A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Petánovits Katalin. A vörsi bábtáncoltató betlehem

(Balatonszentgyörgyi öregpásztor) A parókián : Dicsértessék az Úr Jézus szent neve ! (Másutt nem dicsér, hanem rögtön így kezdi :) „Szerencsés jóestét kívánok a házigazdának! Látom, kedves fijajim, tik idbenn ennétek, innátok, vendégeskennétek 1964. (Eszesznétek, iszosznátok, ha vóna mit) Errü a vén koledó öregapátokru Még csak mégse emlékeznétek! Mit nem nézek! Evve a kajcsorás(görcsös) Botommá 99 sallangszijjat meg egy Tarisznyát hasittok a hátatokbu! Nem engedek ! Mer az öreg mindig enged, akkor a zöregbü utóbb semise lesz. Nemaz, kedves fijajim. Egy fertál ződre, feküggyünk föl a fődre. 1964. Egyketted 9 óra, feküggyünk le a vetett ágy tetejére 1965. Egyketted 9 óra, feküggyünk le a vetett ágyra.) (Mindhárman lefekszenek. Ha van elég hely, a földre, ha nincs, ágyra vagy székre dőlnek, horkolnak. Közben az angyalok és a Beköszöntő éneklik:) Az ének befejeztekor a Beköszöntő csönget és mondja : — Glória! Első pásztor: (fölébred, fölkel, és szól a másodiknak) — Hallod e pajtás, szól az angyal! Második pásztor: (ő is fölkel, kissé meglepett-meghatottan) Született Kisjézus juuuda Betlehembe! Öregpásztor : (felébred, mint a többiek, ő is föltápászkodik. Nyújtottan.) — Noooo, mit ámottatok szerelmes fijajim az iccakai ámotokba? A pásztorok tulajdonképpen annyiféle álmot látnak, ahány háznál járnak. Sajnos, nem volt módomban, hogy kövessem, lejegyezzem mindegyiket. De előttem vannak a magnetofontekercsek és a saját gyűjtések, ezekből levonhatunk bizonyos tanulságot. Mégpedig azt, hogy az álmok elárulják, hogy mi a betlehemesek célja, vagy éppen kinél betlehemeznek. Idézek álmokat 1963-ból, 1964-ből és 1965-ből. 1964-ből kettőt is, egyik a falu esperesénél hangzott el. 1963. Első pásztor: Höööjjj, kedves öregapám! Én ászt ámottam az iccakai ámomba, mintha a hízigazda az egyik angyalnak száz forintot nyomott vóna a markába. ! Mindhárom pásztor: (botját földhöz ütögetve minden egyes álom után) — Hőőő, de jó lett vóna! A szereplők megjegyzik, hogy 1963—64-ben ez volt a leggyakoribb álom, mivel a templom tatarozására gyűjtöttek. Második pásztor : Heeejj, pajtás, én enná szebbet és okosabbat ámottam! Én ászt ámottam, hogy a házigazda kétszáz forintot adott a templom felújítására. Mind: Huuu, de jólett vóna ! 1964. £•/50' pásztor: (a plébánián) Höööjjj, kedves öregapám ! Én ászt ámottam az iccakai ámomba, hogy jövő illyenkorra a templomunk külseje is ollan szép legyen, mind a belseje. Mind: Huuuu, de jó vóna! Második pásztor : (a plébánián) Heejj, pajtás! Én enná szebbet és okosabbat ámottam! (pátosszal, kissé akadozva) Hogy a zöspörös ur. . . még tovább is ét vóna... mikösztünk. . . , hogy a templomot elrendezte vóna, mind eddig is elrendezte. Mind: Huuu, de jó vóna ! Első pásztor : (Ifi Jánoséknál) Itt nem kellett buzdítani adományra, az álom is más. — Höööjj, kedves öregapám, én ászt ámottam, mintha a Jani bátyánk egy literes üveg bort ide hozott vóna, hogy igyatok egy jót! Mind: Huuu, de jó vóna ! Második pásztor: (Ifi Jánoséknál) Heeejj, pajtás! Én anná szebbet és okosabbat ámottam ! Ászt ámottam az éccakai ámomba, mintha a Jani bácsinak a bélit a récék huszkották vóna. Mind: Huuu, de jó lett vóna! 1965. Első pásztor: (a templom kívül-belül kész, nem kellett pénzt gyűjteni, az álmok is másfajták.) — Heeejj, kedves öregapám, én ollan szépet ámottam az iccaka. Én akkora egy kolbászt láttam, hogy az egyik végét a házigazda rágta, a másikat a keszthelyi kutyák. Mind: Huuu, de jó lett vóna ! Első pásztor: (a másodikhoz) — Hát te pajtás, mit ámottá? 316