A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

A „Veszprém megye régészeti topográfiája, a keszthelyi és tapolcai járás” c. munka vitája

különösen Mikesy Sándor, a legnagyobb örömmel nyújtanak segítséget. Ha már a helynevek kapcsán a népvándorláskor középkorhoz jutottunk, hadd említsem meg, hogy számomra nem világos a középkor régészeti anyagának szerepe a Topográfiában. Például részletezve szerepelnek egy templom adatai (helyesen), de ugyanakkor hiába keresem, mondjuk a templomban található gótikus kehely megemlítését. Valamiképpen tisztázni kellene a régészeti topográfia és a műemléki topográfia „határterületeit", mert így sok az átfedés. Úgy tudom, hogy a MTA Régészeti Intézetében a topográfiai munkák legfőbb gazdája és irányítója Patek Erzsébet dr. Nevét azonban hiába keresem a sorozat gondozói között. Különös örömmel lapoztam a könyvet, mert hiszen ebben és a következő kötetben egyetemünk nemrégen végzett hallgatói is oroszlánrészt vállaltak, s ez az öröm lassan javaslattá érett bennem. Tudvalévő, hogy a Régészeti Tanszék eddig, s a jövőben is szívesen ad ki szakdolgozatnak, vagy magasabb szinten bölcsészdoktori értekezésnek terepbejárással összekötött településtörténeti témákat, voltaképpen tehát régészeti és történeti topográfiai témákat. Már eddig is jelentős területeket dolgoztak fel hallgatóink s ezek a munkák kevés kiegészítéssel, az új jelkulcs szerinti átdolgozással voltaképpen kész fejezetei az eljövendő köteteknek. Mármost: ha a MTA Régészeti Intézetének sikerülne a Régészeti Topográfiát országos érdekű munkának nyilvánítatni és a megyei tanácsokkal fontosságát, helytörténeti alapvető értékeit megértetni, akkor nem kétlem, hogy a Tanácsok a maguk nagy anyagi erejével melléállnának a munkák kiadásának. Csongrád megye fele készen van: Kovalovszky Júlia, Тагу László, Nagy Katalin; a Bodrogköz készen van (Valter Ilona), a Dunántúl néhány járása, felsőmagyarországi vidékek, Gyula környéke stb. mind készen várják a kiadást. Meg kell mondanom, sőt örömmel kell jelentenem, hogy hallgatóink munkáját messzemenően támogatta s részben irányította a MTA Régészeti Intézete. Nos ezeket az előmunkálatokat kár lenne veszendőben hagyni. Más — az egyetemen kívüli — nagyszerű gyűjtőmunkák is kiadásra várnak (pl. a szolnoki múzeum pompás kataszteri gyűjtése). Az lenne a javaslatom, hogy a MTA Régészeti Intézete karöltve a Nemzeti Múzeummal, megyei múzeumigazgatóságainkkal és az egyetemmel, mérje fel az eddig végzett munkát, ossza be az országot területi — járási? — egységekre, adjon teljes munkatervet és segítséget az elkészült munkák átdolgozásához s a kötetek megjelenésével ne várjon addig, amíg saját erejéből lassan, egymásután évszázadnyi távlatban megjelennek a kötetek, hanem bízva s támaszkodva vidéki munkatársainkra és egyetemünkre, szervezze meg a kiadás lehetőségeit. Ha ez sikerül, belátható 15—20 éven belül együtt lesz ez a páratlan értékű topográfia. Javasolnám egyúttal, hogy már eleve történjék gondoskodás afelől, hogy az egyes topográfiai egységek megjelentetése után 5 évenként pótlást adnak ki, méghozzá az illető közigazgatási egység múzeumi évkönyvében. Eként a topográfiát mindig elevenen tudnók tartani, mindig lépést tartana az új s újabb leletekkel. Az elmondottakkal, az őszinte örömmel s a velejáró gonddal szerettem volna megünnepelni a Magyar Régészeti Topográfia első kötetének megjelenését. Köszönet mindazoknak, akiknek munkája bennefekszik ebben a szép kötetben. ENTZ GÉZA: Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a Régészeti Topográfia a maga anyagába a középkort is besorolta. Többek közt a műemléki ásatások is bizonyítják, hogy a XVII., sőt egyes esetekben a XVIII. század is régészeti téma. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a kuruc háborúk után felrobbantották, királyi rendeletre, a várak nagy részét és így a pusztulási rétegekbe XVIII. századi anyag is bekerült. Véleményem szerint a műemléki topográfia nem kerül összeütközésbe a régészeti topográfiával azáltal, hogy ez utóbbi középkori anyagot közöl. Egyetértek azonban azzal a véleménnyel, hogy a két topográfia között bizonyos elválasztásra szükség van. Úgy gondolom, hogy a régészeti topográfiának főként a településsel, a lelőhelyekkel, a leletekkel kapcsolatban kell anyagot közölnie. A műemléki topográfia egyes konkrét épületekkel vagy épületmaradványokkal foglalkozik elsősorban. Ez nem jelenti azt, hogy helytelennek tartanám a régészeti topográfiának azt a gyakorlatát, hogy röviden megemlékezik az egyes romokról, vagy korábbi építészeti részleteket tartalmazó — ma is fennálló —• épületekről, és ezek alaprajzi vázlatát közli. Helyesnek tartanám, ha az elpusztult, ma már nem fennálló és egyes községek területébe beolvadó középkori települések valamilyen módon kiemelkednének a régészeti topográfia anyagából. Eltűnt falvak jegyzékére gondolok. Ezáltal nemcsak a műemlékes szakemberek, hanem a történészek is támogatást kapnának további kutatásaikban. Meg kell jegyeznem, hogy megítélésem szerint a régészeti topográfia már a mai összetételében is jelentős segítséget nyújt a műemléki topográfiák régészeti összefoglalása, történeti áttekintése és községtörténeteinek összeállítása szempontjából. Javaslom, hogy különösen olyan esetekben, amikor új ásatások történtek, a régészeti megfigyelések alapján szövegben és rajzban az építési periódusok rövid jellemzése és jelölése a topográfiában valósuljon meg, mert ezáltal a műemléki topográfiák munkája is könynyebbé válik. Az elmondottakból kitűnik, hogy a régé388