A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Tóth Sándor: XIII. századi építőműhely Veszprémben

A magam részéről ezt a részletet nehezen tudom gótikus stílusúnak elfogadni ; mind formája, mind pedig az épületben elfoglalt helyzete a románkorra vall. Ennek ellenére nem lehetetlen, hogy a 14. század elején jött létre, de a keltezés semmiképpen sem korlátozható erre a századra. Véleményünk szerint a féloszlopot — és ezzzel a kápolnát — a XII —XIV. századra kell keltezni, és mindaddig, amíg újabb adatot nem sikerül találni, nem lehet ennél szorosabb időhatárokról beszélni. 18 A feltárt falszakasz falazástechnikája néhány, az ásatási dokumentációban őrzött fényképfelvételen elég jól látható. 19 Korompay Gy. : Veszprém. Bp., 1957

2

, 11-12. kép. 20 Veszprém árpádkori jogi főiskolája — az első magyar egyetem. Vigília XXVI (1961)467.0. 2i Kumorovitz B. : Veszprémi regeszták (1301 - 1387). Bp., 1953, 346. sz. és Békefi 4. jegyzetben i. m. 22. o. 22 Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis. I. Bp., 1896, III. sz. 2

3 Mályusz E.: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387-1399). Bp., 1951, 3749. és 3865. sz. 24 Ez elsősorban a keleti szárnyra vonatkozik, ahol normális körülmények között a káptalanterem el szokott helyezkedni. Itt ugyanis a középkori várfal erősen beívelődött nyugat felé. úgyhogy a Szt. Györgykápolna és a várfal közötti területen egy, a székesegyház szentélyéhez csatlakozó épületszárny nem fért volna el (vö. Gyürky i. m. 3. kép). Ez azonban nem jelenti azt, hogy az 1957-es ásatás területén egyáltalán ne lenne olyan épületmaradvány, amelyet a középkori káptalani épülettel összefüggésbe lehetne hozni. Itt elsősorban a Szt. György-kápolnától nyugatra eső falak egy részére gondolunk, mégpedig a Szentlélekkápolnához észak felől csatlakozó dongaboltozatos helyiség nyugati zárófalára és az ettől északra fekvő háromszögletű helyiségre, amelynek északkeleti sarkától további, a szeminárium építésekor átvágott falvonulat indulhatott ki (vö. Gyürky i. m. 349. o.). Sajnos, az ásató nem érezte feladatának, hogy ezeknek a falaknak az összefüggéseit alaposan megvizsgálja, ezért csak meglehetősen sommás megfigyeléseire támaszkodhatunk. Gyürky ezeket a falakat újkorinak tekinti (i. m. 345-346., 384-385. o., 1. kép). Bár véleményét határozottan nem indokolja, erre a megállapításra egyrészt a Szentlélek-kápolna falára másodlagosan felfektetett, téglából készült dongaboltozat, másrészt a Szt. György-kápolnán észlelt újkori átalakítások (déli bejárat) vezethették. Arra azonban nem tér ki, hogy a boltozat válla a háromszögletű helyiség déli falával egykorú-e, vagy sem, és így az ásatási megfigyelések nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy a boltozat mindkét hordozó falhoz képest későbbi. így a háromszögletű helyiség falairól csak annyit mondhatunk, hogy a boltozatnál nem lehetnek későbbiek, viszont elképzelhető, hogy korábbiak. Ami a boltozat korát illeti, kétségtelen, hogy nem lehet egykorú a Szt. György-kápolna déli lejáratával, amelynek előterét halszálkamustrás téglapadló borítja. Ezzel a padlóval a Szentlélek-kápolna és a Szt. György-kápolna délnyugati sarokpilléréhez épült fal közötti folyosót burkolták, szintje — 1,43 m (Gyürky i. m. 6. kép, vö. uo. 345. o.). A boltozat válla ennél még mélyebben volt, záradéka pedig legfeljebb 1,20 m-rel volt e szint fölött. A boltozat tehát minden valószínűség szerint egy mélyebb szint kialakítása és a kápolnabejárat elfalazása után létesült mint pincefödém, felette egy, már a jelenlegi külső szinthez igazodó földszinti helyiség lehetett. Minthogy ez a szint — mint ez a kápolna újkori építési periódusai bizonyítják — csak a török hódoltság után alakult ki, a pince — és így a boltozat is — aligha lehet korábbi a 17. század második felénél. A háromszögletű helyiség falainak kormeghatározásához igen lényeges lenne tudni, hogy az említett folyosófaltól északra fekvő, északi oldalán téglafallal kiképzett, és a kápolna későgótikus bejáratának helyéhez vezető folyosó, amelyet egy faküszöbös ajtó zárt le (Gyürky i. m. 1. kép), mikor keletkezett. Ennél ugyanis a háromszögletű helyiség falai kétségtelenül korábbiak. Amennyiben tehát ez a folyosórész a pinceperiódusnál nem későbbi — ami a szint- és közlekedési viszonyok miatt valószínűnek látszik — a háromszögletű helyiség falait a dongaboltozatnál is korábbiaknak kell tartanunk, tehát lehetségessé válnék jóval korábbi, esetleg középkori keltezésük is. A középkori keltezés lehetőségét annál is inkább megfontolandónak tartjuk, mert a háromszögletű helyiség közelében 1,20 m mélységben — tehát alig valamivel a középkori járószint fölött — 15. századi kályhacsempeés kályhaszemtöredékek kerültek elő (Gyüfky i. m. 349. o. és XIII/1. tábla), ami arra utal, hogy a közvetlen környéken már a középkorban lakóépületnek kellett állnia. 