A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében
лг \ 1 / о 5M I 1 1 i i i LW A mai Márkot 1740 körül telepítette birtokosa, a veszprémi káptalan. Az ekkor kötött szerződés szerint a puszta templomot hat év alatt kellett a telepeseknek felépíteniük, 9 az 1754-ben épített, mai barokk templom azonban az új faluban épült fel. 10 i MRT. 1/2., 31/11. 2 Csánki III. 229.; Békefi 84.; PRT. VIII. 88, 338-339. s Veszpr. reg. 503. 4 U. ott 274. 5 U. ott 439, 504. eu. ott 634.; PRT. VIII. 187, 577. Meg kell jegyeznünk, hogy a történeti adatokat nem minden esetben lehet teljes biztonsággal szétválasztani Endréd (amelyet Szt. Márk templomáról is neveznek néha) és Szentmárk között. Az idézett adatokat azért vonatkoztatjuk mégis Szentmárkra, mert a béli apátság Szentmárk birtokát a XV. (1454.) és XVI. (1526). századokban a veszprémvölgyi apácák bérlik, s az ő többi birtokuk határos Szentmárkkal, de Endréddel — amely messze, a Bakony nyugati oldalán fekszik — nem. Márkot még 1752-ben is „Szent Márk possessio aliter terra Gyepold nunc — autem vulgariter Marko" néven jegyzik fel: Ila-Kovacsics 260. ' L. 3. jegyzet. » 1444: Csánki III. 229.; PRT. VIII. 511. 1454: PRT. VIII. 32-33, 159.; TT. 1907., 379. 1526: PRT. VIII. 187, 577. 9 Veszprémi káptalan magánlt. Márkó 41. С - MRT. 1/2., 31/11. 10 Genthon I. 194. Í6. Szentmártonfölde, Szt. Márton kápolna. 16. Szentmártonfölde, St. Martin-Kapelle. 16. Szentmártonfölde — la chapelle St. Martin. 16. Сентмартонфёльде, часовня св. Мартона. Az uradalom 1755-ös térképén kápolnájának romjai még szerepelnek, lehetséges azonban, hogy az nem volt középkori. 1 1 Ila-Kovacsics 363. X 160. SZÉK. Devecseri járás. Elpusztult falu. Az először 1274-ben említett 1 falu a veszprémi püspökség birtoka volt a XIV— XV. században. 2 Templomáról közelebbit nem tudunk. 1327-ben Sámsonnak hívják a papját, 3 aki 1333-ban 40 kis dénár pápai tizedet fizetett. 4 István nevű utóda 1334-ben ugyanannyit fizetett. 5 1550-ben a devecseri esperességhez tartozó egyházas hely volt. 6 A XVI. század végén a templom a faluval együtt elpusztult. 1 Szentpétery Krit. jegvz. 2517. 2 Csánki III. 251. 3ZO. I. 203.; Békefi 84. 4 Mon. Vespr. II. 65. 5 Mon. Vespr. II. 73. 6 Ila-Kovacsics 364. X 161. TAKÁCSI. Pápai járás. A három településrészből : Felső-, Kápolnás- és Alsótakácsiból álló falu a pápai uradalom szolgáltatóiból lett nemesi birtok. 1 Középső részének Kápolnás jelzője utal Takácsi középkori templomára. A török hódoltságot átélő falut a XVII. század végén Egyházas Takácsinak hívták. 2 Egytornyos, boltozott szentélyű kőtemploma 1698-ban protestánsok használatában volt. 3 i Csánki III. 255. 2 Ila-Kovacsics 367. 3 Pfeiffer 144. A megye középkori egyházas településeinek névjelzőiből arra következtethetünk, hogy eredetileg Felsőtakácsi — mint a hármas település magja — volt az egyházas hely. Feltehetően annak temploma lehetett az 1693-ban említett egyház, amely mellett a középkorban a középső faluban is volt egy kápolna. Lásd a mindenben hasonló Iszkáz helyzetét. • 158. SZENTMÁRTONFÖLDE. Devecseri járás. Elpusztult falu. A vásárhelyi apácakolostornak a Somló északi oldalába telepített szőlőművelő faluja volt. Első említése 1309-ből származik. 1 Nevével 1363-ból 2 , 1367-ből 3 és 1409-ből 4 való oklevelekben találkozunk. Az utóbbi alkalommal már Somló várához számították, megállapítva, hogy az apácák birtoka, s a Garaiak jogtalanul foglalták várukhoz. Templomáról középkori említést nem ismerünk, de neve fenntartotta Szt. Márton tiszteltére emelt, barokk toldással ma is álló kis templomának titulusát. A patkóíves szentélyű román templom a XIII. század utolsó évtizedeiben épült és a XVIII. század második felében építették északi oldalához a barokk toldalékot. (16. kép.) 5 1 Lukcsics Pál: A vásárhelyi apácák története. Veszprém, 1923., 16, 19, 52, 81, 83, 87. 2 Csánki III. 253. 3TJ.O. * ZsO. II/2. 6773. 5 A közölt alaprajz a szerző felmérése. X 159. SZENTMIHALYFALVA. Fejér megye, enyingi járás (1950 előtt Veszprém megye). Elpusztult falu. Neve után ítélve középkori település, bár Ila-Kovacsics könyve szerint csak 1674 után említik, az enyingi uradalom falujaként. X 162. TAPOLCAFŐ. Pápai járás. A Tapolca forrásánál települt bakonyalji falu a győri püspökség birtoka volt a középkorban; Veszprém megyei birtokainak, a Nagyjenőtől Salamonon át Romándig húzódó prediális nemesi birtokok székhelye. 1 Ismeretlen titulusú plébániatemplomáról nem maradt ránk okleveles adat. Plébánosairól annál többször emlékeznek meg a ránkmaradt oklevelek a XIV— XVI. századból. 2 A falu 1545 körül templomával együtt elpusztult, 3 s bár később újratelepült, 4 1698-ban templomának csekély romjai álltak a temetőben. 5 i Csánki III. 207, 255. г 1387: OL. Dl. 42.378. BMMA-Waigand. 1401: ZsO. 11/ 1. 938. 1448: OL. Dl. 44.507. MDK-A-I-10, Oszvald. 1469: Batthyány — lt. Heimiana 540/a. néhai dr. Iványi Béla szíves közlése. 1520: OL. Dl. 47.348. BMMA - Waigand. 1522: PRT. VIII. 569. 3 Ila-Kovacsics 368. 4 U.o. 6 Pfeiffer 140. X 163. TÉS. Zirci járás. A XIII. században a Csák nemzetség kiterjedt bakonyi birtokainak tartozéka. 1 Később Bátorkő, majd Palota várá144
