A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Kozák Károly: A sümegi és szigligeti vár XVII. századvégi kerámiája

lét fedi zöldesbarna máz (2. kép 3.) E feltevést támasztja alá a zöldmázas kancsóval (2. kép) csaknem azonos fülképzés, a szájperem alatti vonalas díszítés és a talprésznek előzőekhez hasonló peremes alakítása, valamint az anyag és a forma finomsága. Ez a darab, formáját és részleteit tekintve (száj, fül, talp) igen közel áll ahhoz a valamivel kisebb habán bokályhoz, amellyel együtt került elő az árnyékszék aknájából. A zöld lombú, sárga virágos fával díszített bokály

10 és ezen egyszerűbb kancsó közti erős formai kapcsolat is utal némileg a sümegi habán edényeknek a helyi műhelyekre gyakorolt, feltételezett hatására. Az eddig tárgyalt, jól formált, szépen díszített kancsókhoz formailag közel áll egy mázatlan köcsög, de a rajta található égés-, kormozódás nyomai világosan mutatják, hogy ez már a konyha edényei közé tartozott.

11 A köcsög szájrésze hiányzik, vállát három-három párhuzamos vonal közé szorított hullámvonal díszíti. A fehér, vonalas festésen átüt a vörösbarnára égetett edény alapszíne, s díszítése kissé rózsaszínű hatású (2. kép 4.). Ezt az edényt anyaga is jól elkülöníti az előbb tárgyalt daraboktól. A jól iszapolt, homokkal soványított agyagból készített edény vékonyabb falú a kancsóknál, jól kiégetett. Két másik, hasonló formájú és méretű köcsögöt is találtunk az ásatás során. Az egyiknek anyaga hasonló az előbbihez és részben díszítése is, a másik kissé karcsúbb, anyaga sötétszürke, s vállát nem festett, hanem bekarcolt, két párhuzamos alatt, sűrűn egymás mellé helyezett, körbefutó hullámovnalak díszítik (2. kép 5.).

12 (Lelőhelye a keleti töltés melletti konyha.) Ezt a formát is megtaláljuk a Sümegen és környékén gyűjtött néprajzi anyagban, füles változatban. Tejesfazékként említik.

13 Valószínű, hogy valamivel korábban, a várban is ez lehetett rendeltetése, hisz a forma itt helyben két évszázad alatt nem sokat változhatott egyes edénytípusoknál. Ilyenfajta edénytöredék nagy számmal került elő az ásatás során. Valószínű, hogy az anyag rendezése, restaurálása idején sikerül még néhány kiegészíthető darabot összeállítani. A várban talált konyhai edények egy jelentős csoportját képezik az előbbihez hasonló anyagú, vékonyfalú, öblösebb, nagyobb űrtartalmú, fül nélküli fazekak (2. kép 6—10.). Az öblös forma mellett jellegzetessége ennek az edénytípusnak az összeszűkülő, alacsony nyakrész után ívesen visszahajló, legömbölyített szájperem. Előfordul azonban e típusnál a gazdagabban tagozott, szélesebb, kihajló perem is. (2. kép 9.).

14 Mindegyik darabon erős égés- és kormozódás nyomai figyelhetők meg. Az említett néprajzi gyűjtés anyagát figyelembe véve, a parasztfazék néven említett típussal hozható kapcsolatba, bár az ott bemutatott darabnak egyik oldalán füle van.

15 E típus még kis töredékek esetében is jól felismerhető pereméről és homokkal soványított, 84 vékonyfalú anyagáról. (Ezek a mázatlan, vékonyfalú edények is a palota végében feltárt árnyékszékek aknájából kerültek elő.)

16 Az előkerült edényeknek egy másik csoportját a kívülről mázatlan, belül mázas, füles fazekak, bögrék képezik. Ezek az edények is jól iszapolt agyagból készültek, jól kiégetettek és vékonyfalúak. Formájuk változatos. Vannak közöttük „karcsúbb" (2. kép ll.)

17 és öblösebb darabok, szélesebb, valamint keskenyebb, sima szájperemmel (2. kép 12—13 és 3. kép 1—2.). A Sümeg környékén összegyűjtött néprajzi anyagban megfelel e típusnak a parasztfazék.

18 Egy másik változata ennek a típusnak az általában valamivel kisebb, belül ugyancsak mázas, kívülről kissé ívelt, aláhajló szájperemű fazék (3. kép 3—5.), amely átmenetet képez a belül mázas, füles bögre felé. (Ezek a darabok is a palota árnyékszékeinek aknájából kerültek elő, 1. kép).

19 A kívül mázatlan, belül sárga, vagy zöld mázzal borított füles bögrék is az előzőekhez hasonló változatosságot mutatják a forma és a szájperem képzése terén egyaránt (3. kép 6—9.). Többségükben sima, széles pereműek, de a kívül kissé íves, aláhajló forma is megtalálható köztük. Ezeknek a daraboknak formáján és külső felületén jól megfigyelhető a városban (Sümeg) dolgozó, különböző mesterek kezemunkája.

20 A kissé gömbölyded, széles szájperemű bögrék (3. kép 7—9.) valószínűleg a hasonló szájperemű, belül mázas fazekak (2. kép 11—13. és 3. kép 1—2.) készítőinek műhelyeiből kerültek ki. (Ezek között igen érdekes az a darab (2. kép 11.), amelynek oldalán égetés után bekarcolt MUSICAS felirat olvasható. Valószínűnek látszik, hogy a tulajdonos véste rá a fazékra nevét.) Az eddig megvizsgált sümegi edények után, tekintsük át az azokhoz hasonló, szigligeti vár „kútjából" előkerült edényeket. Szigligeti vár A szigligeti vár 1953-ban végzett részleges feltárása idején gazdag leletanyag került elő a felsővár 10—12 m mély, kútalakú vízgyűjtőjéből.

21 A nagyszámú, kiegé-, szíthető edény között gyakran találkozunk a sümegiekhez hasonló darabokkal, de a kissé karcsúbb, magasabb nyakú, erőteljesebben kihajló szájpereműek sem ritkák. Az 1965—66. évi állagmegóvási munkák idején a felsővárban, a kút alakú vízgyűjtő körül is végeztünk föld4. Mázatlan fül nélküli fazekak a szigligeti várból. 4. Unglasierte Töpfe ohne Henkel aus dem Schlosse von Szigliget. 4. Marmites sans anses et vernissure du château de Sümeg 4. Необливные горшки без ручек из Сиглигетской крепости