A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)
Füzes F. Miklós–Sági Károly: A Keszthelyi-öböl regressziós jelenségei
4. A Keszthelyi-öböl vízvirágzása 1966 szeptemberében. (Hortobágyi T. — Kárpáti I. nyomán.) 4. Wasserblüte der Bucht von Keszthely im September 1966. (Nach T. Hortobágyi und I. Kárpáti.) 4. La floraison aquatique de la baie de Keszthelyi en septembre 1966 (d'après T. Hortobágyi et I. Kárpáti) 4. „Цветение воды" Кестхейского залива в сентябре 1966-го года (по Т. Хортобади и И. Карпати) fentiek szerint nem okoz már különösebb nehézséget. Hozzáteszi még, hogy az 1936. évi tömeges hínárelőfordulást az alacsony vízállással is lehet magyarázni, a hínár életéhez ugyanis az 1—1,4 m mély víz a legkedvezőbb. Ezenkívül 1935-ben sok volt a déli és délkeleti szél. Ez, valamint a hasonló irányú jégzajlás a hínár telelő rügyeit szétszórta, elősegítve ezzel a terület birtokbavételét. Véleménye szerint a hínár „Homokos fenéken nem él meg, a somogyi partot az erős hullámverés miatt sem veszélyezteti". Majd így ír: „a szaporodás és elszaporodás között különbséget kell tenni". „Még messze vagyunk a keszthelyi öböl teljes eliszaposodásától" — írja Borbás Vince hatása alatt. Mások azonban tisztábban látták a kérdést, mint Nagy Sándor. A budapesti lapok figyelme ismét a Balatonra terelődött. Ekkor írja a Magyarság komor hangon, 82 hogy kellő védekezés nélkül a Balatonnak alig van pár száz éve. 1936. november 11-én a Földművelésügyi Minisztérium Keszthely közönsége és a Balatoni Intéző Bizottság közös kérésére az összes érdekeltek bevonásával értekezletet hívott össze Keszthelyen. Az értekezlet a Keszthelyi- öböl eliszaposodásának és elhínárosodásának kérdésével foglalkozott. 83 Ez az értekezlet határozta el a Zala hordalékanyagának mérését és a Keszthelyi- öböl feliszapolódásának 1895-ben meghatározott fix pontok közötti keresztszelvény-méréses ellenőrzését. 84 1937. január 18-án műszaki bizottság érkezett Keszthelyre, hogy a 20 cm vastag jégről megkezdje a méréseket, melyhez talpas mélységmérő rudat használtak. A bizottság tagjai: Rónay László, Babos Zoltán és Sabathiel József, a Vízrajzi Intézet mérnökei, Schlegel Oszkár a Balatoni Kikötőfelügyelőség mérnöke, Schmitz Ervin és Castelli Árpád a Kisbalatoni Vízrendező Társulat mérnökei. 85 A fővárosi és vidéki lapok 86 révén az egész ország felfigyelt a mérésekre és a Keszthelyi- öböl ügye országos ügy lett. Ezt a mérést három egymás utáni télen megismételték. A mérések szerint a Keszthelyi- öbölben észlelhető iszaplerakódás nem történt. Ezért a minisztérium úgy rendelkezett, hogy a méréseket csak három évenként kell elvégezni. 87 1937 nyarán Keszthely vezetősége kézierővel irtatta a hínárt. 88 Reischl Richard volt országgyűlési képviselő 1937 tavaszán nyílt levelet tett közzé, melyben azt hangoztatja, hogy a Zala hordaléka nemcsak Keszthelyt fenyegeti eliszaposodással, hanem a somogyi partot is. A berényi és keresztúri partokon kezd megjelenni a nádas. 89 Ennek a nyílt levélnek és a nyomán támadt társadalmi érdeklődésnek tulajdoníthatjuk, hogy 1938. január 7-én a Földművelésügyi Minisztérium utasította a Balatoni Kikötőfelügyelőséget, dolgozzon ki tervet a Keszthelyi- öböl kotrására. 90 A Kikötőfelügyelőség a terv elkészítése előtt megkérdezte az érdekelt Keszthely kívánságait. Ezeket Nemestóthy Szabó Sándor mérnök terjesztette elő. 91 Véleménye szerint a tervezett kotrást a gimnázium vízitelepétől északra kb. 200 méterrel kellene kezdeni és a Helikon strand déli széléig folytatni. A kotrást a móló magasságában kb. 600 m távolságig kívánatos végezni átlagosan 25 cm iszapvastagságot eltávolítva az érintett területről. Ez kb. 250,000 m 3 iszap kiemelését jelentené, aminek költsége kb. 150.000 pengő. A kikotort iszappal fel kellene tölteni a gimnázium vízitelepe mögötti nádas részt, valamint az állomás alatti partterületet úgy, hogy ott a parti sétányt el lehessen vezetni a Helikon strandig. A városi képviselőtestület már február 9-én foglalkozott a kérdéssel. Kimondta, hogy amíg a hivatalos tervek nem készülnek el és nem ismerik annak költségkihatásait, a város nem dönthet a hozzájárulás nagyságáról. 92 Ez az óvatos állásfoglalás természetesen nincs arányban a nagy izgalommal és érdeklődéssel, amit Keszthely közönsége részéről az eddigiekben tapasztaltunk. Sajnos a közvélemény nyomására elinduló mentési akció hajótörést szenvedett a városi vezetőség passzivitásán és a kotrási terv nem valósult meg. A város akkori vezetőségének kicsinyessége nyilvánul meg az 1938. évi üdülőhelyi költségvetésben is, melyben csupán 800 pengőt állított be hínárirtásra. 345
