A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Tóth Sándor: XIII. századi építőműhely Veszprémben

a kolostorral kezdődött.

64 így tehát a két műhely működése időben — legalábbis részben — párhuzamos lehetett. Rekonstrukciós gondolatmenetünk tehát azzal a nem várt építészettörténeti következtetéssel zárult, hogy a Szt. György-kápolnát sikerült egy kiterjedt lokális újjáépítési program kereteibe ágyazni, amelyet egyetlen építőműhely hajtott végre. Ezzel Veszprém, mint egyházi centrum, későromán építészetünk történetében önálló jelentőséget nyert. A Szt. György-kápolna műhelye, amely egymás után két igen jelentős egyházi intézménytől kapott megbízást, kétségtelenül a korszak építészetének egyik fontos tényezője volt. A stíluskritikai vizsgálódások megerősítik Gyürky megállapításait a keltezésre és az általános stíluskapcsolatokra vonatkozólag, ugyanakkor azonban arra az eredményre vezetnek, hogy a veszprémi emlékek nem kapcsolhatók konkrétan egyik ismert későromán építőműhelyünk emlékanyagához sem. Jelenlegi ismereteink szerint elsősorban Bélapátfalvával mutathatók ki kapcsolatok; itt a ciszterci koragótikának lényegében ugyanaz az ága tűnik fel, amellyel Veszprémben találkoztunk. Műhelyünk kapcsolatainak, tevékenységi körének tisztázásához a további kutatások — különösen újabb kőfaragványok előkerülése esetén — még igen sokkal járulhatnak majd hozzá. Fokozott mértékben vonatkozik ugyanez a külföldi kapcsolatok kérdésére is, amelyekkel nem foglalkozhattunk részletesebben, elsősorban a probléma nehéz megközelíthetősége miatt. Erre vonatkozólag csupán két dolgot szeretnénk megemlíteni — nem azért, hogy ezzel a kutatás irányvonalát megszabjuk, hanem inkább azzal a céllal, hogy az eddigi kutatásokhoz újabb adalékokkal szolgáljunk. 1 Tóth S. : A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai. (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése. I.) A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. I. Veszprém, 1963, 115 — 141. o. 2 L. H. Gyürky K. : Die St. Georg-Kapelle in der Burg von Veszprém. Acta Archaeologica XV (1963) 341 -408. o. 3

i. m. 117, 128. o., és 140. о.: 31., 32., 47., ill. 30. sz. 4 Itt ragadom meg az alkalmat, hogy a dolgozatomban közölt kőfaragvány-jegyzék adatait helyesbítsem, illetve a várból származó újabb emlékekkel kiegészítsem. A keveredés elkerülése végett az újabb faragványokat folytatólagos sorszámmal láttam el. Az adatok közlésének módja azonos a korábbival, (v. ö. i. m. 139. o.), de a kormeghatározást minden darabnál külön tüntetem fel. 85. Háromkaréjos lezárású ikerablak kettős ívindítása. Felfekvési felület: 26x42. M.: Szélesség: 78,5. Vastagság: 58. Tolbuhin u. 21., egykori ferences kolostor pincéje (1965) (székesegyház, vagy attól északra fekvő épület.) Románkori. 86. Ikerablak-oldalbéllet tagozott köve. 38,5 x 47 x 45. Tolbuhin u. 23., ún. Dravecz-ház (1965) (székesegyház, vagy attól északra fekvő épület). 66.107.1 Románkori. 87. Tagozott ablakszárkő töredéke. 37x24x53,5. Tolbuhin u. 23.,. ún. Dravecz-ház (1965). 66.108.1 Gótikus. 88. Ikerablek-oldalbéllet tagozott köve. 57x41x54. Várkút (1965) (székesegyház, vagy attól északra fekvő épület). Románkori. 89. Oszlopfő (kiegészítve). M. : 25. Abakusz: 29,5x29,5. Nyaktag átmérő: 22,5. Tolbuhin u. 16., Tanácsakadémia pincéje (1966). Koraközépkori (?). 90. Boltozatindítás darabja. 50x38x27. Tolbuhin u. 16., Tanácsakadémia kertje (1966). Gótikus. 91. Oszloptörzs-töredék és lábazat. Várfal északi szakasza (1939). Veszprém város tulajdona. Békefi R. : A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Bp: 1907, 7. kép. Római (?). A 91. számú kő, amely korábban és jelenleg is a Vetési-kő (i. m. 140. o., 63. sz.) talapzatát alkotja, a katalógusból tévedésből maradt ki. Ugyancsak tévedésből került a románkori faragványok közé a 42. sz. párkánytöredék, amelynek megfelelői jelenleg is nagy mennyiségben láthatók a várfalak különböző pontjain. így a kő aligha lehet korábbi a XVI-XVII. századnál. 1. Függelék 5 Erre a megoldási lehetőségre Gergelyffy András, dolgozatom lektora volt szíves felhívni a figyelmemet. e Néhány méret: Pécs 5,32 (Szabó L.: Az árpádkoii magyar építőművészet. Bp., 1913, 60. o.), Gyulafehérvár 5,45 (Entz G.: A gyulafehérvári székesegyház. Bp., 1958, 165. o.), Veszprém kb. 3.80 (pillérközéptől falközépig; saját mérés). Monostorok: Bélapátfalva 4,84 (Szabó Áz egyik: a Szt. György-kápolna lábazatain feltűnő jellegzetes, kifelé kunkorodó vonalakban végződő saroklevelek megtalálhatók a naumburgi dóm keleti részein és a magdeburgi dóm déli kereszthajójának kapuján is (12. kép).

