A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Tóth Sándor: XIII. századi építőműhely Veszprémben

kevésbé éppen a négytagú nyílások lennének összeegyeztethetők. Mint említettük, ikerablakaink mögött valószínűleg boltozott tér húzódott meg. A négytagú ikerablakok kiszerkeszthető szélessége kb. 4,5 tű, ami legalább 5—5,5 m hosszú boltszakaszokat jelentene. Ilyen méretű mellékhajó-szakaszokkal hazai emlékeink közül csak a székesegyházaknál találkozunk; a monostor-templomok mellékhajói rendszerint kisebbek.

6 Bár esetünkben székesegyházhoz kapcsolódó építményről van szó, ez feltételezésünk szerint a mellékhajóhoz képest alárendelt szerepet játszott. Ha az előcsarnokokra vonatkozólag nem is vállalkozhatunk a kérdés alaposabb vizsgálatára,

7 annyi bizonyos, hogy kerengők eseté168 5. Kapcsolt nyílás függőleges alátámasztásának lábazati darabja (86. sz. lent) és bélletkóve (47. sz., fent).) 5. Sockelstück (86 unten) der vertikalen Unterstützung und Leibungsstein (47 oben) von einer gekoppelten Öffnung. 5. Morceau du socle du soutènement vertical d'une baie jumelée (№ 86.) et sa pierre de remplissage (№ 47, en haut). 5. Часть цоколя вертикальной подпорки (86) и внутренний камень (47 вверху). ben ez a boltszakaszméret középeurópai viszonyok között ritkaságszámba menne. Bár csak nagyon kevés egykorú példát ismerünk, mégis megemlíthetjük a királynői alapítású tisnovi kolostor kerengőjét, ahol a boltszakaszméret hármas ikerablakok mellett kb 4,20x4,20 m,

8 hazai példaként pedig a bélapátfalvi kerengőt, ahol a meglevő és kiásott maradványok alapján a bolszakaszméret kb 3—3,5X3,5 m-re tehető.

9 Mindkét említett esetben az udvar felé támpilléreket találunk, tehát hasonló megoldást, mint amilyet veszprémi ikerablakainkkal összefüggésben feltételeztünk. Mindezek alapján a magunk részéről valószínűbbnek tartjuk, hogy esetünkben nem négyes, hanem kettős, vagy hármas ikerablakokról van szó. Amit a kétfelé osztómegoldásról mondottunk, az valószínűvé teszi, hogy legalább kétféle ikerablak-típussal kell számolnunk; ezek formailag lényegében azonos megoldásúak lehettek, de elképzelhetők bizonyos aránybeli különbségek, sőt, esetleg az is, hogy az egyik osztómegoldás kettős, a másik hármas ablakokkal függ össze. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy kőfaragványaink kettős, vagy hármas ikerablakokhoz tartoztak-e, csupán in situ maradványok alapján lenne lehetséges. Mégis — fenntartva azt a lehetőséget, hogy mindkét típus előfordult, — a bélapátfalvi analógia alapján a szerényebb, kéttagú megoldást tartjuk valószínűbbnek; ez az, amelyet rekonstrukciós rajzunkon is rögzítettünk (6. kép). Rekonstrukciós kísérletünk végére érve, megállapíthatjuk, hogy az önmagukban véve szerény, keveset mondó kőfaragványok összefüggő vizsgálatával egy igen figyelemreméltó építészeti részletmegoldásról alkothattunk magunknak képet. Bár a rekonstrukció sok tényezője bizonytalan, annyi bizonyos, hogy zárt, háromkaréjos lezárású nyíláscsoportokról van szó, és ezzel nemcsak veszprémi, hanem országos viszonylatban is egy nálunk eddig ismeretlen későromán formai megoldásra hívhattuk fel a figyelmet. Vessünk egy pillantást a rekonstrukcióra, és foglaljuk össze az elmondottakat. Elemzésünkkel valószínűsíteni tudtuk, hogy nyílásaink egy előcsarnok-, vagy kerengő-jellegű tér homlokzati falán helyezkedtek el, és mögöttük boltozott belső húzódott meg. A valószínűleg kéttagú ikerablakok a boltszakaszt teljes szélességében megnyitották; a tér boltozott volta a külsőn valószínűleg támpillérekben fejeződött ki. A nyílások felett a homlokzaton feltehetően sávozott, polichrom falszövet húzódott. A belsőben a nyílások feletti mezőt a boltozat homlokíve zárta le, és itt a plochromia elmaradt. Az ikerablakokat háromkaréjos záradékkal látták el. A nyílást — amely alatt feltehetően alacsony mellvédfal húzódott — teljes egészében egységes kialakítású, összetett keretelő tagozat szegélyezte, amely világos színével élesen el kellett, hogy váljék a polichrom külső falfelülettől, illetve a plasztikusan is kiemelkedő támpillértől. Ez a keretelés a bélletsíkból, az egyszerűen profilált éltagozásból és egy keskeny, egyenletes szélességű homlokzati sávból állt. A kerettagozat a nyí-