A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Éri István: A Látrány-rádpusztai templom feltárása és állagmegóvása
A Látrány-rádpusztai templomrom feltárása és állagmegóvása i. A Balaton déli partján, a műút Balatonszemes— Balatonlelle közötti szakaszán egy — ma már kiépített — út vezet Rád pusztára, a Csillag-pusztai Állami Gazdaság ottani üzemegységéhez. A puszta gazdasági- és lakóépületei egy nyugat felé lejtő, a tóparttól dél felé húzódó homokhát szegélyén állanak. Ettől, a környezetből 15—20 méterre kiemelkedő emelkedéstől tovább Nyugatra a Tetves-patak széles, mocsaras völgye nyúlik el, ugyancsak észak-déli irányban. A puszta 15—20 lakóházból álló utcasorának végén, az említett dombszegély meredek partján áll az egykori Rád falu templomának romja, a ma is használt kis temetőben. A romot és környékét sűrű bozót borította, a falak környékén vastag törmelékhalmok húzódtak. Néhány „kincskereső" turkált csak itt, turisták, művészettörténészek ritkán keresték fel. Pedig a Balaton északi oldalán álló romtemplomokhoz viszonyítva aránylag épebbnek mondható falusi egyházat a szakirodalomban, útikalauzokban többször leírták, ismertették. Legalaposabban Békefi Rémig, aki munkájában a romról két fényképet is közölt. 1 Ezek elkészülte óta — amint az a kutatás kezdetén megállapítható volt — az eltelt félévszázad alatt a rom állapota nem sokat változott. Békefi leírása alapján a templomromot a XIII. században épültnek ismertették. 2 Egy, az 1930-as években — valószínűleg Csányi Károly ösztönzésére — készült felmérést ismerünk még a romról. (1. kép.) 3 A Balaton déli partvidékén sajnálatosan kis számban fennmaradt középkori műemlékek állagmegóvásának keretében az Országos Műemléki Felügyelőség 1959 őszén végeztette el a rádpusztai rom feltárását és konzerválását. Az ásatást e sorok írója vezette 1959 okt. 5—17-e között, 4 ezt követően az OMF pécsi építésvezetősége végezte el az állagmegóvást Cseh István építészmérnök tervei alapján. II. A feltárás munkája —• tekintettel az idő és a költségvetés szűkreszabott voltára — szinte kizárólag csak a templombelsőre szorítkozhatott. (7. kép.) Eltávolítottuk az átlagosan 1,5 m vastag törmelékréteget a hajóból, a szentélyből és a szentélyhez északról hozzáépített sekrestyéből. (2. kép.) (A leletanyag, né1. Felmérés az 1930-as évekből. 1. Vermessung aus den 1930 er Jahren. 1. Relevé des années 1930. 1. Обмер из 1930-х годов, hány kőfaragványtöredéktől eltekintve — rajzukat 1. а 6. képen — minimális volt.) Az ásatás során a templom teljes hosszát átvágó К—Ny-i irányú kutatóárok (4. kép), illetve a szentélyt és a sekrestyét átvágó két, egymásra merőlegesen húzott árok (5. kép), továbbá kisebb szelvények alapján (6. kép) sikerült a templom építéstörténetének egyes szakaszait tisztázni. Temetkezés nyomai a járószint alá mélyített árkokból nem kerültek elő, a templomkörüli temető megkutatására nem kerülhetett sor egyrészt a feladat körülhatároltsága miatt, másrészt azért, mert — mint említettük — a kis település lakói ma is ide temetkeznek. Felszíni nyom nem jelezte s nem volt megkutatható az egykori temetőkerítés fala sem. Amint az a metszetrajzból is kitűnik (4. kép), a törmelék legvastagabban a templom hajóját borította. A kő- és téglatörmelékben nagyobb, összefüggő falomladékokat is találtunk. Ezek részben a hajó nyugati végén állott karzathoz, részben a diadalívhez tartoztak. Újkori bolygatás a legnagyobb mértékben a jórészt lepusztult apszis területét érintette, itt a járószinteket is eltüntették. Nagy gödör tátongott az apszis és a sekrestyefal találkozásánál a falak külső síkjánál is. A sekrestyét ugyancsak 1—1,5 m-es omladék borította. Itt viszonylag épségben, helyreállítható állapotban találtuk a keleti falhoz épített oltárt és a menza kőlapjának darabjait (10. kép 6.) Az egyes részek járószintjeit a metszetfalak, küszöbök és a falalapozási szintek alapján meg tudtuk határozni. A homokos altalajra valószínűleg téglából rakott padozat mindenütt hiányzott. Az ásatás és a romok fennálló maradványainak vizsgálata alapján a templom építési periódusait az alábbi módon választhatjuk szét (1. 3. kép.) J83