25 1965. tavaszán a Tanácsakadémia (egykori szeminárium) pincéjében Kelemen Mártával leletmentést végeztünk, amelynek során őskori leletanyagon kívül koraközépkori gyermeksírt tártunk fel. A gyermeksír felett egy későbbi fal alapozásának alsó sora húzódott. Tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy a kérdéses pincehelyiség (az épület északi szárnyának keleti része alatt) jelentős korábbi falmaradványokat őriz ; ezek részben a helyiség nyugati zárófalába, részben pedig, merőleges irányú falvonulat maradványaiként, a déli hosszfa'ba vannak beépítve. A pince további vizsgálatakor lettünk figyelmesek ettől a helyiségtől nyugatra, egy szűk közbenső rész után következő kő dongaboltozatos pincehelyiségre, amelynek szélessége jóval kisebb az épület traktusmélységénél, tehát külső hosszfala a földszinti helyiség belső tere alá esik. A helyiség boltozatának nyugati végét a szeminárium építésekor levágták, eredetileg tehát a mai utca alá is kinyúlhatott. A figyelemreméltó az, hogy annak a helyiségnek a barokk boltozata, amelyben a leletmentést végeztük, a szűkebb helyiség boltozatzáradékánál jóval magasabbra nyúlik. A két helyiség belmagassága közötti különbség olyan szintdifferenciára utal, amely nagyjából megfelelhet a középkori és a barokk szint közötti eltérésnek. Ennek alapján talán nem túl merész dolog arra gondolni, hogy a szóban forgó dongaboltozatos pince középkori épület maradványa. Feltételezhető, hogy ugyanehhez az épülethez tartoztak azok a korábbi falmaradványok is, amelyek a nagyobbik helyiségben voltak megfigyelhetők. 26 A kő — vastag 20. századi feltöltés alól — kb. 30 m mélységből került felszínre. A felette levő feltöltés a kút 1938. évi felnyitása után hullott be; maga a kő barokk téglákból álló épülettörmelékes rétegben helyezkedett el. Az épülettörmelékes réteg alatt apró 19. századi kerámiatöredékekkel és konyhahulladékkal kevert feltöltés volt. Tekintettel arra, hogy 1907 — 10 között ezen a területen tárolták a székesegyházból kikerült bontási anyagokat (Tóth i. m. 119. kép), és a térrendezés során a kút lefedését is megváltoztatták, eléggé kézenfekvő arra gondolni, hogy a kő a székesegyház bontási anyagával együtt került a kútba. Itt szeretnék köszönetet mondani Frastya Györgynek, aki a kút feltárásának helyszíni munkáit lelkesedéssel irányította, és akinek e fontos lelet épségben való előkerülése is köszönhető. 27 A székesegyház barokk átépítésére 1. Korompay i. m. 140. o. 28 A ferences kolostor építéstörténetére 1. Korompay i. m. 186. o. A kő az épület pincéjének nyugati szárnyában levő nagy dongaboltozatos helyiség déli végén volt befalazva, a keleti hosszfal legalsó rétegébe; közvetlenül a talajon feküdt, a mai pinceszintnél alig néhány cm-rel mélyebben. Kibontása évekkel korábban Hungler József tanár irányítása mellett már megkezdődött, de kiemelésére csak 1965-ben került sor. Az említett helyiség mellett kelet felől keskeny folyosó húzódik; a két teret árkádívek kapcsolják össze. A dongaboltozatos nagy helyiség dél felé a sekrestye alatt a templom faláig húzódik, tehát a kolostor déli szárnyának udvari főfala a boltozaton nyugszik. A pince boltozata téglából, függőleges felmenő falai kőből készültek. Jelenleg a dongaboltozatos helyiség és a folyosó is az épület udvara alá esnek. A fentiek alapján valószínű, hogy a pincének legalábbis a felmenő falai egy korábbi periódusban keletkeztek, amikor ezen a részen még épület állt. Lehetséges, hogy a kő befalazása és a jelenlegi állapot kialakulása között egy, vagy több közbeeső periódus is volt. Minthogy azonban az épület mai tömege bizonyosan az 1770 — 76 közötti átépítéskor alakult ki, nagyon valószínű, hogy a kő legkésőbb az 1720-as években legutóbbi helyére került. 23 A két követ a ház utcai szárnyának udvari frontján, a délnyugati sarokba falazták be, a talajszint közelében. 3U Lukcsics P. — Pfeiffer J.: A veszprémi püspöki vár a katolikus restauráció korában. Veszprém, 1933, 177. o. 31 Korompay i. m. 186. o. és 142. kép. 32 Pfeiffer — Lukcsics i. m. 154. o. 33 így pl. a Gizella-kápolna emeleti részének két másodlagosan befalazott köve (Tóth i. m. 140 o. 48. és 50. sz.) a Fellner-féle püspöki alkalmazottak háza (1775-78, 1. Korompay i. m. 182-183. o.) egyik boltozathevederéből került elő (Pfeiffer János szíves szóbeli közlése). 34 Bartha Lászlóné szíves szóbeli közlése. 35 Tóth i. m. 140. o. 34. sz. A követ a kőtár rendezésekor a lelőhely nélküli anyagban találtam. Minthogy sem a székesegyházból származó kőfaragványok jegyzékében, sem a Szt. György-kápolna beleltározott, ill. publikált anyagában nem szerepel, múzeumba kerülésének körülményeit ndm tudtam meghatározni. 38 Vö. Gyürky i. m. 1/3, 4, III/3 és XIX/2. tábla. 37 Nem lehetetlen, hogy a Szt. György-kápolnával párhuzamosan épült fel a Gizella-kápolna földszinti része (vö. Gyürky i. m. 21. kép), amelynek részletformái — bár az elszedett bordaprofil itt is előfordul (I. Gyürky i. m. 21. kép és Jankovich J.: A veszprémi Gizella-kápolna. Technika XXI (1940) 130. o., 4. kép) — eltérő műhelykapcsolatokra vallanak. Közel egy időben folyhatott az 1240-ben alapított domonkos apácakolostor építése is (vö. Gyürky i. m. 379. o.), amelynek e korból származó részletformái (a nyugati kapu maradványai) szintén eltérő jellegűek. 38 Gyürky i. m. 21. kép. 39 Itt tartom megemlítendőnek, hogy az 1965-ben előkerült tihanyi kőfaragványok között szerepel egy bordatöredék (?) is, amelynek profilja (13. kép) azonban mindhárom veszprémi típustól alapvetően eltér, sőt, formai megfelelőjét egyáltalán nem ismerem. A töredék az említett lábazathoz közel került elő, lehetséges tehát, hogy szintén a kerengő anyagához tartozik. 4

