A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Sz. Czeglédy Ilona–Entz Géza–Reisinger Mária–Mendele Ferenc: Az egregyi Árpád-kori templom

zadban két ütemben történt. A korábbit az 173l-es évszám jelzi. Az egregyi templom is emeli azoknak az épületeknek egyre növekvő számát, melyek azt bizonyítják, hogy a XVII—XVI11. században az épületek festészeti díszítéssel (armírozás, párkány, felületfestés) való ellátása hazánkban is igen elterjedt gyakorlat volt. Az egregyi templom kutatása tehát több olyan adatot hozott felszínre, vagy helyezett újabb megvilágításba, mely az épület egyedi történetén túl általánosabb össze11. Keresztmetszet a hajón át, kelet felől nézve. 11. Querschnitt des Schiffes vom Osten gesehen. 11. Coupe longitudinale de la nef, vue de l'Est. 11. Поперечный разрез по нефу с восточной стороны. függések felé is távlatot nyitott és románkori falusi építészetünk történeti és művészeti kérdéseinek megítélésére szélesebb alapot adott. Rávilágított arra, hogy azonos időben az ország különböző pontjain, látszólag egymástól függetlenül is kialakulnak azonos elgondolások és formák az építészetben. Valójában azonban csak az emlékanyag hiányos volta az oka annak, hogy nehezen találunk közvetítő láncszemeket. Olykor az ország egymástól távolfekvő területein megjelenő hasonló jelenségek hívják fel a figyelmet az építészeti formanyelv egykori azonosságára Entz Géza A FALFESTÉS FELTÁRÁSA ÉS RESTAURÁLÁSA A hajó délnyugati falán már a kutatás megkezdése előtt is látszott egy felszentelési kereszt. A templom helyreállításával kapcsolatos falkutatás több felszentelési kereszt maradványát hozta elő. A hajó déli oldalán — ahol a legépebben maradt meg a középkori vakolat — közvetlenül az ajtó mellett vörös és barna színű, duplasávos felszentelési keresztet találtunk. Hasonló kereszt került elö a déli fal első és második fülkéje közötti falsíkon. Az utóbbi kereszt vörös-kék keretezésű, barna-vörös rozetta szerű keresztszárakkal. Mindkét felszentelési kereszt közepe sérült volt. (16. kép) A déli hajófal keleti fülkéjében fehér alapon élénk vörös színű, egysávos felszentelési keresztet találtunk. Ez a kereszt egy meszelési réteggel az előző festett felület alatt volt. (17. kép) Ugyanilyen felszentelési kereszt nyomai tűntek elő a déli falfülkék közötti falmezőben — már említett — kétsávos kereszt alatt. Ez a templom többszöri meszelését bizonyítja. Az egysávos keresztet valószínűleg az első felszenteléskor festették, Felszentelési kereszt töredékeket találtunk még a diadalív déli felén és a toronyalj déli oldalán. A délnyugati hajófalon levő kereszten későbbi átfestés nyomai látszanak. Ennél a festett keresztnél a rozetta világos, a háttér sötét, ellentétben a déli falon találtakkal, ahol a rozetta sötét, a háttér világos. Ugyanezen a falon — közvetlenül a középkori szint felett vörös lábazati festés is előkerült. A templom 1731-ben készült belső festése a kutatás előtt is jól látható volt (18. kép). Ez a festés a diadalívet keretezi a hajó felől. A vörös és szürkéskék színű fonatos keretelés felett, lesarkított téglalaprajzú festett évszámtábla: ,,RENAVATUM EST ANO DOMINI 1731 DIE 10 MARCI" felirattal. A keretfestés baloldala vállmagasságig hiányzott. Jobboldalt a lábazatot sikerült feltárni

41 a mészréteg alól. Ennek alapján a baloldali részt is kiegészítettük. A templom külső falfelületére, a terméskőfalra vékony rétegben erősen meszes, sárga színű vakolat tapad. Ezt látjuk a hajón és a tornyon egyaránt. Ez a vakolatréteg néhány helyen vastagabb, mintegy a fal egyenetlenségeit is kitölti, a déli oldalon az ajtónyílástól kelet felé pl. barnás-vörös színben jelentkezik, lábazati festésként. A lábazati festés felső széle hullámvonalas kiképzésű. A torony déli falán feltárt kisebb freskótöredékek alakos kompozícióhoz tartozhattak. Ugyanis a megmaradt vakolatfoltok festésének finoman árnyalt színei, majd ruharedőkre emlékeztető festés, továbbá egy glóriatöredék ezt a feltételezést igazolják. Úgy tűnik, hogy a torony és a hajó 204