A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

A „Veszprém megye régészeti topográfiája, a keszthelyi és tapolcai járás” c. munka vitája

A „Veszprém megye régészeti topográfiája, keszthelyi és tapolcai járás" c. munka vitája A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutató Csoportja és a keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársainak éveken át folyó kutatásai alapján 1966. végén megjelent — a tervek szerint az egész ország területét felölelő — régészeti topográfia első kötete. A kötet megjelenése alkalmából 1967. március 31-én a Régészeti Kutató Csoportban előbb szűkebb körben, majd április 7-én az ország valamennyi régésze jelenlétében megtartott széleskörű plénumon megvitatták a munkát. Az alábbiakban, minthogy a két értekezleten elhangzott felszólalások, bírálatok jobbára azonosak voltak, csak az április 7-i vita anyagát közöljük. A vitát vezető Patek Erzsébet, a Régészeti Kutató Csoport Topográfiai Osztályának vezetője bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy 1964-ben, ugyancsak a régészek plénuma előtt részletesen ismertették a munka irányelveit és tervezetét. Az azóta eltelt időszak eredménye nemcsak a most megvitatásra kerülő kötet megjelenése volt. Nyomdakész állapotban az Akadémiai Kiadóhoz került a sorozat második kötetét alkotó kézirat Veszprém megye veszprémi járásáról, folyik a III—

IV. kötet anyagának (Veszprém megye sümegi és devecseri , illetőleg pápai és zirci járása) gyűjtése is. Örömmel számolt be arról is, hogy kezdeményezések történtek a két kötetre tervezett Komárom megyei topográfiai munkálatok megindítására, továbbá Békés megye régészeti lelőhelyeinek számbavételére, végül Győr-Sopron megye területén is megindult a munka. Felhívta a figyelmet arra, hogy a MTA II. osztályának távlati terveiben és általában a magyar régészettudomány feladatai között szerepel az egész ország területére kiterjedően a topográfia elkészítése. Ezért a Régészeti Kutató Csoport készségesen segíti más területek hasonló célzatú tevékenységét, számítva arra, hogy a munka elvégzésével és kiadatásával kapcsolatos nehézségek leküzdésében a területileg érdekelt megyei tanácsok is segítséget fognak nyújtani. Ezek után került sor az I. kötetet bíráló négy felkért hozzászóló felszólalására. KOREK JÓZSEF: Közel öt évi gondos előkészítő munka után napvilágot látott a magyar régészettudomány legnagyobb szabású vállalkozása : Magyarország régészeti topográfiájának első kötete, Veszprém megye keszthelyi és tapolcai járásáról. Az öröm és a gond ami a nagy érdeklődést, várakozást indokolja régészeink között. Öröm, mert végre oly sok tervezgetés, részleges kísérletek után a Régészeti Kutatócsoport összefogásában a saját és a Veszprém megyei múzeumszervezet munkájával korszerű és méltó kivitelben jelenhetett meg. A gond pedig, hogy a kötet az ország csupán 1 ; 100-ad részét érinti és a többit el kell még készíteni, hogy az átfogóan a kutatás szolgálatába állítható legyen. A topográfia sok mindent foglal magába, de ne várja tőle senki sem, hogy egy táj, meghatározott terület összes elérhető régészeti anyagának maradéktalan, összesítő, teljes forráskiadványa legyen. Ilyen kívánság irreális, nem is fér bele a topográfia keretébe. Úgy gondolom, egyetlen jogos kívánság van, hogy a topográfia pontosságával rögzítse a terület felderítettségi állapotát és az eddig előkerült anyagot összegezze és értékelje. Mindnyájan tudjuk, hogy egyik legtöbbet vitatott kérdés a topográfiai munkák során, hogy meddig terjedjen ki az új lelőhelyek felderítése. Közismert, hogy egy terület lelőhelyeinek száma elsősorban a kutatás intenzitásától függ, és a céltudatos terepmunka mindig és mindenütt megsokszorozza a lelőhelyek számát. Ez történt a Keszthely-tapolcai járásban is, ahol bár közel 60 éve működik a múzeum, a terepmunka mindig erőssége volt, s mégis csak most jutott el oda, hogy szervezett, korszerű terepbejárásokkal a gyűjtőterületén található régészeti objektumok felderítésének első szakaszát lezártnak mondhatja. Azért csak az első szakaszát, mert soha nem juthat teljességre, a terület nagysága, a földalatti ismeretlen minden terepmunkát végessé tesz. A legjobb lehetőségek mellett is a mikrotípusú terepbejárás csak kisebb területekre korlátozódhat. Nagy vonásokban meg kell elégednie egy-egy útszakasz, vagy terepalakulat, illetőleg célpontok nagyobb vonalú bejárásával, amelyet a táj ismeretében a domborzati, vízrajzi, növénytani adatok 381