A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)
Keve András: Madártani szempontok a Keszthelyi-öböl eliszaposodásának kérdéséhez
11. Kiskócsag (Egretta garzetta). 11. Seidenreiher (Egretta garzetta). 11. Garzette (Egretta garzetta) 11. Мелкая цапля (Egretta garzetta) 1959-ben a nádgazdaság kitisztítja és kiszélesíti a Körcsatornát, hogy a learatott nádat könnyebben szállíthassa. Súlyos csapást jelentett ez a Zalavári-vízre, hiszen attól viszonylag nem messze fekszik; és széles körzetben von el vizet. i96i-ben építik meg a Hévízcsatornával párhuzamosan.a széles új csatornát, mely bár messzebb esik a védterülettől, mégis ha összekapcsolják a többi csatornával, amire az 1964. őszén folyó munkálatok mutatnak, újabb veszéllyel fenyegeti a Zalavári vizet is. (1964. óta lényeges változások történtek.) A tájátalakításban szerepe jutott az Árvízvédelmi Szolgálat új telefonvonalának is, amit 7953-ban húztak meg Hídvégtől a Zala töltésén, majd a Hévízcsatorna mentén be Fenékpusztára. Ennek a két szál drótnak azóta igen sok vonuló madár esett áldozatul; a két tó között váltó récék és más vízi madarak, melyeket az őszi nagy ködök alacsony repülésre kényszerítenek, nem egyszer repülnek neki a két drótszálnak, és ha csak megsebesülnek is, a továbbiakat elintézik a rókák, hermelinek stb. Nem is beszélve arról, hogy a védterület képét, jellegét nagy mértékben rontja a vezeték, holott talán adódhatott volna egyszerűbb és kevésbé zavaró megoldás lehetősége. A Kisbalaton hal- és nádgazdasági szerepe, fontossága tagadhatatlan. Ezek az érdekek gyakran összhangba hozhatók a természetvédelem érdekeivel is. Tehát meg van a reménye a Kisbalaton megmentésének. Mint láttuk, évtizedeken át a Kisbalaton a saját maga rovására tehermentesítette a Keszthelyi-öblöt az eliszaposodástól. Aki rendszeresen járja ezt a vidéket, annak sokszor feltűnhetett, hogy zivatarok után a Zala nagy tömegű sás- és fűcsomót szállít a hegyekből, melyeket most sem tud a felső folyásánál lerakni, mint 100 évvel ezelőtt, de még a Kisbalatonban sem. Ezeket a csomókat az áramlás messzi kiviszi a Balatonba, amit Keszthely felől jól megfigyelhetünk, csaknem a györöki mólóig. Onnan visszafordulnak és egyenesen Keszthely irányába tartanak. Legtöbb esetben a régi és mai szabad fürdő vonalában vetődnek a partra. Természetesen ha a széljárás változik, akkor megbomlik a rend, és ezek a sás-csomók mindenfelé megtalálhatók a tágabb értelemben vett Keszthelyi-öböl partjain, így 1964. novemberében még a Balatonszentgyörgy előtti parton is találhattunk belőlük. A századeleji jó keszthelyi strand fövényéből már az 1950 körüli esztendőkben a fürdőtelepen semmit sem találhatunk. A szállók előtti eliszaposodott partot annyira benőtte a sás, a szittyó és a nád, hogy a város kénytelen volt egy jó darabot feltöltetni, mert bármennyire kedvezett is ez az állapot a nádirigóknak, sitkéknek és pocgémeknek, mégis csak lényegesebb az üdülőhely érdeke, s tűrhetetlenné vált a szúnyogtanya. A mai Helikon strandnak, a régi szabad fürdőnek még az 50-es években kedvező fövenypartja volt, ma már ez is eliszaposodott. Ugyanígy járt az 1963—1964. esztendőkben a Bányász Üdölő (Szentgáli villa) előtti öböl, valamint a Büdösárok torkolata és a Fenéki vasútállomás közötti part egyik szakasza, mely mögött sokáig kukorica-föld állt. A finom homok partját ma az iszap váltotta fel. A Fenéki vasútállomás és a Zala közötti öreg nyárfacsoport előtt még /963-ban jól áttekinthettük a vizet — kiváló réce-megfigyelő helynek bizonyult. 1964-ben már nádas zárta el a víztükröt. A Zala-torkolat előtt 7963-ban kénytelenek voltak egy jelző világító állványt felállítani; a torkolat 1960 táján még csónakokkal is alig volt járható az ott képződött iszap-pad miatt. Ezt kotortatni is kellett. A fent24* 371