» i. m. 376. o. 41 Gyürky i. m. 24. kép. Teljesen elhibázottnak tartom a 40. számú kis töredékkel kapcsolatos rekonstrukciós rajzot, amely ezt a két irányban megtörő tagozású faragványrészletet egy olyan ív záradékába helyezi, amelynek vállai az épület oldalfalainak sík felületeire, csúcsa pedig a sarkára esik. (uo. 25. kép). Eltekintve az elgondolás képtelenségétől, — amely mellesleg a szerzőnek a háromkaréjos sarokpillérkötegekre vonatkozó elméletével is ütközik, — már ahhoz is nagy bátorság kellett, hogy ehhez a darabhoz, amelyen a lemezen kívül csupán egy hengertag látható, a 39. sz. profilját adaptálja a szerző, amelyet a megelőző rajzon egészen más méretekkel és eltérő szituációban ábrázolt. 42 Gyürky i. m. 2. kép. 43 A méreteket a kápolna Gyürky cikkében közölt alaprajza (2. kép) alapján közlöm. 44 i. m. 374-375. o. 4!5 uo. 376, 377, 380., ül. 375, 376. o. « uo. 381. o. 47 uo. 2. kép. metszet. 48 L. Kumorovitz i. m. 29. sz., továbbá Zala vármegye története. Oklevéltár. Szerk. Nagy L, Véghely D. és Nagy Gy. I. Bp., 1886, 113. sz. 49 Wenzel G.: Árpádkori új okmánytár. III. Pest, 1861, 199. sz. A kápolna lokalizálásával és a felsőörsi templom építéstörténetével kapcsolatos egyéb problémák tárgyalására itt nem térek ki, minthogy ezekkel a templom kutatásáról szóló beszámolóban amúgy is részletesen fogok foglalkozni. во i. m. 377, 378. o. 51 Lux Kálmán, aki a kérdéssel elsőnek foglalkozott, a maradványok zömét a 13. század első harmadára keltezi, kiemelve, hogy van olyan részletmegoldás, amely az 1220-as évek előtt szerinte nem fordul elő (Árpádkori építészeti maradványok Óbudán. Kny. Magyar Mérnökés Építész Egylet Közlönye 1916, 28—29. sz. 8 — 9. o.) Csemegi József (Hol állott egykor az óbudai királynői vár? Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye 77 (1943) Értekezések, beszámolók V.) a stíluskritikai érveket figyelembevéve szintén a 13. század első harmada mellett foglalt állást (38. o.), majd — történeti adatokra hivatkozva — 1223 — 1241 között jelölte meg az építkezés időpontját (43. o. 20. j.). Gerevich László a történeti adatok alapján eléggé tág — 1212 — 1301 közötti — időhatárokat állapít meg (Magyarország műemléki topog178