A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Keve András: Madártani szempontok a Keszthelyi-öböl eliszaposodásának kérdéséhez

9. Bakcsó. (Nycticorax nycticorax). 9. Nachtreiher (Nycticorax nycticorax). tatkoztak egyes példányok, vagy kisebb csapatok, de általában a terep nem látszott fészkelésre alkalmasnak, hiszen mindenfelé vagy sziklákon, vagy magas fákon, főleg magas nyárfákon költ. A Kisbalatonban pedig ilyenek nincsenek. Hazánkban jellegzetes faja volt a felső Dunának, ahol a legnépesebb telepét Pozsonypüspöki mellett ismerték. A csehszlovák hatóságok védettnek is nyilvánították ezt a ligeterdőt. 7946-ban azonban a fákat kivágták, és az óriási telep szétszóródott. Innen magyarázható, hogy a Kisbalatonban /947-ben lefészkelt 10 pár. Az állomány rohamosan növekedett, 7962-ben már elérte a 196-ot, de az utóbbi 10 évben csaknem mindig meghaladta a fészkelő párok száma a 150-eí. A balatoni halászat és a halastavak panaszára 1964-ben történt egy irtás, mely után csak 48 pár költött eredményesen. A kárókatona állandósulására nem számíthatunk a Kisbalatonban, t. i. a magas nyárfákról a csalánosba lehulló ürüléke nem csinál bajt a Duna ligetekben, ellenben a Kisbalaton fűzfái, melyek alatt nies csalános, nem bizonyultak ellentállónak maró ürülékükkel szemben. Amelyik fára megtelepszik, az rövid időn belül kiszárad. Azok a nagy magános fűzek, melyeken 1947—49 közt költött, már mind kidőltek, egy sem áll belőlük. A Gurgolónak nevezett csatornamenti fák, ahová áttelepedtek, sorra kipusztultak. A száraz ágakkal de az egész fákkal is könnyen végeznek a téli viharok. A Kisbalaton amúgy 24 9. Bihoreau (Nycticorax nycticorax) 9. Кваква (Nycticorax nycticorax) is szűkös faállományát a kárókatonák rendkívüli mértékben megtizedelték. így számolnunk kell azzal, hogy a kárókatona rövidesen ismét megszűnik a Kisbalaton költő faja lenni, mert nem fog találni fészkelésére alkalmas fákat. Bár halgazdasági veszélyességét a tógazdák és halászok eltúlozzák; a modernebb magyar és szovjet vizsgálatok igazolták, hogy ha jelentős is az általuk elfogyasztott hal mennyisége, a rovásukra írt napi 2—3 kg fogyasztásáról szó sem lehet. Másik új jövevény, vagyis újabban állandósult madárfaj a kis kócsag (Egretta garzetta). Régebben is voltak szórványos fészkelései, így 7925-ban 1 pár, 7937ben 2 pár; 1933 és 7934-ben 1—1 pár, 7937-ben 1 pár; 7935-ban, 1940-ben 2—2 pár; 7942-ben 1. 1948-ban megtelepedett 4 pár és ez egyidőbe esik azzal, hogy a Tisza-ligetekben rendkívül felszaporodik az állományuk. Ennek az állomány gyarapodásnak kettős oka lehetett: egyrészt a rizskultúra fellendülése, mely a legkedvezőbb táplálkozási területet biztosítja a kis kócsag számára, másrészt ebben az időben még javában tart egyes madárfajok — így a kis kócsagnak is — északi irányú terjeszkedése a Balkán keleti része felől. Bár a kis kócsag fészkelése már ismert volt hazánkból, de nagy arányú elszaporodása kétségtelenül ezzel a mozgalommal hozható kapcsolatba. 7949-ben a Kisbalatonban már 25 pár költött, 7956—57-ben csaknem elérte a 100 párt. Azóta ismét csökkenő tenden369