A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Sz. Czeglédy Ilona–Entz Géza–Reisinger Mária–Mendele Ferenc: Az egregyi Árpád-kori templom

4. Ásatási alaprajz. 4. Ausgrabungsplan. 4. Plan des fouilles. 4. План раскопок. A TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A rendelkezésünkre álló történeti adatok, a régészeti feltárás és a falkutatás ismeretében — az egregyihez hasonló, de biztosabban keltezhető templomok segítségével — a templom építéstörténetét a következőkben foglalhatjuk össze. Egregy a XIII. század elejétől (1221)— oklevelesen kimutatottan — az Atyusz nemzetség birtoka. Kőtemploma római alapréteg felett, valószínűleg a XIII. században, pontosabban e század második negyedében épülhetett. (Korábban a templom építésének idejét 1200 körűire tették).

28 Emellett szól a torony, az ikerablakok, az oszlopfők kialakítása. Az újabb kutatások a Balaton északi partjának egyenes szentélyzáródású templomait általában későbbre, a XIII. század közepére keltezik.

29 A datálások „terminus ante quem"-je a pannonhalmi építkezések befejezésének időpontja: 1224. Az egyenes szentélyzáródás elterjedését Pannonhalma, — a bencés építőtevékenység — hatásának tulajdonítják.

30 Az egregyihez hasonlóan Atyusz birtokon levő szigligeti templomromot — melynek kősisakja leginkább mutat rokonságot az egregyivel — meggyőzően a tatárjárás előtti évekre keltezik.

31 Templomunk déli homlokzata meglepően hasonlít a kisapáti temploméhoz, amely pontosan 1245-re keltezhető.

32 Az 122l-es oklevél, amelyben Egregy szerepel, pusztaként (praedium) említi a helységet. Nem valószínű, hogy egy pusztán templom állott volna. Ez már magában is 1221 utánra teszi a jelenlegi templom építésének idejét. Ezek a tények mind a későbbi keletkezést támasztják alá és a XIII. század második negyedére valószínűsítik a templom építését. A feltárásnál úgy láttuk, hogy a torony és a hajó nincs összeépítve. Ez nem jelent feltétlenül időben távoli két építési periódust, mert a torony-hajó-szentély egységes elgondolást tükröz. A templom szentélyében álló pillérek sincsenek összeépítve az alapozással, csak azon nyugszanak. Feltehetően ezekre a pillérekre támaszkodott a toronysisakhoz hasonló álboltozatos kupola. Ebből az időből, a XIII. század második negyedéből származhatott a torony vörös-sárga festése, (Id. a falfestés feltárásáról írott részben.) valamint a déli fülkesorban feltárt egyvonalas felszentelési keresztek. A bejárat ekkor is a déli oldalon, a jelenlegi ajtó tengelyében volt. A templomot még a középkorban újraszentelhették; erről tanúskodnak az újonnan feltárt duplavonalú felszentelési keresztek : egy a diadalíven, kettő a templom déli falán, egy a torony melletti nyugati hajófalon és egy a toronyaljban. A XVI—

XVII. századi török pusztítások során a templom is erősen megsérült. Ezt bizonyítja, hogy a hajó és szentély északi falának felső harmada, a torony keleti fala, továbbá a hajó délnyugati sarka másfajta kőanyaggal történt pótlást mutatnak. Ezeken a helyeken a középkori vakolat is hiányzik. A falfestés tanúsága szerint 1731 tavaszán újítják meg a külső és a belső vakolást. A templomhajó falát hárorn 200