A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Beszámoló a Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság 1966. évi munkájáról

Beszámoló a Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság 1966. évi munkájáról Igazgatóságunk 1966. évi munkájában az a tervszerűség, melynek megvalósítása kezdettől fogva célkitűzésünk volt, csaknem tökéletesen megvalósult. Vonatkozik ez nagyobbszabású építkezési s ezzel összefüggő kiállításrendezési tevékenységünkre, továbbá a nyilvántartás, ismeretterjesztő és tudományos kiadványok szerkesztése, megjelentetése tekintetében is. Hasonló módon, zavartalanul bonyolódott le az Igazgatóság pénzügyi gazdálkodása. Az 1965. évi személyi változásokat részben új állandó, részben szerződésben foglalkoztatott tudományos munkatársak beállításával oldottuk meg. I. 1966. végével Igazgatóságunk elérkezett működésének ötödik évfordulójához. Többek között ennek volt köszönhető, hogy a MT VB foglalkozott a megye múzeumainak tevékenységével és meg kívánta vonni szervezetünk működésének mérlegét. A VB ülésre 1967. január 18-án került sor, melyen a megye múzeum- és műemlékügyének megtárgyalása alkotta az egyik napirendi pontot. A megyei múzeumigazgató által készített beszámoló az 1966. év végi helyzetet vetette össze az 1962. évivel. Az alábbiakban a beszámolóból kiemelünk néhány, az Igazgatóság öt éves tevékenységét illusztráló adatot és megállapítást. 1. Intézményeink száma nem túlságosan nagy mértékben nőtt (1962 = 12, 1966 = 15). Új létesítményeink: Önálló, tudományos-, gyűjtő- és népművelési feladatokat is ellátó múzeummá fejlesztettük 1964-ben az eddigi helytörténeti kiállítóhelyet Pápán. Ugyanebben az évben létesítettük Ábrahámhegyen a Madártani Kiállítóhelyet, majd 1966-ban a Kővágóőrs-pálkövei Bajcsy-Zsilinszky Emlékmúzeumot és a tihanyi Szabadtéri Néprajzi Múzeumot. Ezzel szemben megszüntettük a hévízi fürdőtörténeti kiállítást. A gyenesdiási falumúzeum csupán 1963—64 között állt fenn. Itt kell megemlítenünk, hogy a más fenntartó intézmények által megyénkben működtetett múzeumok, kiállítóhelyek száma négyről hétre nőtt: Kékfestő Múzeum (Pápa, 1962), Vármúzeum, Sümeg (1964), Porcelánmúzeum, Herend (1965). Az összesen 22 muzeális intézmény (az országos múzeumi hálózatba tartozók 15 %-a) mellett ugyancsak a beszámoló időszakában jött létre a veszprémi r. k. Püspökség Egyházművészeti Múzeuma, mely egyelőre nincs nyilvánossági joggal ellátva. 2. Költségvetés. A megyei múzeumi szervezet létrejöttekor a részben minisztériumi, részben tanácsi kezelésben működő múzeumi intézményeknek összesen (a felújítási hiteleket is ideszámítva) 1.2 millió Ft-os költségvetése volt. 1966-ra ez a költségvetés a póthitelekkel együtt 3.1 millió Ft-ra emelkedett. A növekedés üteme az országos átlagnál (kb. 50%) jóval magasabb. 3. Létszám tekintetében ugyancsak az országos átlagnál gyorsabb volt a fejlődés. 1962 =13, 1966 = 22 állandó főfoglalkozású alkalmazott. Ezen belül tudományos munkatársaink száma megkétszereződött: 5-ről 10 főre nőtt. Ugyancsak megkétszereződött a főleg teremőri, kisebb részben azonban gyűjteménykezelői munkakörben foglalkoztatott állandó részfoglalkozású alkalmazottak száma (1962 = 20, 1966= 39). Magasabb lett a kizárólag közönségszolgálatot ellátó időszaki főfoglalkozású alkalmazottak munkahónapjainak száma (1962 = 78, 1966 = 174). (Országosan a múzeumi területen foglalkoztatott dolgozók száma 1960—65 között 148 fővel nőtt). 4. A múzeumaink gyűjteményeiben őrzött, egyedileg számbavehető, illetőleg szekrénykataszteri anyag 1961 végén nem érte el a 160 000 db-ot. Ezzel szemben 1966 végén ezek összmennyisége 209.000-re nőtt. Az adattári és fotogyűjteményi anyag 1961 év végi darabszáma 43.100, 1966 végén 91.000. Múzeumi könyvtárainkban 1961 végén 21.000 kötet könyvet, illetve folyóiratot őriztünk, számuk gyarapodása 1966 végére 29.700-ra emelkedett. Az egyedileg számbavehető tárgyakról készített leírókartonok száma 1961 végén 17.200 volt, 1966 végére ez 52.000-re nőtt. E számadatokból kitűnik, hogy az anyagi ellátottság és a létszám növekedése természetszerűleg hozta magá23