A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Gergelyffy András: A várpalotai vár építési korszakai I.

A várpalotai vár építési korszakai I. XIV. SZÁZADI PALOTA FELTÁRÁSA A VARPALOTAI VÁRBAN A várpalotai vár helyreállítási munkái már több éven át folytak, amikor behatóbb helyszíni kutatásra sor kerülhetett. A régészeti jellegű feltárásokat Éri István, illetve G. Sándor Mária végezte.

1 A falkutatás eredményeiről s a vár építéstörténetének legkorábbi korszakára vonatkozólag abból levonható következtetésekről az alábbiakban kísérlünk meg röviden beszámolni. Mindenekelőtt azonban ismerkedjünk meg az épülettel magával. Palota vára a ma már ipari várossá fejlődött település közepén helyezkedik el. Az ennek magját képező vár, pontosabban palota volt tehát az a tényező, amelyre a település kialakulása visszavezethető. Jól utal erre a helység neve is. A várat körülvevő, ma is jórészt beépítetlen térség jelzi az egykori külső védőöv, a Giulio Turco felvételi rajzán is ábrázolt külső védmüvek és várárok helyét.

2 Ezen belül, középütt helyezkedik el maga a szabályos alaprajzzal épült, belsőtornyos rendszerű vár (I. kép). 1. A vár főhomlokzata a két világháború között. 1. Hauptfront der Burg zwischen den zwei Weltkriegen. 1. Façade principale du fort entre les deux guerres mondiales. 1. Главный фасад крепости в период между ДВУМЯ мировыми войнами. Kívül a négyszögű várfal déli oldalához még a XVI. században bejárati szárny épült. Ez egyemeletes, lekontyolt oromzatos barokk-kori formájában maradt ránk, s a déli homlokzat közepén helyezkedik el. Az északi várfal külső oldalához csak jóval később építettek egy boltozott földszintes istállószárnyat. Ezt a legutóbbi években lebontották. A négyszögű várat körülvevő, Giulio Turco felvételi rajzán ábrázolt külső védmüvek az idők folyamán lepusztultak, s ma már csak régészeti feltárás hozhatná napvilágra őket. A négyszöges területet körülfogó vaskos falak belső oldalaihoz épültek hozzá a tornyok és a lakószárnyak. Tornyot — az alaprajzi rendszernek megfelelően — négyet találunk, tehát valamennyi sarokban egyet.

3 Ezek közül a délkeleti és a délnyugati, amelyeket a XVIII. században jelentősen megmagasítottak, jelenleg is hangsúlyosak. Ezzel szemben az északkeleti és északnyugati torony ma nem emelkedik a négyszöges várfal fölé. A tornyokat épületszárnyak kötik össze. Ezek — jelenlegi formájukban — különböző korokból származnak, s nem egyforma méretűek. Leghangsúlyosabb tömege a déli (fő-) szárnynak van. Ez mai alakját a korabarokk építési korszakban nyerte. A kétemeletes szárny magas tetőzete volt az a tényező, amely a két déli saroktorony magasságának növelését is szükségessé tette. A keleti és a nyugati szárny későbarokk stílusban átalakított formájában maradt ránk. Mindkettő egészen a 17* 259