R5 A két székesegyház kérdéses részeit nagyjából a XIII. század 20-as, 30-as éveire keltezik,

66 ami azt jelenti, hogy lényegében egykorúak a veszprémi műhely működésével. Bár további megfelelések a két emlékcsoport között már nehezen lennének igazolhatók, annyi ebből is világos, hogy a magyarországi stíljsfejlődés e szakasza — mint ez már annyiszor szóba került — idő és formakincs tekintetében néha a legapróbb részletekig párhuzamos a nagy középnémetországi katedrálisok megfelelő periódusaival.

67 A másik: a friesachi domonkos templom kívül félköríves, belül poligonális mellékszentélyeiben a hengeres tárnok ugyanúgy lapos pilaszterek szögleteiben állnak, mint a Szt. György-kápolnában. A hasonlóságot fokozzák az oszlopfők, amelyeknél a bimbók elrendezése is a veszprémiekével egyezik.

68 Bár a többi részletformák itt is eléggé eltérőéknek látszanak, nincs kizárva, hogy az említett egyezések mögött valamiféle kapcsolat húzódik meg. A kérdés természetesen csak a formák alapos helyszíni összevetésével lenne határozottan megoldható. Szempontunkból így is igen figyelemreméltó, hogy Donin a templom építését az 1251—58 közötti évekre keltezte.

69 Ha ez a datálás helyes, a fentiek alapján felvetődhet a kérdés: nem újabb bizonyítékával állunk-e szemben annak a kutatóink által már régen hangsúlyozott megállapításnak, hogy Ausztria későromán építészetét a tatárjárás után jelentős, Magyarországról érkező hatás érte? Eddig ilyen öszszefüggésben elsősorban a jaki műhelyről esett szó;

70 ha kérdésfelvetésünk pozitív választ nyerne, akkor kétségtelenné válnék, hogy ebben a nyugatra vándorlásban más, a tatárjárás előtt Magyarországon működő építőműhelyek is résztvettek. Tóth Sándor i. m. 285. o.), Zsámbék 3,90 (uo. uo. 234. o.), Aracs 3,92(uo. 193. o.), Ákos 2,67 (uo. 265. o.), Pannonhalma 3,35 (Lévárdy F. :Pannonhalma építéstörténete. II. Művészettörténeti Értesítő VIII (1959) 108. o.). 7 Ennek legfőbb akadálya az, hogy a hazai emlékanyagunkban előforduló előcsarnokok közül egyetlen egy sem maradt fenn, illetve a legutóbbi időkig fennálló kisbényi előcsarnok, anélkül, hogy eredeti be;- osztása tisztázódott volna, a második világháborús pusztításoknak b esett áldozatul (vö. A Piffl: К rekonstrukcii kos ola v Bini. Pamiatky a muzeá 1/4. (1952) 55 — 57. o.). Az esztergomi székesegyház későromán i- előcsarnokát csak 18. századi felmérésekből és rajzokból ismerjük (1. Balogh J.: Az esztergomi Bakócz-kápolna. Bp., 1955, 15 — 17., 19-20. és 25—26. kép). Más esetekben (Bélapátfalva, Vértesszenti- kereszt) az előcsanokok konkrét maradványait csak a legutóbbi ásatások hozták felszínre. így az eredeti nyílásrendszer és térlefedés egyik a esetben sem rekonstruálható egyértelműen, tehát szempontunkból az eredményes összevetés lehetősége nem áll fenn. Ehhez járul még, hogy t. a fenti példák viszonya az „anyaépülethez" építéstörténetileg sem 5 tisztázott. s Az adatokat a helyszínen vettem fel. ,. e A

Z adatokat az ásatási alaprajz alapján közlöm. Itt mondok köszönetet az ásató Valter Honának, aki az ásatás dokumentációját rendel) kezesemre bocsátotta, és a dolgozatommal kapcsolatos kérdésekben az ásatás eredményeiről tájékoztatott. s> io Éri István szíves szóbeli közlése. Vö. Tóth i. m. 140. o. и L. 4. jegyzet 85., 86., 88. sz., és Tóth i. m. 140. o. 47. sz. i

2 Ádáml. i. m. 54-55. o. 1

3 A kriptalejárat helyét pontosan rögzítette ásatási alaprajzán H. Gyürky Katalin: i. m. 1. és 3. kép. A székesegyház jelenlegi alaprajzát közölte I. Dornyai B. : A Bakony Bp. 1927. 168. o. i" Vö.Tóth. i. m. 120. o. is Vö. Gyürky i. m. 1. és 3. kép. A méretet a Bakonyi múzeumben őrzött ). ásatási dokumentáció méretarányos rajza alapján közlöm. A székesegyi. házon 1968. februárjában megkezdett kutatások során kiderült, hogy :. ezen a részen az 1907-ben elbontott késői támpillérek közötti távolság n valójában 320 — 325 cm, ami pontosan egy hármas nyilas méretének ii felelhetne meg. Az ettől nyugatra eső két másik támpillérköz jóval keskenyebb (230 — 235 cm) volt. A nyilasokra vonatkozólag ezen a a szakaszon az eddigi kutatások nem hoztak biztos eredményt. 16 Az előkerült falmaradványokat Gyürky azonosította a Szentléleki- kápolnával: vö. i. m. 381. o. 1

7 A kérdéses részlet képét 1. Gyürky i.m. 6, 7. és 45. kép. Gyürky a ká1- polnát — éppen erre a féloszlopra hivatkozva — a 14. századra keltezi ó (i. m. 381. o.), véleményét azonban bővebben nem indokolja. Jegyzetek 12 177