A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Petánovits Katalin. A vörsi bábtáncoltató betlehem

„Azt ámottam az éjjé, hogy az Ilus 10 akós hordó vót, mindig csöpögött, csöpögött, ecce aztán fogtam, jó bedugtam, hogy többet nem csöpöggyön. A másik: Én enná sokká szebbet és érdekessebbet ámottam. Azt ámottam az iccakai ámomba, hogy az íren egy gerenda vót, a dadó meg egy pók, és jó összemászla". így torolták meg a fukarságot, s ez annál nagyobb bosszú volt, mert az ilyen álmok hamarosan szárnyra kelnek, és a kicsúfoltak a falu nevetségének tárgyai lesznek jó ideig. Ehhez hasonló esetek ritkán fordultak elő, azért is emlékeznek negyedszázad elteltével is egy-egy kirívóbb esetre. Minden évben meg szokták látogatni a „mestert" és az „öspörös urat" is. „De nem tettünk kivételt, ahogy sorban következtek, úgy tértünk be hozzájuk. „Csupán úgy igazították a lépést, hogy 11 óra tájban a papnál betlehemeztek, meg a templomhoz közel eső házaknál. így könnyebben eljutottak az éjféli misére, és nem kellett gyaloglással eltölteniök egy csomó időt. Az utóbbi három évben is betlehemeztek a papnál és az igazgatótanítónál, egyszer a párttitkárnál is. A tanácselnöknél azért nem, mert nem Vörsön lakik. Érdemes megfigyelni az álmokat, mit álmodnak a papnál, mit az aktív pénzgyűjtés éveiben, és mit, amikor már kész a templom. 1940-ig gyakran mentek a szomszédos falvakba is, (Főnyed, Hollád, Tikos) egyesek emlékeznek még arra, hogy Keszthelyre is ellátogattak. „Köllött a kereset, és jó sok begyütt. Akkor még saját zsebre ment a játék". Később már nemigen fordult elő. Miklósics József említi, hogy 13—14 éves korában (1943—44ben) ők betlehemeztek, mert a legények háborúban voltak, s egyszer szerencsét próbáltak a szomszédos Főnyeden és Szegerdőn. „De meg is bántuk, mer hosszú vót az út, és nem vót jó a kereset, többet nem mentünk". Ha távolabbi helyekre is ellátogattak, olyankor már karácsony előtt egy héttel megkezdték a betlehemezést, de a „szentestét" mindig a faluban töltötték, Vörsön. Sági János a balatonszentgyörgyi betlehemesekről is megjegyzi,

11 hogy, ,,a somogyi legények feljönnek Zalába gyalog 4—5 óra járásnyira is. Egész héten járnak faluról-falura, házról-házra". Ezek után lássuk magát a betlehemes játékot. Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Németh Jenő vörsi esperes mindhárom évben magnetofonszalagra vette a játékot, én magam lejegyeztem két személytől, és hallottam, illetve láttam egy alkalommal, így meglehetősen bő terem nyílik a variálás megfigyelésére. A szövegben történt változások lejegyzését három részre osztottam. 1965-ös saját gyűjtés, 1965-ös és 1964-es magnetofonfelvétel. Az 1965-ös saját gyűjtés a teljes vörsi betlehemes szöveget adja. A 64—65-ös felvételekben az öregpásztor szerepét a balatonszentgyörgyi Simon István alakítja, aki a szövegét úgy mondja, ahogy annak idején, még legénykorában Balatonszentgyörgyön mondták. A vörsiek nem kívánják tőle — idős ember lévén— hogy most tanulgassa az ő szövegüket. 1963-ban Miklósics József volt az öreg pásztor, így nem volt változás a 65-ös vörsi lejegyzés, és az ő szerepmondása között. A bábtáncoltató betlehem kettős cselekményű, élő alakoskodók és bábok vesznek benne részt. A bábok — vagy ahogy a vörsiek nevezik, babák — némák, szerepük elhomályosult, csupán, mint eszközök szerepelnek, az élő szereplők énekére táncolnak. A hangsúly az élő szereplőkön van, ők adják a játék ízét, zamatát énekükkel, tréfáikkal. A játék tulajdonképpen négy fő mozzanatból tevődik össze: 1. A Beköszöntő engedélyt kér a játék bemutatására, megjelöli jövetelük okát 2. Pásztorok tréfás beszélgetése és álmai 3 Bábok táncoltatása 4. Adománygyűjtés és távozás. Betlehemezés

12 A betlehemezők „szent este", december 24-én 5 óra felé egyik társuknál gyülekeznek, ott, ahol a betlehemet rőizték egész évben. Mindegyik hóna alatt hozza jelmezét, és itt felöltöznek. 5 óra tájban elindulnak az estébe hajló csöndes falu utcáján. Elől megy a Beköszöntő, a csengővel kezében, utána a két tűzoltóruhás angyal, kezükben a betlehem és a bábok, majd a három pásztor zárja be a sort, leginkább középen az öreggel. Csöndben haladnak az alsó faluvég felé — mert mindig itt kezdődik a betlehemezés —, csak botjaik láncának csörgése kíséri lépteiket. Az Alsószeren megállnak, és valamelyik közismert karácsonyi éneket éneklik: Pásztorok, pásztorok örvendezve, vagy Ó boldog Betlehem, stb. Míg az angyalok és pásztorok teli tüdővel énekelnek

13 „hogy a falu közepén is hajják, megindútak a betlehemesek", addig a Beköszöntő odasiet az első házhoz, becsönget ott, ahol világosságot lát és bebocsátást kér kis csapata számára. Csöngetés után beszól : Beköszöntő : Szabad e vinni becsületes hajlékukba a betlehemi Kisjézust? Háziak (kiszólnak): Szabad, vagy igen. Beköszöntő : (belép az ajtón, becsukja maga mögött, majd közvetlenül az ajtó előtt megáll. Ha tűzoltó egyenruhában van, nem veszi le a sapkáját, ha civilben, akkor a jobb hóna alatt szorongatja a kucsmát, baljában a csengő, melynek nyelvét jobbkezével fogja. Beléptekor köszön.) — Dicsértessék a Jézus Krisztus! (rögtön utána) Szerencsés jóestét a házigazdának ! Ha még vendégei nem voltak, 314