A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Petánovits Katalin. A vörsi bábtáncoltató betlehem

kis zökkenő után a nyilván hagyományos szöveg ismét gördülékenyen, humorosan folyik. „Nemaz, kedves fijajim! Egy fertál ződre, feküggyünk föl a fődre". A balatonszentgyörgyi öregpásztor szerepe cifrább, kacskaringósabb, mint a vörsi és bővebb. Pl. az álmok kérdezése a versieknél: No, mit ámottatok szerelmes fijajim az iccakai ámotokba? Balatonszentgyörgyi: Eeej, kedves fijajim, szól a csavari góla, de jó bor van abba teli hordóba, mit ámottá te legkisebb üdeji f ijam ? A Sági János által közölt balatonszentgyörgyi

15 (sajnos a Néprajzi Múzeum közelmúltban készített filmfelvételét nem volt módomban látni) — és az általam gyűjtött vörsi szöveg között sok a hasonlóság, de sok az eltérés is, különösen az énekek szövegében. Dallamot nem közöl, de a szövegekből is lehet következtetni, hogy a dallamok sem egyezhetnek sok esetben. Simon Edit gimnazista 1965-ben beadott pályázatában

16 — sajnos, töredékesen — elmondja a balatonszentgyörgyi betlehemezést, amely szintén megerősíti az egyezéseket, sőt, pl. a kolbászos álom szinte szórólszóra ugyanaz, mint a vörsi. Ennek nyilván az a magyarázata, hogy az egymáshoz közel fekvő község betlehemesei gyakran hallották egymás játékát, átvettek nekik tetsző részeket, de a népmese is hathatott rájuk a nagyotmondás, nagyotkívánás alakjában. A közelben még Balatonberényben, Kilitiben és Lengyeltótiban volt szokásban a bábtáncoltató betlehemezés. Az öt szöveg összehasonlítása nagyon sok egyezést, természetesen eltérést is mutat, de maga a iáték felépítése azonos. A hasonlóságot a betlehem felszerelése, bábui is igazolják. Ha összehasonlítjuk a rendelkezésünkre álló somogyi és zalai közlések bábjait, láthatjuk, hogy szinte mindenütt azonos számú baba szerepel, esetleg más-más néven. A balatonszentgyörgyi bábok, — amelyeket Sági János 1904-ben megvett — faragásukban, formájukban is nagyon hasonlók a vörsiekhez. Csak az elnevezések mások, és eggyel több a bábok száma. Míg a vörsiek asszony, férfi névvel jelölik a nő, illetve férfi bábut, a balatonszentgyörgyiek Máriát és Józsefet emlegetnek, a lengyeltótiak magyar parasztot és Jutka Marinkát. A balatonszentgyörgyi, lengyeltóti, kiüti betlehemben egy ördög és kéményseprő verekszik, a vörsiben két ördög, mert mint előbb említettem már, a vörsiek, — hóna alól elvesztve a nevét jelző létrát — átkeresztelték, mivel funkciója ugyanaz maradt. Az alak eredeti szerepe tehát feledésbe merült. A bábok közül csak a pásztorok jelenlétét tudják megmagyarázni, mert „azok keresték föl a Jézuskát, és ajándékot vettek neki", de a többi szereplővel nem tudnak mit kezdeni. Pedig a pásztorok mellett még az ördög és a vele viaskodó kéményseprő, „aki szerepe bizonysága szerint az ördög kezére juttatott Heródessel azonos"

17 is misztériumi alak. De nem misztériumi alak a menyecske és a férfi, vagy dékán és dékánné, sem Lackó. A fentiekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a bábtáncoltatás tartalmában valamikor gazdagabb, erőteljesebb lehetett a mainál, de lassanként kopott, vesztett eredeti jelentéséből. Hogy eredetileg pap vagy tanító taníthatta, azt már a dolgozatban előbb kifejtettem. De az is kétségtelen, hogy az idők folyamán, — ma már természetesen nem tudom megállapítani, milyen mértékben — a betlehemezők is alakítottak, igazítottak rajta a maguk ízlésének, igényének megfelelően. „A legújabbkori betlehemes játékszövegek kialakulásánál valószínűleg egyaránt számolhatunk az egyházak, az iskolák kezdeményezésével és a magyar népi ízléssel, a folklorizáció folyamatával".

18 így született meg az általam lejegyzett játék szövege is, mely népi hangulatúvá csiszolódva, ma már szívósan, mondatról-mondatra él a köztudatban. Úgy hallottam, még az 1966-os évfolyamán is a nős emberek csoportja megy betlehemezni, ezúttal, az ő bevallásuk szerint, utoljára. Még egy cél fűti őket, s az ehhez szükséges összeget így akarják előteremteni. Aztán ismét visszaadják a kellékeket a fiataloknak, hogy folytassák a hagyományt. Hogy a következő csoport miként verődik össze, és kikből, nem tudni előre. Mert most, a négy év kieséssel tulajdonképpen egy „betlehemes nemzedék" is kimaradt a gyakorlatból, a láncból. De az az általános felfogás, hogy egész biztosan mennek majd újból a fiatalok, hisz „nem is lenne igazi karácson bötlehem nékü". Az idén már harmadszor játssza a balatonszentgyörgyi származású Simon István az öregpásztor szerepét. Pár év múlva érdemes lesz újra lejegyezni a betlehemest, s megfigyelni, mennyit vettek át az ízes szentgyörgyi szövegből, vagy mennyire maradtak meg a maguk mondókája mellett. Hiszen tudott dolog, hogy az íratlan hagyomány, bárhogy ragaszkodnak hozzá, idők folyamán alakul, bővül, vagy töredékesebbé válik, attól függően, milyen szerepet képes még betölteni a falu életében. P etánovit s Katalin 320