A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

nem is az eddigi kutatás elmaradottsága miatt mellőzzük máig szinte folyamatos működésének részletes vizsgálatát, hanem azért, mert, ellentétben az eddig megismert hutákkal, ez a kifejezetten kapitalista vállalkozás már más módon üzemelt, ideértve a technológiai megoldásokat is. Inkább csak azért jelezzük a fennállása első évtizedének eseményeit, hogy egy vállalkozó család, s a hutákban megismert szakmunkásgenerációk némelyikének elhelyezkedését egy korszerűnek mondható, a régi patriarkális munkaviszonyoktól különböző üzemben bemutathassuk. Az ajkai üveggyár üzembehelyezése, ellentétben a helytörténeti lexikon 1865-ös adatával,

259 1878-ra tehető.

269 Még ekkor sem lehetett teljesen kiépült üzemről beszélni, tulajdonosa, Neumann Bernát 1879-ben még mint „próba üveggyárat" jelenti be a vármegyénél.

261 Az viszont kétségtelen, hogy megyénkben először itt alkalmaztak gyári fűtőanyagként szenet, mégpedig az 1865-ben felfedezett s rövidesen utána rendszeres művelés alá vett Aj ka-csingervölgyi szénbánya barnaszenét.

260 Egy szénfűtéses 8 fazekas kemencével indult meg a munka, 1880-ban további két, szintén 8—8 fazekas kemencét építettek hozzá. Az első években még csak 70—80 főnyi munkáslétszám Fiers szerint rövidesen elérte a 120-at,

263 ezt az adatot azonban kissé túlzottnak tartjuk. Az anyakönyvek feljegyzéseit, legalábbis a gyár első másfél-két évtizedében a munkásokra vonatkozóan még mindig mértékadónak vehetjük. Az eredetileg protestáns, kisnemesi sorban élő ajkaiak közé települő katolikusok a XIX. század utolsó évéig a szomszédos Tósokberénd plébániájához tartoztak. Kb. 10 esztendő (1885—1895) feljegyzéseiben összesen 53 üveggyári munkás anyakönyvi adatait találjuk, kb. 20 fő 1885— 1890, harmincegynéhány 1890—95 között szerepel, ez a növekedés egybevág a gyár fejlesztésére vonatkozó más forrásokéval. Az anyakönyvi bejegyzések több mint felénél már a születési hely is szerepel. Ez és a korábbi bakonyi hutákból ismert nevek egyezése alapján megállapítható egyrészt: kik kerültek át Somhegyről, majd Úrkútról Ajkára? Az 53 munkásból 9-et ismerünk fel.

264 Már korábban utaltunk arra, hogy részben Somhegy, részben Úrkút hutájának megszűnésekor egyes családok elvándoroltak megyénkből. Némelyikük azután az 1890-es évek elején visszaköltözött Ajkára.

265 Mivel nemcsak megyénkben, másutt is leáldozott a kezdetleges hutáknak, észrevehető a Dunántúl, illetőleg az ország más részeiből idevándorló üvegfúvók mozgása is. Hat munkásról tudjuk, hogy kisebb somogyi, vasi, illetve baranyai hutából került át ide, három a Felvidékről. Kimutathatóan magyarországi, vagyis már korábban Magyarországon dolgozó üvegfúvók, -köszörűsök alkothatták az ajkai munkásgárdának kb. 50%-át (18 születési és munkahelye bizonyosan ismert, 20 fő ismeretlennek legalább a felét idevehetjük). A valószínűleg közvetlenül külföldről érkező, általában fiatal szakmunkások közül 7 ausztriai, 8 morvaországi.

266 Ismerjük 1890-ből az üveghuta vezetőjének nevét: Voigtländer Oswald lipcsei lakos ekkor kötött házasságot az egyik leginkább ismert munkáscsalád, Rankl-ék Anna nevű lányával. Az ajkai üveggyár 1892-ben cserélt gazdát.

267 Neumann Kossuch János és családja, már korábbról ismert üveggyáros, az ország különböző részeiben működő kisebb huta tulajdonosának adta el gyárát. Az új tulajdonos rövidesen nagyobb befektetéseket eszközölt: 12 fazekas kemencét építtetett s létrehozta a gyár munkáskolóniáját két emeletes munkásház építésével. Az 1907-ben építtetett, ugyancsak 12 fazekas „felsőhuta" üzembehelyezésével az első világháború előtt az ajkai üveggyár általában 2—300 munkást foglalkoztatott s évi átlagosan 100.000 db-os öblösüveg termelésével nemcsak az országban, hanem külföldön is megjelent a piacokon.

268 Az 1872-ben megépült Székesfehérvár—Celldömölk—Graz-i vasútvonal mentén, az olcsó tüzelőanyag közelében alapított ajkai üveggyár tehát egyike volt, a közeli Herenden működő porcelángyár mellett Veszprém megye első ipari üzemeinek. * * * Összefoglalva az eddigieket, megállapíthatjuk, hogy megyénk ipartörténetében a XVIII. század elejétől egymást követően létesített üveghuták jelentős szerepet játszottak. A Bakony XVI—

XVII. században elnéptelenedett vidékein, szinte megközelíthetetlen helyeken, őserdők közepén létesülő kis települések jövevény lakói a szó szoros értelmében pionírmunkát végeztek. Több, ma is fennálló falu, vagy major a huták alapításának köszönheti létrejöttét. A világi és egyházi földesurak gazdasági koncepciója szűklátókörű volt, a huták működése révén kialakult irtásföldek mezőgazdasági művelés alá vételének szorgalmazása, a telepesfalvakban a huta megszűnése után visszamaradt lakosság jobbágyszolgáltatásokra való szorítása egyfelől, a bérlők vállalkozó kedvének korlátozása, megfelelő tőke hiánya — de megfelelő felvevő piac hiánya is, másfelől üveghutáinkat végeredményben átmeneti szerepre kárhoztatták: az erdőterületek viszonylag jövedelmezőbb „felélése", kiirtása volt az elsődleges cél. 165