A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Molnár László: Akadémiai munkaértkezlet a herendi porcelánról

Akadémiai munkaértekezlet a herendi porcelánról A Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság évek óta rendszeresen támogatja a területén levő Herendi Porcelángyár történetével foglalkozó művészettörténészek munkáját azzal, hogy kutatásaik eredményeit közreadja.

1 Folyamatosan helyet kapnak a megye gazdag kerámiatörténeti hagyományait feldolgozó és ismertető dolgozatok is a múzeumi kiadványokban. Más formáját mutatta a gyárral való közreműködésnek a Bakonyi Múzeum heyiségeiben 1964-ben megrendezett kiállítás, amely az akkori legújabb porcelánművészeti törekvéseket mutatja be a közönségnek. A múzeum herendi gyűjteményének gyarapítására is egyre több godot fordítanak, nemcsak tárgyak vásárlásával, hanem azok restaurálásával és tudományos feldolgozásával egyaránt. Az esztendők óta folyamatosan végzett munka újabb állomása volt a Magyar Tudományos Akadémiának az újkori művészettörténet kutatását koordináló bizottságában működő iparművészeti szekció által 1966. április 22—23-án megrendezett munkaértekezlet, amelynek keretében megvitatásra kerültek a világhírű Herendi Porcelángyár történetének kutatási, művészeti és termelési problémái.

2 A kétnapos értekezlet szerves részévé vált annak a munkának, amely a megyei Múzeumi Igazgatóság újszerű tudományos tevékenységét jellemzi a területén levő történeti és művészeti emlékek, létesítmények tudományos feldolgozásával és népszerűsítésével. A közönség a jelentős tanácskozásról az országos lapokból és a megyei Napló-ból értesült, valamint az igazgatóság által kezdeményezett reprezentatív Herendi Porcelánszobor kiállításból, amely ilyen összeállításban első a gyár történetében. A tárlat anyaga az Iparművészeti Múzeum, a Herendi Gyármúzeum és a Bakonyi Múzeum gyűjteményéből került összeállításra. A kiállítást váltakozva a veszprémi, majd a keszthelyi és végül a pápai múzeumban mutatták be. Ez alkalomból a gyár népszerűsítő kiadványában kerültek ismertetésre a jelentősebb szobrok és azok történetére vonatkozó adatok. Mind a kiállítás, mind annak kiadványa a korszerű tudományos ismeretterjesztést szolgálta a megye területén olyan idegenforgalmi időszakban, amikor egy-egy tárlatot hazaiak és külföldiek ezrei tekintettek meg. Ennek kapcsán megismerkedhettek a herendi porcelánművészet sajátos területével , a porcelánszobrászat múltbeli és jelenlegi művészeti eredményeivel, alkotási problémáival, a korszerű szobrászati kifejezési formák keresésének helyzetével. * Az értekezlet előadói és a hozzászólók egyöntetűen állást foglaltak a gyár nemes hagyományai mellett, amelyek már több mint száz esztendeje kialakultak az üzemben. Azok nemcsak megőrzendők, hanem további fejlesztésük is mind a művészeti, mind a gazdaságossági szempontokból egyaránt kívánatosak. A több mint negyven résztvevő

11 között helyet foglaltak a művészettörténet Herenddel foglalkozó kiemelkedő képviselői, a képzőművészeti élet vezető művészei és a gazdasági irányító szervek illetékes képviselői. Az elhangzott 15 előadás és közel ugyanannyi hozzászólás számos tudományos kérdésben foglalt állást, de további megoldásra váró kutatási problémákat is felvetett. A jelentős tanácskozáson elhangzott beszámolók során feltárultak a nagymultú gyár ismeretlen korszakai, kiemelkedő alkotásai, művészeti problémái. MIHALIK SÁNDOR: „Emlékezés a herendi gyár alapítójára''' c. bevezető tanulmányában az üzem első éveit, a Stinglféle műhely működését, a vállalkozó gazdasági és családi problémáit, küzdelmeit dolgozta fel. Ugyancsak a korai időszak eseményeit, a gyár 1843-as égését és megyei vizsgálatának forrásanyagát TAKÁTS ENDRE: „Adalékok a herendi porcelángyár történetéhez 1850-ig" с. előadásában foglalta össze. A tudományos érdeklődést felkeltő tanúvallomások és vizsgálati anyag tisztázta azokat az eddigi, részben megalapozott fetevéseket, hogy Herenden nemcsak ott készített edényeket festettek az első években, hanem külföldön vásárolt fehérárut is felhasználtak ilyen célokra. Az előadás számos újabb nézőponton érintette a gyár történetének kutatási problémáit. Új módszerrel kísérletezett BOBROVSZKY IDA: „Az Iparművészeti Múzeum Mária Terézia emléktálja" с tanulmányával, amikor egy, a szakirodalomban is vitatott korai reprezentatív porcelánedény meghatározását és az ábrázolt történelmi kompozíció képzőművészeti előképének problémáját vizsgálta. Első 377