A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Füzes F. Miklós–Sági Károly: A Keszthelyi-öböl regressziós jelenségei

mező képét nyújtja". Az alacsony vízállás 1922-ben is tartott és Keszthely elöljárósága homokoztatta a strandok altalaját. 45 Az első világháború után hamarosan újra felvető­dött a kisbalatoni térség vízrendezésének kérdése. 40 Ennek ügyében már 1920 augusztus 8-án értekezletet tartottak Keszthelyen, ahol Károlyi Sándor, a szom­bathelyi kultúrmérnöki hivatal vezetője ismertette a vízrendezés műszaki feltételeit. 47 A munkálatok kivitelezésére Kroller Miksa zalavári apát elnökletével 1921 őszén megalakult a Kisbalaton Lecsapoló Társulat. 48 A tásulat 1922 júniusában a fő­csatorna, vagyis a kisbalatoni térségen átfolyó Zala gátak közé fogására 16 millió 200 ezer koronás költség­vetést fogadott el olymódon, hogy az érintett 18.000 katasztrális hold tulajdonosaira 6 éven át, holdankint 190 korona terhet hárított. 49 A fővárosi lapok gyorsan közölték a hírt, hogy a Kisbalatoni lecsapolják. A Keszthelyi Újság közli azt a levelet, 50 melyet Vönöczky-Schenk Jakab a kisbala­toni kócsagok megmentése érdekében írt Keller Oszkár keszthelyi gazdasági akadémiai tanárnak. Az egész kis­balatoni műveletben a helyiek egyébként csak a híres kócsagtelep veszedelmét látták, 51 a gátak közé fogott Zala káros hatását a keszthelyi öbölre, csupán évek múlva ismerték fel. 1926-ban Boros Ádám aggasztó hírt közölt a keszt­helyi öbölről: 52 „Borbás művében kiemeli, hogy szá­mos vízinövény, mely a Balaton körüli mocsarakban előfordul, a Balatonban magában nincs. Ezek közt említi a sulymot (Trapa natans L.) is. Annál érdeke­sebb tehát, hogy a sulymot a folyó évben Keszthelynél a Balatonban, a hajókikötő töltésénél is megtaláltam. Lehetetlen, hogy Trapa keszthelyi előfordulását Bor­bás ne vette volna észre, mi annál is inkább valószínűt­len, mert Trapa itteni társnövényeit (Najas marina, Potamogeton perfoliatus) közli innen. így kétségtelen­nek tartom, az itt újabb megtelepedést, esetleg szándé­kos megtelepítését". Dunai analógia alapján gondolt a megtelepítés lehetőségére, azonban hozzáteszi: „A Ba­laton vizében azonban természetes úton is juthatott, minthogy a Zalacsatornában a Kisbalaton és környé­kén is megvan". Boros az átokhínárral (Elodea canadensis Rich.) kapcsolatban jegyzi meg említett cikkében, hogyan tűnik fel az új hínárféleség a Balatonban. Balaton­keresztúri megfigyelése a következő: „Itt a Balaton vizében a part közelében összehalmozódott le nem gyökerezett hínár tömeget vizsgálhattam, amelynek java alkotója a Potamogeton fluitans volt. Ez a hínár a Balatonban nem él, általában nem álló, hanem lassan folyó vizekben terem.... Ezek uszadékával kerülhe­tett tehát a Balaton vizébe, ahol azonban megtelepedni nem tud". Ez a legkorábbról ismert adat a kanadai átokhínár balatoni elterjedéséről. Moesz Gusztáv, amikor 1909­ben összefoglalta e növény hazai adatait, balatoni el­terjedéséről nem emlékezett meg. 53 Boros közlésének érdekes módon a botanikusok egy része nem tulajdo­nított különösebb jelentőséget. Rapaics Raymund pél­dául így ír : 54 „Attól féltek a balatonparti lakosok, hogy egyre fogy a Balatonban a tiszta víz és egyre terjed a sok alámerült vízinövény, amely végleg ki fogja szo­rítani a fürdőzőket a Balatonból". Borbás Vincére hi­vatkozva kijelenti, „hogy egyáltalában nincs ok aggo­dalomra, mert továbbra is az (t. i. a Balaton) marad a legszebb és legnagyobb magyar fürdőnk". Soó Rezső 1927-ben a kisbalatoni Cölöpös-árokból, a Zalából és Fenékpusztánál a Balaton vízszélén gyűj­tötte e növényt. 55 Ezek az adatok szintén azt bizonyít­ják, hogy a kanadai átokhínár megtelepülése a Bala­tonban a beömlő vizek uszadéka útján történt. Dús tenyészetét Balatonföldvárott 1943 szeptemberében találta meg Sebestyén Olga, „de nem annak vizében, hanem a Balatonba nyúló mólón, a vízművek körü­lötti medenceszerű mélyedésben.... Ez az előfordulás nagyon érdekes, mert azt mutatja, hogy az Elodea áramlásokkal eljut Földvárig, de nem a tóban telepe­dik meg, hanem egy körülhatárolt kis biotópban sza­porodik el". Ugyanebben az évben Balatonmárián, 56 valamint az 1950-es évektől Keszthelyen is gyűjtötte. 57 Megfigyelésünk szerint bizonyos méretű térhódításán ról beszélhetünk Keszthelyen, néhány helyen azonban a parti rész feltöltődése révén visszaszorulóban van. Kérdés, hogy az elkövetkező időben mi lesz a sorsa e növénynek? 1931-ben kerül előtérbe újból a Keszthelyi- öböl kér­dése. Kéz Andor geológiai vizsgálatok alapján kimu­tatta, hogy az alsózalavölgyi és Hídvégi-fenékpusztai (kisbalatoni) öblök pusztulása után a Keszthelyi- öböl eltűnése következik be. 58 A Keszthelyi Hírek egy cikke arra utal, hogy Kéz megállapítását tudomásul vette a helyi közvélemény is, melyet az újság megnyugtatni igyekszik, hogy ez a veszély máról-holnapra nem kö­vetkezik be: 59 „Jelenleg legközvetlenebbül az érint ben­nünket, hogy a strandfürdőnk állandó iszapolódásnak van kitéve", írja a cikk. Kéz súlyos megállapításának helyességét, a keszt­helyiek aggodalmát az egyre jobban iszaposodó Bala­ton miatt a tó vegetációjában beállt változás jól illuszt­rálja. A fentebb említett súlyom 52 biológiai indikátor­nak tekinthető. Szabó Zoltán mondja a biológiai indi­kátorokról, 60 hogy „mindig jellegzetes okozati kapcso­latban vannak a környezettel". Naumann alapján magyarázza: „Biológiai vagy élőindikátorok mindazok a szervezetek, amelyek egy bizonyos környezetet jel­lemeznek". Hozzátehetjük, hogy biológiai indikátor a 343

Next

/
Thumbnails
Contents