A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Papp Jenő: Természettudományi muezológia és honismeret

jából azonban ez a tudomány éppúgy lehet a kutatás tárgya mint a többi négy, a múzeumok gyűjtő- és feldolgozási körébe vágó tudomány. Bármely tudományágat, illetve ezen belül egy részletproblémát választunk témának (Papp 1965), feltétlen meg kell ismernünk az irodalmukat. Távol áll tőlünk az, hogy hoszú ideig tartó, egyetemi tanulásra gondoljunk. A legszükségesebb általános tudnivalókat és a tájra vonatkozó speciális közléseket, cikkeket, monográfiákat, esetleg könyveket kell gondosan megismerni. Ezt az elmélyülést könnyítheti meg — annyi más mellett — a tájmúzeum természettudományi muzeológusa. Szakismereténél fogva ő már tudja, hogy mit olvasson el a kutatni vágyó helytörténész, megkímélve az illetőt a felesleges irodalmi keresgélésektől, a tárgyhoz szorosan nem tartozó publikációk tanulmányozásától stb. Ez a fajta rostálás azonban nem jelenti azt, hogy csak az elején kell a szakirodalmat megismerni. Gondoljunk mindig arra, hogy nemcsak mi kutatunk és publikálunk, hanem mások is. Széleskörű irodalmi ismereteink alapot adnak témánknak és biztosan meg tudjuk találni azokat a problémákat, melyekkel tényleg érdemes foglalkozni — a folyó kutatás közben pedig új szempontokat, új kutatási irányt tud adni egy-egy újonnan megismert, akár több évtizeddel előbb megjelent publikáció. Nagyon megkönnyíti munkánkat a tájmúzeum gyűjteményének a megismerése. Tgaz, hogy valamely tájmúzeum természettudományi gyűjteménye rendszerint azt jelenti, hogy a múltban és a jelenben mely speciáis témával foglalkozó kutató dolgozott ott. Bármilyen fokon áll egy-egy szakterület gyűjteményének az állapota (nincs — kezdetleges — áttekintő — részletekbemenő), legtöbbször híven tükrözi a szóbanforgó szakterületről adott ismereteinket. Az érdeklődési körünkbe vágó gyűjtemény képet ad arról, hogy általánosságban és speciálisan milyen további tárgyak gyűjtésére gondolhatunk. így a tájmúzeum őslénytani — rovartani — növénytani stb. gyűjteményét megismerve képet kaphatunk arról, hogy milyen kövületeket — rovarokat — növényeket stb., illetve speciálisan milyen miocén kövületeket — vízi bogarakat — virágos növényeket stb. gyűjthetünk azon a tájon. Amikor már van saját gyűjteményünk, gyakran felmerül a meghatározás nehézsége. Ezen a téren is segítségünkre lehet a múzeum meghatározott gyűjteményével és szakirodalmával. Egy jól meghatározott kőzettel, kövülettel, növénnyel, illetve állattal való összehasonlítás sok esetben nyugtat meg bennünket a feldolgozó munkában. Említettük már, hogy a természettudományi helytörténet az őslénytant, az ásvány-kőzet-földtant, a természeti földrajzot, a növénytant és az állattant tanulmányozza egy adott tájra vonatkozóan. Túlságosan nagy téma volna azonban a felsorolt öt tudományág közül akár csak egyet is választani a honismereti kutatás céljára (Papp 1965). Részletproblémát kell találnunk a nagy egészben, melyet mint témát kezelünk, illetve kutatunk. Speciális téma választása megkönnyíti munkánkat, mert csak az abba a körbe vágó tárgyakat kell gyűjtenünk— de nem hallgathatjuk el a nehézséget sem, éspedig a teljességre törekvő gyűjtés fáradalmait. A felsorolt természettudományi ágaknak megvan a többé-kevésbé jól kiforrott gyűjtési módjuk, a gyűjtemények célszerű kezelése, tárolása stb. stb. Felesleges lenne ezt itt részletezni, hiszen az idevágó szakirodalom nagyon jól eligazít bennünket. (Baráth 1966, Jávorka-Csapody 1958, Móczár 1962, PappKertész 1964, Steinmann 1965, Szabó 1924, Szepessy 1966, Tasnádi Kubacska 1966.) Az előző fejezetekben főleg általánosságban mondtuk el, hogy a természettudományi honismereti munkának főleg a megkezdésekor milyen problémák szoktak felmerülni. A sok probléma közül kiemelkedik az a kérdés, hogy mivel foglalkozzon a helytörténész? Ehhez is, ahhoz is érez hajlamot meg kedvet, mégsem tudja eldönteni, hogy a sok közül mely témát válassza ? Inkább útbaigazítást, semmint teljességre törekvő felsorolást adunk az alábbiakban. A kőzettan mint tudományág keretén belül az elsődleges és másodlagos kőzetek nagyon változatos csoportjaiból kell választanunk. Az ásványok és a kőzetek tanulmányozóira nagy hatással lehetnek a köztük helyenként fellelhető kristályok. Az elsődleges vagy kiömlési kőzetek tanulmányozói a Föld mélyéből hajdan feltört magma megmerevedett és nagyon sokféle kőzeteivel (gránitok, dioritok, riolitok, andezitek, bazaltok stb.) ismerkedhetnek meg. A másodlagos vagy üledékes kőzetek változatos töredezési-mállási folyamatokon estek át, míg elnyerték mai állapotukat és mai helyükre kerültek. Tanúi lehetnek annak, hogy a természetben mily bonyolult átalakulásokon mentek át a kőzetek, míg eljutottak mai összetételükig (bauxit, dolomit-mészkő, homoklösz, agyag, mangán, kőszén stb. stb.). A kőzettani tanulmányoknak mintegy a folytatása a földrétegtan : a kőzettani gyűjtések mint tárgyi anyag alapján értelmezni lehet Földünk vékonyabbvastagabb kéregdarabjának szerkezeti felépítését. Az őslénytani búvárkodások a közeli és távoli földtörténeti múlt élővilágára vetnek fényt, gyakran a detektívregények izgalmaira emlékeztető részletekkel. Egy egészen kis tájnak is nagyon sokoldalú lehet a múltja és ezzel együtt az ott élt növények és állatok földtörténeti egymásutánja. Magyarország mai területét többször árasztotta el tenger és ennek megfelelően egy-egy adott tájon hol a nyílt tenger, hol a sekélyvíz, hol a tengerpart élővilágának megkövesedett maradványait gyűjthetjük. Míg Magyarországon csak el330