A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Éri István–Gopcsa Katalin–Gedai István–Huszár Lajos: Újabb Veszprém megyei éremleletek

nek, majd 1594-ben Győr eleste után a lakói elmenekültek és csak a visszafoglalás után tértek vissza. Csak lassan települt újjá és még 1605-ben is hat évi adómentességet élvez, aki itt megtelepszik.

8 A vázolt történeti események ismeretében meglehetős valószínűséggel lehet feltételezni, hogy az 1593-ban elindult 15 éves háború eseményei szolgáltatták a közvetlen okot mindkét lelet elrejtésére és a mondottakból az is világos, hogy az elásott leleteket miért nem kereste később az elrejtője. Ha felvetjük a kérdést, hogy a két lelet milyen adatokat szolgáltat, a korabeli pénzforgalom ismeretére nézve kiderül, hogy új anyagot nem tartalmaz, viszont nyomatékosan erősíti a pénzforgalomról eddig ismert képet. E pénzforgalomra vonatkozólag tudjuk, hogy az aranypénzek (ilyen nem volt a leletben) és a tallérok mint értékpénzek sorában korlátozás nélkül forgott minden belföldi és külföldi veret. A tallérok csoportja a II. leletben ugyanolyan tarka képet mutat, mint az egykorú analóg-leletek anyaga. Az osztrák tartományok és a német birodalom különféle pénzverő hatóságainak a tallérveretei dominálnak a szokott módon. Ennek az oka, hogy a külföldi tallérok főként két úton áramlottak Magyarországra. Egyrészt az exportált magyar élelmiszerek ellenértékeiként, mert a kereskedők az élelmiszerek értékét csak aranyban vagy tallérban fogadták el, másrészt a Magyarország területén harcoló német zsoldosok pénzeként, melyet itt költöttek el. Az aprópénzforgalom két alappillére volt ebben az időben a magyar dénár és lengyel aprópénz, illetve a lengyel pénzekkel többé-kevésbé egyező német garaspénzek. Ezt igazolja mindkét lelet anyaga és csak az a feltűnő, hogy nem szerepelnek bennük az osztrák tartományok aprópénzei. Igaz, hogy ezek inkább a nyugatdunántúli területekről származó éremleletek tartozékai szoktak lenni. Érdekes velejárója minden XVI—

XVII. századokból származó éremleletnek az egykorú magyar dénároknak kisebb-nagyobb mennyiségben előforduló egykorú hamisítványa. A XVI. sz. első felében a kettős királyság idején elterjedt főúri pénzhamisítás, vagy magánpénzverés eredményei ezek többnyire és mivel ez a probléma még sok megoldatlan kérdést rejt magában, célszerűnek véltük legalább az I. Ferdinánd korából származó denárhamisítványok képét is közölni a további kutatások elősegítésére. Silány ligára vert, gyakran zavart köriratú érmek ezek a hamis veretek és csak a szaporodó leletadatok alapján remélhető valaha is legalább tájak szerint megállapítani ezek kibocsátási helyét. (1. kép 2—18.) Végül numizmatikai érdeklődéssel nézve a lelet anyagát, találunk benne ritkábban előkerülő érdekes példányokat is. Ilyen pl. II. Lajos 1526-ból származó sasszárnyú jegyű dénárja, mely voltaképpen Zrínyi Miklósnak királyi engedély alapján a kosztainicai pénzverdében készült pénze. (1. kép 1.) Viszonylag ritka Rudolf H-S jegyű tallérja 1580-as évszámmal a kassai verdéből. (2. kép 2.) Ugyancsak becses példány Báthori István lengyel tallérja 1586-ból N-B jeggyel, mely tehát a nagybányai pénzverdében került kiverésre. E külön kiemelt példányok mellett még sok kiváló veret akad a német tallérok sorában. (2. kép 4—6.) Általában a talléroknak a nagy száma adja meg igazán a II. lelet jelentőségét, mert a tallér magas pénzforgalmi értéke miatt

9 a lelet jelentős kincsleletté válik, amelyik csak igen jómódú elrejtő tulajdona lehetett. Huszár Lajos Jegyzetek 1 A lelet mennyiségéből Eri István két edényre következtet, mert az összeállított első edény az éremlelet anyagának befogadására nem elégséges. 2 MA = Miller zu Aichholz -Loehr —Holzmair: Österreichische Münzprägungen. 1519-1938. Wien, 1948. 3 Gumowski, Marian: Handbuch der polnischen Numismatik. Graz, 1960. 4 Huszár Lajos: Éremlelőhelyek Veszprém megye területén. Veszprém M. Muz. Közi. L/1963. 153. A korábbi irodalom nyomán említve: Jelentés NM 1902. 43., AE. 1903. 444. és AE. 1963. 215. 5 Éri István jelentéséből szószerint idézve. 6 Az eredeti leletfeldolgozást szószerint közöljük, minthogy néhány meghatározás benne nem egészen egyértelmű. 7 Pákay Zsolt: Veszprém vármegye története a török hódoltság korában. Veszprém, 1942. 27-30. 8 IIa Bálint —Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest, 1964. 130. 9 A tallér értéke 1593 körül 100 dénár volt és a vásárlóerő illusztrálására említhető, hogy pl. egy tyúk ára 4 dénár, egy font szalonna 4 dénár, egy malac 8 dénár stb. №