A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)
Füzes F. Miklós–Sági Károly: A Keszthelyi-öböl regressziós jelenségei
A Keszthelyi-öböl a tó partján települt Keszthely várostól kapta nevét. E város a VII— VIII. században kivívta elsőbbségét a környékbeli településekkel szemben, amit az 1860-as évekig meg is tartott. Ismeretes az a nagy változás, amely Keszthely város gazdasági életében 1861-ben, a Délivasút megnyitásával következett be. Megszűnt a korábbi átmenő országúti áruszállításból adódó részesedés és a városnak új gazdasági létalap után kellett néznie. Ekkor ismerte fel Keszthely a balatoni idegenforgalomból, (aminek egyébként némi hagyománya már volt ebben az időben is), 12 valamint az iskolákból nyerhető gazdasági lehetőségeket. A kezdeti ösztönös fejlődés egyenes folytatása Keszthely város fejlesztése napjainkban. 13 A gazdasági irányvonal megválasztásának helyességét Keszthely népesedési statisztikája igazolja, melynek grafikonja 1861-től — máig töretlenül emelkedik. 14 Ez érthető is. Csák Árpád 1922-ben így ír például ^„Keszthely lakosságának több mint fele a keszthelyi fürdővendégekből él". A város gazdasági életének jelentős tényezője tehát 1861-től a Balaton. Érthető, hogy a város lakói éberen figyelték a tó minden jelenségét és a felismert bajokat idejében szóvá is tették. A Sió-zsilip megnyitása után 1864-ben észlelt rendkívül alacsony vízállásért a Siót tették felelőssé, ebben az ügyben a város vezetősége beadvánnyal is fordult az illetékesekhez. 16 A Siózsilip, és a balatoni vízállás összefüggésének kérdése hosszú ideig szenvedélyes vita tárgya volt. 17 Jóval később, 1922-ben is a Siót okolják a keszthelyiek az akkori alacsony vízállásért. Reischl Richárd, Keszthely képviselője interpellált ez ügyben a Parlamentben. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter válaszában közölte, hogy bizottságot küld ki a kérdés tanulmányozására. 18 Érdekesebb számunkra a hínárkérdés, 19 amire a 1. A Keszthelyi öböl 1. Die Bucht von Keszthely 1. La baie de Keszthely 1. Кестхейский залив keszthelyiek szintén felfigyeltek. Ezt a ma is igen időszerű kérdést részletesebben tárgyaljuk. Tavunk hínárjai sorából Borbás Vince 20 már 1891ben mint főhínárt emelte ki a szilvalevelű hínárt (Potamogeton perfoliatus L.) és a süllőfüvet (Myriophyllum spicatum L.), általános előfordulása miatt. 21 Mindkettő cirkumpoláris faj; a Potematalia lakója, a nagy hínár tagja. 5 m vízmélységig képes behatolni eutrofizálódó, illetve eutrof vizeinkbe. Mindkét faj humuszdús iszaptalajon él. 22 Tavunk környékén a szilvalevelű hínár a közismertebb, mivel ma már mindenütt előfordul és gyakorisága még a süllőfűhöz viszonyítva is igen nagy. Véleményünk szerint a később tárgyalandó adatok „hínár" kifejezése is általában e két fajra, elsősorban a Potamogeton perfoliatus L.-re vonatkozhat. Kitaibel Pál, a legnagyobb magyar florista említi először a balatoni hínárt, még pedig a Potamogeton perfoliatus L.-t. 23 Később a P. crispus L.-t, és a P. pectinatus L.-t is említi a Balaton vizéből. 24 Borbás Vince a Balaton hínárjairól írt tanulmányában ebből arra következtet, hogy a hínár ősi és elterjedt növény volt a Balatonban. 25 Meg kell viszont jegyeznünk, hogy a kiváló szemű és tudású Kitaibel, aki többször is megfordult a jelzett években Keszthelyen, 2 " a keszthelyi öbölből Hydatophytákat —• vízinövényeket — nem említ. Hozzá kell még ehhez fűznünk azt is, hogy Kitaibel Baranyába utaztában látta a leírt hínárt, amikor az akkor még szabályozatlan Sió-völgyet valahol Siófok táján átszelte. Az akkori útrendszert figyelembevéve, valahol Balatonkiliti magasságában utazhatott át a völgyön, 27 amely akkor a Balaton posványos, feliszapolódó lefolyása volt, s amelyben ezért bőven tenyészhettek a különböző vízinövények. Borbás Vince 1891-ben Siófokon nem találja e növényt a Balaton vízében, s ezért felveti annak a gondolatát is, hogy „Kitaibel a siófoki parton, bakonyi partról szakadt s a déli patra hányódott vetődött" Potamogeton perfoliatus L.-t látott. 28 Pokorny Alajos 1860-ban „a kéthelyi mocsarakból, a Balaton tőszomszédságában hatalmas, hínárféle növényzetet említ, a Balaton hínárjáról és alkalmatlankodásáról szintén nem szól". 29 Ekkor is egy pusztuló, azóta meg is semmisült balatoni öböl hínár-adatáról értesülünk tehát! Ugyanis a Somogy megyei közgyűlési jegyzőkönyv 1767. január 28-i bejegyzése arról tudósít, hogy a tótszentpáliak a tóban nádat vágtak és halásztak. 30 A halászat e területen csak 1914-ben szűnt meg. 31 340
