A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

A „Veszprém megye régészeti topográfiája, a keszthelyi és tapolcai járás” c. munka vitája

számot fogják kapni, tekintet nélkül földrajzi fekvésükre, így a kialakított sorrend végeredményben úgyis megváltozik. A községenként jelentkező 5—20 lelőhely megkeresése egyébként sem okoz különösebb problémákat. Seitl Kornél — a szövegközti, illetőleg összefoglaló térképek közzétételének módjával kapcsolatos kifogásokkal egyetért. Azonban a térképek közreadására vonatkozó előírásokat figyelembe kellett venni. Elképzelhető volna ugyan az egyes lelőhelyek koordinátáinak megadása, azonban ezek bemérése olyan nagy munkát jelentene, és olyan apparátust igényelne, ami belátható időn belül nem biztosítható. Bakay Kornél: Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani a szerzők nevében mindazoknak, akik a most megjelent Magyarország Régészeti Topográfiája első kötetének felkért hozzászólói voltak. Szomorúsággal vettük azonban tudomásul, hogy többi kollégánk közül csak néhányan mondtak véleményt. Szerettük volna, ha munkánkat minél szélesebb körben megbeszélhettük volna, hiszen országos méretű feladatról és nagy távlati terv megvalósításáról van szó. Dr. Korek József főigazgatóhelyettes felszólalásában hangsúlyozta, hogy a topográfiát nem szabad összetéveszteni a korpusszal s ezért ajánlatosabb lett volna az eddig még közöletlen anyagból kiválasztani a típustáblák anyagát. Ennek a kétségtelenül helyes és hasznos elképzelésnek — sajnos — az volt a legfőbb akadálya, hogy a közöletlen anyag döntő többségét a szerzői jog védi, tehát nem publikálható. Pl. Gyenesdiás—Algyenes, Fenékpuszta, stb. Ami a lelőhelyek kiterjedésének pontosabb meghatározását illeti, arról a következőket kell mondanom. Terepbejárás alkalmával egy-egy lelőhelynek csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani a kiterjedését, hiszen csak a felszínen gyűjthető anyag alapján vonhatunk le következtetéseket. A felszínen fellelhető régészeti leletek száma viszont objektív tényezőktől is függ, mint pl. a földművelés intenzitása, a terület növényzeti fedettsége, stb. Pontosabb meghatározásokat csak ásatások segítségével adhatunk. Dr. Fitz Jenő múzeumigazgató alapos, részletekbe menő bírálatából is csak néhány kiragadott részletre reagálhatok az adott körülmények között. Fitz Jenő helytelennek tartja a nem alapvető jelentőségű irodalom felsorolását. Szabadna itt éppen a Székesfehérvár környéki X—XII. századi temetők feldolgozása közben szerzett tanulságokra hivatkoznom, ahol a semmitmondónak látszó újságcikkekből nagyon fontos — s éppen topográfiai jelentőségű — adatokat sikerült összegyűjtenem, amely adatok a szaklapokban meg sem voltak említve. Nem tudunk egyetérteni azzal az észrevételével sem, hogy a lelőhelyek felsorolásakor topográfiai szempontok szerint kellett volna eljárni és a lelőhelyek közötti értékkülönbségeket a jelkulcs segítségével is kifejezésre kellett volna juttatni. Ha így jártunk volna el, szükségszerűen torzulások, történeti aránytalanságok jöttek volna létre. Már eleve megvalósíthatatlan a terepbejárások útvonalának csak topográfiai egységek szerinti megállapítása és véghez vitele, hiszen egy-egy lelőhelyre többször is vissza kellett térni, éppen a kedvezőtlen terepviszonyok miatt. Ezen túlmenően: mindenképpen el akartuk kerülni azt, hogy — esetleg — önkényes csoportosításokat adjunk a lelőhelyek szempontok szerinti csoportosítása révén. Komoly torzítások keletkeznének akkor is, ha — felszíni anyag alapján — kisebb vagy nagyobb jelentőségűnek határoznánk meg egy-egy lelőhelyet s ezt a jelkulcs jelzései segítségével kifejezésre is juttatnánk. Néhány példát mondok. A Keszthely-Halászcsárda területén talált felszíni cserépanyag csak szórványként szerepelhetett volna, holott a megindított ásatások jelentősebb telepet hoztak felszínre. Ugyanez volt a helyzet a Hévíz-Szentandráspáh-i és a balatongyöröki lelőhelyek esetében is. Vannak olyan lelőhelyek, amelyek több község területére is átnyúlnak, mint pl. a Fitz Jenő által említett Kapolcs-csörgődombi római telep. Ilyenkor természetesen jelezni kell mindkét község tárgyalásakor az egybetartozást. Kétségtelen, hogy néhány esetben ezt elmulasztottuk, de — az esetek többségében — nem követtünk el ilyen hibát. Pl. Hévíz-Alsópáhok, Szentjakabfa, stb. Dr. László Gyula professzor úr értékes javaslatai közül a terepbejárás útvonalának rögzítésével kapcsolatosan már pozitív választ tudunk adni, mivel a III. kötettől kezdődően pontosan feltüntetjük a bejárt területeket. A templomokban őrzött emlékek összegyűjtését (kelyhek, stb) nem végeztük el, mert úgy gondoltuk ez meghaladná a régészeti topográfia adott kereteit. Makkay János — azt emelte ki, hogy a régészeti topográfia sorozatának közreadásával párhuzamosan más, nagyszabású vállalkozások is munkában vannak, így a régészeti kézikönyv egyes kötetei, továbbá egyes kultúrák anyagának közzététele is folyik. Miután mindkét utóbbi elkészítésénél számottevő segítséget nyújt a régészeti topográfia, ennek megjelenése bizonyos szempontból már korábban kívánatos lett volna, s így kissé megkésettnek mondható. Úgy tartja, hogy az egész ország területére kiterjedő vállalkozás első, a legtöbb nehézséget, kísérletezést igénylő kötetének területét jól választották ki. Véleménye szerint ugyanis a feldolgozott két járás, régészeti szempontból a közepesen kutatott területekhez sorolható. Hiba lett volna, ha akár egy sokkalta inkább ismert, vagy lelőhelyek tekintetében éppenséggel ismeretlen területen kezdődött volna meg a munka. 390