A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Éri István–Gopcsa Katalin–Gedai István–Huszár Lajos: Újabb Veszprém megyei éremleletek

valószínűtbb feltételezések egyike. Bizonyíthatatlan Az összeételt, a tényt kördiagramm mutatja. (1. kép.) Világosan leolvasható, hogy a túlnyomó többség az osztrák tartományokból, illetve a hozzá kapcsolódó területről származik. Még ezen belül is uralkodik a Duna-mente, főleg Salzburg és Passau. A leletben előforduló pénzek verdéit térképen tüntettük fel, (2. kép.) nagy vonalakban jelezve a leleten belüli mennyiséget is. A különböző német városok túlnyomó része ugyancsak közel esik a Dunához. A leletünkben előforduló évjáratok mennyiségét grafikon szemlélteti. Viszonylag több veret van 1512—1522 közötti időből, a legtöbb azonban 1527—1536-ból származik. 1536-tól 1541-ig fokozatosan, de rohamosan csökken, 1542-ből pedig már csak egyetlen példány van. (3. kép.) Összetételi és időrendi megfigyeléseink értékét azonban csökkenti a kizárólag darabszámmal történt számolás. Ilyen összefüggésben ugyanis egyenrangúnak — darab-darab — vettünk aranyat, garast, zweiert, pfenniget és dénárt. Azonban az egész leletet azonos pénznemre, illetve értékre átszámítani sok hibalehe3. A veretek évjárat szerinti grafikonja. 3. Diagramm der Prägungen nach ihrem Jahrang. 3. Graphique des pièces d'après les millésimes. 3. График времени изготовления монет. tőséget adna, s vizsgálatoknál az értékegységgel számolás sok esetlegességet éppen esetlegességétől fosztana meg, hamis képet adna. így a használt módszer igazabb képet adónak véljük. Általános törvényszerűségek megállapításától tartózkodnunk kell. Egyrészt, mert kérdéses idekerülése; Magyarországon forgó pénzekből állt-e össze a lelet, vagy ebben az összetételben került ide, esetleg a nagyrészt Ausztriában összeállt mennyiséghez került hozzá néhány helyi veret magyar területen. Másrészt az említett értékazonosítás is hibalehetőségre figyelmeztet. Leletünk azonban értékes forrás, s más leleteknél tett megfigyelések, egyéb források felhasználása dönti majd el, hogy az itt megfigyelt jelenségek esetlegesek, vagy általánosak. Gedai István Jegyzetek 1 A leletmentést GopcsaKatalin, a Bakonyi Múzeum gyakornoka végezte 2 Ha —Kovacsics: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bpest, 1964. 247. 3 Pákay Zs. : Veszprém vármegye története a török hódoltság korában. Veszprém. 1942. 65. 4 Ha —Kovacsics: i. m. 247. 5 Pákay Zs.: i. m. 12. 6 Erdélyi Gy. : Veszprém város története a török idők alatt. Veszprém. 1913. 22. 7 Dr. Komáromy A.: Thelekessy Imre. Hadtörténeti Közlemények. 1889. 217. 8 Az edénnyel kapcsolatos felvilágosításokért Parádi Nándornak mondok köszönetet. A BALATONFOKAJARI EREMLELET Magyarország területe a XVII. századból származó éremleleteket ontja talán a legbővebben, ami logikus következménye a török háborúk zivataros korának és ennek nyomán a személyi, valamint vagyoni bizonytalanság klasszikus idejének. Ha ezeknek a leleteknek a pontos feltérképezése egyszer megtörténik, ez a térkép sok értékes adatot fog nyújtani nemcsak a helytörténeti, hanem a hadtörténeti kutatások számára is. Ilyen tipikus XVII. századi éremlelet bukkant fel a közelmúltban a Veszprém megyei Balatonfőkajár község határában, amelynek különös jelentőséget ad a leletben szereplő tallérok nagy száma. A lelet feltalálásának a körülményeiről Éri István részletes jelentése számol be, melyből a lelőhelyre és a lelési körülményekre vonatkozó részleteket a következőkben idézzük. 1966. március 3-án érkezett bejelentés a balantonfőkajári „Szabadság Tsz." irodájából a leletnek előző nap délutánján történt előkerüléséről. Azonnali kiszállás folytán megállapítást nyert, hogy a „Szabadság Tsz." a községtől DK-re eső, a környező területből mintegy 30—40 m-re kiemelkedő Öreghegy nevű régóta szőllőnek használt dombon, az üzemági terven 041-nek jelölt tábláján nagyobb területet vett mélyszántás alá. A kb. 40—50 cm mélységű talajforgatás alkalmával a parcella Ny-i szélétől kb. 10 m-re a Tsz. területével Ny-ról határos Zergi-féle pince és szőllő épületének D-i homlokzatával egyvonalban a pince DK-i sarkától 17,3 m-re a szántást ellenőrző Szájai Károly, a Tsz. 101