A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Vajkai Aurél: Emlékezés Sági Jánosra (1874–1938)

14. Csónakázók a keszthelyi öbölben. Sági János felvétele. 14. Kahnfahrer in der Bucht von Keszthely. Aufnahme von János Sági. 14. Canotiers dans la baie de Keszthely. Photo de János Sági 14. Лодочники в Кестхейском заливе. Снимок Яноша ШагиMalonyay Dezső önkényesen nem vonhatja meg, ha csak Sági János munkássága körül hanyagságot, vagy késedelmet, felületességet tanúsítana. Malonyay Dezső állítja a fényképező lemezeket, amelyek az ő tulajdonai maradnak, ha Sági János azokat nem kívánja értékesíteni. Értékesítés esetén a kapott összegből a lemezek számláját Sági János tartozik fizetni. Budapest, 1914. VI. 27. Malonyay Dezső, Sági János." A szerződést 1914 júniusában írták alá, közvetlenül a nagy világháború kitörése előtt. Az elkövetkezendő idők aztán pontot tettek az egészre, a palóc kötet is jóval Malonyay Dezsőnek 1916-ban bekövetkezett halála után jelent meg 1922-ben. Sági János az első világháború folyamán a harctereket járja, s onnan küldi színes karcolatait a Budapesti Hírlapnak.

35 Közben azonban a kapcsolatok megmaradtak Malonyayval, s úgy látszik, hogy akkor még reménye is lehetett Ságinak arra, hogy élete további szakaszát mint hivatásos néprajzkutató folytassa. Malonyay Dezsőnek 1915. december 5.-én Ságihoz címzett leveléből legalábbis ilyenre következtethetünk : — „Van azonban jó hírem is. Nyissad ki a szemedet jól, hallj, láss és emlékezzél, — eljön az idő, majd a diadalmas hazakerülés után, mikor mindarra szükség lesz, amit gyűjtesz. Még pedig olyan helyen számítanak rád, ahol tehetségednek és képességeidnek megfelelő tér nyílik majd, s ahol olyan biztos jövedelmet is találsz, amiért — mint családos ember — búcsút mondhatsz a Vármegyeház rozoga épületében bűzlő kóterednek és a telekkönyvi numerusoknak. Iparkodni fogok, hogy ez a reád várakozó új hivatal tőlem se vigyen el, sőt nemcsak a hátralevő két kötet összeboronálásában számítok segítségedre, de egy igen érdekes új terv keretében is kapitányi szerep várakozik reád. Mindezt szép lassan és óvatosan készítgetem elő.. . Már háromszor küldöttem arcképed után a jövőesztendei vasúti jegyben.. " Ezt a levelet Malonyay a harctérre küldte („Főhadnagy úr, dr. Malonyay Dezső, az állandó őrkülönítmény IV. századának parancsnoka szól népfelkelő Sági János altiszthez!" stb.), ahogy egy másik levélében is így írt : — „De a jövendőkben bízom és hiszek rendületlenül, s várlak haza sok szép, nagy és becsületes munkára." — Cikkeket kér tőle, „hasonló apróságokat, küldjél mennél szaporábban, ha győzöd, akár hetenként. . . ölel barátod Malonyay Dezső." — (1916. I.).Ugyanakkor Malonyay megsürgette „ismert ügyé"-t, s a Budapesti Hírlap főszerkesztője is írt a miniszternek ebben az évben. Feltehetőleg az önkéntesi karpaszományt kérelmezte meg, amit a végén kivételesen meg is kapott (mert különben nem lett volna jogos, tekintve, hogy nem volt érettségije). Sági János a harctéren, különösen Malonyay bíztató leveleire, még foglalkozhatott a gondolattal, hogy mint aktív, hivatásos néprajzkutató folytatja életpályáját, s nagyot alkothat ezen a téren. Malonyay azonban 1916ban meghalt, s ezzel Sági végérvényesen elveszítette kapcsolatát a néprajzzal, a hivatalos tudomány eddig sem vette észre, ezután meg teljesen megfeledkeztek róla. Sági János 1918-ban kivette végkielégítését, s csónakgarázst bérelt Budán. Ebben az időben ismét közelebb kerülhetett a forradalom embereihez, legalábbis ezt bizonyítja Tuba Károlytól,. a munkásmozgalom egyik költőjétől ajándékba kapott verses kötet (Megváltó viharban) dedikációja: — „Sági János kedves barátomnak és írótársamnak szeretettel. 1919. I. 6. Tuba Károly." — 1918-ban hírlapbeli cikkeinek címei is időszerűek: — „Egy kis fejkendő: egy mázsa búza." — „Dunába szórják a barackot." — (Budapesti Hírlap). — Húsz évig élt még Sági Budapesten, 1938-ban bekövetkezett haláláig, de ebből az ikőszakból semmiféle néprajzi kutatótevékenységéről nem tudunk. Az 1930-as években magam is bejáratos voltam a Néprajzi Múzeumba, de ott soha Sági János nevét nem hallottam említeni, Ságival a múzeumban nem találkoztam. Ha sok mindent, néprajzot, népművészetet el is hagyott, eredeti foglalkozásához mindvégig hű maradt, mint csónakgarázsbérlő is. Már Budapestre költözése után, 1911-ben telekkönyvi tanfolyam vezetője „Sági János, a pestvidéki kir. törvényszéki telekkönyvvezető, a Telekkönyvi Szaklap szerkesztője." — 1914-ben a Pénzintézeti tisztviselők szaktanfolyamán Keszthelyen a telekkönyvekről tart előadást. — 1929-ben a Rádióval folytat levelezést egy, a telekkönyvekre vonatkozó felolvasás ügyében. — 1930-ban a Pénzügyi Fogalmazók 17