyebelső falmezöin, ott, ahol a még nem teljesen kiszedett XVI. századi kitöltő falazat már látni engedi, különféle nehezen kivehető festésmaradványok között festett és karcolt feliratok, valamint felszentelési keresztek mutatkoznak (25. kép). A falakon más nyílást, mint a szentélyből átvezető, említett ajtóét nem talált a kutatás. A nyugati fal áttörése (26. kép) a rendszeres kutatást megelőző szondázás következménye. A sekrestye nyugati és a kápolnahajó északi falának szögletében a hajóval azonos nyugati, de a sekrestyéénél nagyobb északi kiterjedésű, kelet-nyugati hossztengelyű, téglalap alaprajzú helyiség terül el, melynek csak a várfal belső síkjában elhelyezkedő keleti fala és északkeleti sarka (27. kép) áll teljes magasságában, míg többi falai, a kápolnahajó északi falával azonos déli falát is beleértve, csak a barokk padlószintig maradt ránk. XV. századi bejárata — másodlagosan beépített XIV. századi konzollal és a XV. századi járószintnek megfelelő magasságban fekvő küszöbbel — a nyugati falban nyílt (28. kép), míg eredeti XIV. századi kisméretű, oblong, élszedéses keretezésű ablaka a nyugati sekrestyefal folytatásában nyílik (29. kép). Az imént leírt helyiség északi oldalához még egy, kisebb helyiség csatlakozik, melynek keleti fala az előbbi helyiségéhez képest kb. 1 méterrel visszaugrik. Ebben a falban a szomszédos helyiség imént leírt keleti ablakával megegyező ablak nyílik (30. kép). A helyiség északi falában is található egy hasonló, ablakformájú, az előbbiekkel megegyezően szegmenszáródású nyílás, amely azonban nem a szabadra nyílik, hanem egy nem sokkal később épülhetett kelet-nyugati irányú dongaboltozat extradoszára (31. kép). E boltozat a XV. századi falban épen folytatódik, tehát ezt megelőzően értelemszerűen ma hiányzó része is áll. E fölé a dongaboltozatos tér fölé éplült a XV. században az északkeleti torony. Ennek észak-déli irányú kiterjedése azonos a dongaboltozatú helyiségével, míg ez utóbbi kelet-nyugati kiterjedését még nem ismerjük. Feltételezéseink között szerepel annak lehetősége is, hogy ez volt a palotaudvar kapubehajtója. A szomszédos déli helyiség nyugati fala északi irányban a dongaboltozat fölött folytatódni látszik, az elbontott falvégződés miatt azonban még ez sem bizonyos. Érdekes azonban, hogy ez az udvari homlokzati fal már vakolva és meszelve volt, amikor a fentebb körvonalazott, ablaknyílást magábafoglaló falat, amely a dongaboltozat vállán nyugszik, megépítették. Az ablaknyílás értelmét keresve fel kell tételeznünk, hogy a dongaboltozat vállát utólag kötötték be a szóbanforgó falba, amelynek egyébként homlokzati jellege van, amint azt északkeleti sarokkiképzése is megerősíti (32. kép). A boltváll utólagos bekötése ebbe, a kápolnaszárny északi végfalát képező homlokzati falba tehát nagyon valószínű, s esetleg azzal magyarázható a donga vállfölötti szakaszának egyenes keresztmetszeti profilja is (33. kép). 26. A sekrestyeboltozat délnyugati átlós bordája a belső saroktámpillérrel. 26. Die südwestliche Diagonalrippe des Sakristeigewölbes mit dem inneren Eckstützpfeiler. 26. Nerf transversal sud-ouest de la voûte de la sacristie, avec le pilastre cornier intérieur. 26. Юго-западное ребро свода ризницы с внутренним УГЛОВЫМ опорным столбом.